Már hetek óta tartanak a tüntetések, melyek egyre inkább zavargásokká váltak Párizsban és egész Franciaországban. Az eredetileg a benzin árának emelése miatt demonstráló, úgynevezett sárgamellényesek akciója mellett most már egyre többen mutatják ki nyíltan ellenszenvüket a tökéletes inkompetenciát mutató Emmanuel Macronnal szemben, és mennek ki az utcára. Hiába akarja kizárólag a szélsőjobboldalra fogni a káoszt az országát egyáltalán nem ismerő és lenéző köztársasági elnök, ez sokkal többről szól, mint néhány neonáci tobzódásáról. De nehezen is értelmezheti a helyzetet az, aki a karibi fekete legények iránt több érdeklődést mutat, mint Franciaország jövőjéért. A sárga mellényesek akciója már átszövi az egész országot, Macron tehetetlen, egy beszédre sem volt képes, amivel megnyugtathatná a közvéleményt; az általa összehívott válságtanácskozás is csupán maszatolás volt, ezt pedig a tüntetők is érzik, akik átlátnak a kormány egyszerű kommunikációs fogásain.
Felborított és kiégett autók tucatjai, felgyújtott épületek, betört és kifosztott kirakatok, megrongált buszmegállók, utcakövekből épített barikádok – csatatérre emlékeztetett szombat késő este Párizs belvárosának legelegánsabb része a sárgamellényesek harmadik tiltakozónapja után. A Diadalívnél és a környező utcákban és tereken egész nap folytatódtak az összecsapások. Mindez a világ egyik legnagyobb turistaközpontjában, világvárosában, a demokrácia fellegvárában. Tényleg előfordulhat normális körülmények között, hogy ilyen tömeges indulat tör ki a társadalom több rétegéből is? Másrészt hogy lehet, hogy Európa egyik vezető hatalma nem képes mindezt kezelni? A közvélemény viszont egyre nagyobb mértékben támogatja a sárgamellényeseket, a felmérések szerint 75 és 84 százalék közötti a francia társadalomban a szimpatizánsok aránya.
Az asztalra kell csapni
A helyzet brutalitását és komolyságát jelzi, hogy Frédéric Lagache, a legjelentősebb rendőri szervezet, az SCPN vezetője szerint “lázadásra emlékeztető hangulat van Párizsban”, ezért “az asztalra kell csapni”. Az Alliance szakszervezet a hadsereg bevonását javasolta a középületek megvédésére szombaton. A prefektúra összesítése szerint a zavargásokban 263-an megsérültek, köztük 81 rendőr. A hivatalos tájékoztatás szerint 682 embert előállították, és közülük még 378-an voltak vasárnap este is őrizetben. Többségük gyorsított eljárásban a hét elején bíróság elé kerül és várhatóan börtönbüntetést kap. A párizsi ügyészségnek még soha nem kellett egyszerre ennyi őrizetbe vett emberrel foglalkoznia.
Eközben pedig rendkívül szánalmas az a gerinctelen mosakodás, melyet Macron és stábja hetek óta folytat; csupán gyávaságot, hozzá nem értést, pökhendiséget és ostobaságot lát belőle az átlagos francia és persze mindazok, akik kívülről szemlélik a történéseket. Az arrogáns köztársasági elnök ugyanis csupán fenyegetőzni tud, valamint a szélsőjobboldalra fogja az egész problémát, miközben minden nyitott szemű ember észreveszi, hogy ez nem csupán maroknyi csőcselék tombolása, hanem a franciák borzasztó elégedetlensége a hibát hibára halmozó, azonban világhatalmi terveket szövögető apró emberrel szemben.
Átlátják Macron csapdáját
Macron elvileg tárgyalni szeretett volna, azonban a sárgamellényeseknek nincsenek valódi vezetőik, így első körben ez a furfangos terv csődöt mondott még múlt pénteken. A köztársasági elnök hétvégén Édouard Philippe miniszterelnököt bízta meg, hogy ma, vagyis hétfőn mindenképpen tárgyaljon a tüntetőkkel, azonban a sárgamellényesek már ki is akarnak lépni a tárgyalásokból; egyik szóvivőjük, Benjamin Cauchy szerint Macron és kormánya csupán kommunikációs játékot űz velük, valódi megoldást nem keres, ők pedig nem akarnak marionettbábu szerepében ugrálni és átlátják a csapdát – írta meg a Le Figaro. Cauchy elmondta, hogy halálos fenyegetéseket kaptak ők és a családtagjaik is, és számukra nem a radikalizálódás a cél, azonban továbbra sem érzik úgy, hogy van értelme tárgyalni a kormánnyal.
