Pesti Srácok

A közvélemény legnagyobb része nem Macron, hanem a tüntetők mellett áll

Már hetek óta tartanak a tüntetések, melyek egyre inkább zavargásokká váltak Párizsban és egész Franciaországban. Az eredetileg a benzin árának emelése miatt demonstráló, úgynevezett sárgamellényesek akciója mellett most már egyre többen mutatják ki nyíltan ellenszenvüket a tökéletes inkompetenciát mutató Emmanuel Macronnal szemben, és mennek ki az utcára. Hiába akarja kizárólag a szélsőjobboldalra fogni a káoszt az országát egyáltalán nem ismerő és lenéző köztársasági elnök, ez sokkal többről szól, mint néhány neonáci tobzódásáról. De nehezen is értelmezheti a helyzetet az, aki a karibi fekete legények iránt több érdeklődést mutat, mint Franciaország jövőjéért. A sárga mellényesek akciója már átszövi az egész országot, Macron tehetetlen, egy beszédre sem volt képes, amivel megnyugtathatná a közvéleményt; az általa összehívott válságtanácskozás is csupán maszatolás volt, ezt pedig a tüntetők is érzik, akik átlátnak a kormány egyszerű kommunikációs fogásain.

Felborított és kiégett autók tucatjai, felgyújtott épületek, betört és kifosztott kirakatok, megrongált buszmegállók, utcakövekből épített barikádok – csatatérre emlékeztetett szombat késő este Párizs belvárosának legelegánsabb része a sárgamellényesek harmadik tiltakozónapja után. A Diadalívnél és a környező utcákban és tereken egész nap folytatódtak az összecsapások. Mindez a világ egyik legnagyobb turistaközpontjában, világvárosában, a demokrácia fellegvárában. Tényleg előfordulhat normális körülmények között, hogy ilyen tömeges indulat tör ki a társadalom több rétegéből is? Másrészt hogy lehet, hogy Európa egyik vezető hatalma nem képes mindezt kezelni? A közvélemény viszont egyre nagyobb mértékben támogatja a sárgamellényeseket, a felmérések szerint 75 és 84 százalék közötti a francia társadalomban a szimpatizánsok aránya.

Az asztalra kell csapni

A helyzet brutalitását és komolyságát jelzi, hogy Frédéric Lagache, a legjelentősebb rendőri szervezet, az SCPN vezetője szerint “lázadásra emlékeztető hangulat van Párizsban”, ezért “az asztalra kell csapni”. Az Alliance szakszervezet a hadsereg bevonását javasolta a középületek megvédésére szombaton. A prefektúra összesítése szerint a zavargásokban 263-an megsérültek, köztük 81 rendőr. A hivatalos tájékoztatás szerint 682 embert előállították, és közülük még 378-an voltak vasárnap este is őrizetben. Többségük gyorsított eljárásban a hét elején bíróság elé kerül és várhatóan börtönbüntetést kap. A párizsi ügyészségnek még soha nem kellett egyszerre ennyi őrizetbe vett emberrel foglalkoznia.

PestiSracok facebook image

Eközben pedig rendkívül szánalmas az a gerinctelen mosakodás, melyet Macron és stábja hetek óta folytat; csupán gyávaságot, hozzá nem értést, pökhendiséget és ostobaságot lát belőle az átlagos francia és persze mindazok, akik kívülről szemlélik a történéseket. Az arrogáns köztársasági elnök ugyanis csupán fenyegetőzni tud, valamint a szélsőjobboldalra fogja az egész problémát, miközben minden nyitott szemű ember észreveszi, hogy ez nem csupán maroknyi csőcselék tombolása, hanem a franciák borzasztó elégedetlensége a hibát hibára halmozó, azonban világhatalmi terveket szövögető apró emberrel szemben.

Átlátják Macron csapdáját

Macron elvileg tárgyalni szeretett volna, azonban a sárgamellényeseknek nincsenek valódi vezetőik, így első körben ez a furfangos terv csődöt mondott még múlt pénteken. A köztársasági elnök hétvégén Édouard Philippe miniszterelnököt bízta meg, hogy ma, vagyis hétfőn mindenképpen tárgyaljon a tüntetőkkel, azonban a sárgamellényesek már ki is akarnak lépni a tárgyalásokból; egyik szóvivőjük, Benjamin Cauchy szerint Macron és kormánya csupán kommunikációs játékot űz velük, valódi megoldást nem keres, ők pedig nem akarnak marionettbábu szerepében ugrálni és átlátják a csapdát - írta meg a Le Figaro. Cauchy elmondta, hogy halálos fenyegetéseket kaptak ők és a családtagjaik is, és számukra nem a radikalizálódás a cél, azonban továbbra sem érzik úgy, hogy van értelme tárgyalni a kormánnyal.

A cseppet sem hízelgő "Macron = XVI. Lajos" felirat olvasható a híres Garnier Operaház oldalában; MTI/AP/Kamil Zihnioglu

De keményebb hangok is vannak a sárgamellényesek között: Christophe Chalençon ugyanis egyértelműen azt követeli, hogy mondjon le a kormány és Édouard Philippe miniszterelnök, helyére pedig de Villiers tábornokot nevezzék ki. Úgy tűnik tehát, hogy a sötétben bújkáló Macron második tárgyalási kísérlete is kudarcot vallott a pénteki próbálkozása után. Eközben - cáfolva Macron mindent a szélsőjobbra fogó elméletét - több, mint száz középiskolában a diákszervezetek "tiltakozó szociális mozgalmat" hirdettek a sárgamellényesekhez hasonlóan szerteágazó követelésekkel, amelyek elsősorban a kormány által tervezett oktatási reform részleteire vonatkoznak. Közleményükben jelezték, hogy "támogatják a békés sárgamellényeseket" és elítélik a hétvégén Párizsban történt rendbontást és erőszakot. A Figaro cikkéből kiderül, hogy szerte Franciaországban csatlakoztak középiskolák a tiltakozáshoz, hiszen Bordeaux, Montpellier, Marseille, Toulouse, Créteil és még számos nagyváros több iskolájában borult fel a rend. Vagy talán ennyi szélsőjobboldali lenne a franciáknál, beleértve az iskolásokat is?

Percember maradt

A válasz nyilvánvalóan nem, hiszen a szakszervezetek alapvetően baloldali kötődésűek. Azt láthatjuk tehát, hogy lassan mindenkinek elege van Macronból, akit a radikális baloldali Mélenchon és a radikális jobboldali Le Pen egyaránt támad, nem beszélve az apolitikus rétegekről és a hagyományos bal- és jobboldali pártok képviselőitől. A magát centristának és friss politikai erőnek beállító Macron tehát ismét megmutatta, hogy nem más, mint a rendkívül népszerűtlen és megbukott Hollande elnök egykori pénzügyminisztere, aki hiába váltott alakot, ugyanaz a tehetségtelen, de arrogáns percember maradt.

Csatatér Párizsban; MTI/EPA/Etienne Laurent

Radikális koalició

A széles körű elégedetlenség pedig teljesen egyértelmű a francia társadalom körében; ezzel kapcsolatban Szűcs Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára azt mondta az M1 hétfő reggeli műsorában, hogy Franciaországban a középosztály egyre rosszabbul él, elégedetlen, csalódott a politikusokban, ez az oka a demonstrációknak. A Le Monde kommentárja eközben arra világít rá, hogy politikailag érthetetlen az elemzők és a politikusok számára is, hogy a párizsi rombolást okozó 3 ezer ember között vegyesen voltak apolitikus, egyre eltökéltebb radikális tüntetők, ultrajobboldali csoportok és ultrabaloldali anarchisták, akiket valójában semmi nem köt össze. A balközép francia napilap szerint nem az a kérdés, hogy miért és hogyan találtak egymásra a politikai szélsőségesek a szociálisan elégedetlen apolitikus tömeggel, hanem hogy mi ellen lázadnak. A válasz egyértelműnek tűnik: Emmanuel Macron államfő és reformjai, az általa képviselt politikai és gazdasági filozófia a tiltakozók célpontja.Úgy tűnik, hogy Emmanuel Macron álliberális és minden valódi vezérfonalat nélkülöző ámokfutása nem a békét hozta el francia társadalom számára, hanem kínzó és mély problémákat, melyek elkendőzhetetlen jele az utcán tomboló erőszak és káosz; azonban tőle senki se várja, hogy önkritikát gyakorol és lemond tisztségéről. Ahhoz Párizsban valódi háborúnak kell kitörni.

Forrás: MTI, lefigaro.fr, lemonde.fr, Youtube; Fotók: MTI

Ajánljuk még

Ki ne hinne a csodákban? – Boros Imre lerántotta a leplet a nagy olajösszesküvésről (Polbeat – javított kiadás!)

‎Polbeat 2022 december 10.
Boros Imre a PestiSrácok.hu Polbeat című élő műsorában lerántotta a leplet a nagy olajösszesküvésről. Huth Gergellyel és Stefka Istvánnal beszélgetve elmagyarázta, milyen játszma zajlik az unió szankciós politikája mögött, hogyan mesterkedett a magyar olajmulti, a Mol, hogy kikényszerítse az üzemanyagár-stop feloldását még a kormány által tervezett szilveszteri időpont előtt, és hogy miként fog megfizetni – a teljes szankciós nyereségének kormányzati elvonásával – mindezért. Felmerült az is, hogy ki hisz még a csodákban, hiszen a Mol százhalombattai finomítóját több hónap küszködés után, az árstop visszavonása után néhány órával sikerült megjavítani, az addig minden mérnökön kifogó repedéseket behegeszteni. A műsorban a neves közgazdász beszélt Matolcsy György és a kormány vitájának hátteréről is, és természetesen a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőben jelen lévő vendégek ezúttal is kérdezhettek, sőt, komoly világnézeti polémia is kibontakozott a kérdezők és Boros Imre között.

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.