A cseppet sem hízelgő “Macron = XVI. Lajos” felirat olvasható a híres Garnier Operaház oldalában; MTI/AP/Kamil Zihnioglu
De keményebb hangok is vannak a sárgamellényesek között: Christophe Chalençon ugyanis egyértelműen azt követeli, hogy mondjon le a kormány és Édouard Philippe miniszterelnök, helyére pedig de Villiers tábornokot nevezzék ki. Úgy tűnik tehát, hogy a sötétben bújkáló Macron második tárgyalási kísérlete is kudarcot vallott a pénteki próbálkozása után. Eközben – cáfolva Macron mindent a szélsőjobbra fogó elméletét – több, mint száz középiskolában a diákszervezetek “tiltakozó szociális mozgalmat” hirdettek a sárgamellényesekhez hasonlóan szerteágazó követelésekkel, amelyek elsősorban a kormány által tervezett oktatási reform részleteire vonatkoznak. Közleményükben jelezték, hogy “támogatják a békés sárgamellényeseket” és elítélik a hétvégén Párizsban történt rendbontást és erőszakot. A Figaro cikkéből kiderül, hogy szerte Franciaországban csatlakoztak középiskolák a tiltakozáshoz, hiszen Bordeaux, Montpellier, Marseille, Toulouse, Créteil és még számos nagyváros több iskolájában borult fel a rend. Vagy talán ennyi szélsőjobboldali lenne a franciáknál, beleértve az iskolásokat is?
Percember maradt
A válasz nyilvánvalóan nem, hiszen a szakszervezetek alapvetően baloldali kötődésűek. Azt láthatjuk tehát, hogy lassan mindenkinek elege van Macronból, akit a radikális baloldali Mélenchon és a radikális jobboldali Le Pen egyaránt támad, nem beszélve az apolitikus rétegekről és a hagyományos bal- és jobboldali pártok képviselőitől. A magát centristának és friss politikai erőnek beállító Macron tehát ismét megmutatta, hogy nem más, mint a rendkívül népszerűtlen és megbukott Hollande elnök egykori pénzügyminisztere, aki hiába váltott alakot, ugyanaz a tehetségtelen, de arrogáns percember maradt.
Csatatér Párizsban; MTI/EPA/Etienne Laurent
Radikális koalició
A széles körű elégedetlenség pedig teljesen egyértelmű a francia társadalom körében; ezzel kapcsolatban Szűcs Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára azt mondta az M1 hétfő reggeli műsorában, hogy Franciaországban a középosztály egyre rosszabbul él, elégedetlen, csalódott a politikusokban, ez az oka a demonstrációknak. A Le Monde kommentárja eközben arra világít rá, hogy politikailag érthetetlen az elemzők és a politikusok számára is, hogy a párizsi rombolást okozó 3 ezer ember között vegyesen voltak apolitikus, egyre eltökéltebb radikális tüntetők, ultrajobboldali csoportok és ultrabaloldali anarchisták, akiket valójában semmi nem köt össze. A balközép francia napilap szerint nem az a kérdés, hogy miért és hogyan találtak egymásra a politikai szélsőségesek a szociálisan elégedetlen apolitikus tömeggel, hanem hogy mi ellen lázadnak. A válasz egyértelműnek tűnik: Emmanuel Macron államfő és reformjai, az általa képviselt politikai és gazdasági filozófia a tiltakozók célpontja. Úgy tűnik, hogy Emmanuel Macron álliberális és minden valódi vezérfonalat nélkülöző ámokfutása nem a békét hozta el francia társadalom számára, hanem kínzó és mély problémákat, melyek elkendőzhetetlen jele az utcán tomboló erőszak és káosz; azonban tőle senki se várja, hogy önkritikát gyakorol és lemond tisztségéről. Ahhoz Párizsban valódi háborúnak kell kitörni.
Forrás: MTI, lefigaro.fr, lemonde.fr, Youtube; Fotók: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS