Biztos jó irányba megy az az ország, ahol az embereket már a tejes autó zenéje is zavarja, kedves magyarok?
Egyszerre elszomorító és felháborító poszt jött velem szembe a minap a Facebookon. A történet tökéletesen bemutatja, hogy milyen társadalmi változások mentek végbe az elmúlt évtizedben Magyarországon, ahol a jólét (IGEN, A JÓLÉT!) annyira megbolondította a felemelt középosztályt, hogy kínjukban már nem tudják milyen problémát találjanak ki maguknak, mi zavarja őket, a lényeg, hogy picit szenvedhessenek és panaszkodhassanak. Ennek esett áldozatául például az egész budapesti agglomeráció, annak törzsgyökeres lakosai, történetünkben pedig jelen esetben az etyeki termelői tej…
A Facebookon tette ki a következő posztot az Etyektej, akik egyébként hosszú évek óta jelen vannak a piacon, bármilyen meglepő, fő termékük a helyben termelt friss tej, illetve tejtermékek (nem reklám, csak fontos infó): “Az utóbbi időben sajnos megszaporodtak azok a kérések, panaszok, sőt fenyegetések is, amelyek tejesautós kollégáinkat érik amiatt, hogy érkezésüket a jól ismert, figyelemfelkeltő „Boci-boci tarka” dallammal jelzik. Szeretnénk kérni megértésüket: kollégáink ezzel nem zavarni szeretnének senkit, hanem jelezni az érkezésüket. Sok vásárlónk ennek köszönhetően tudja, hogy megérkeztünk, és így tud kijönni vásárolni. Ez a jelzés a munkájuk része, amelyet mi is elvárunk tőlük”.
Fontos kiemelni, hogy a legtöbb településen mindössze heti egy alkalommal járunk, és nem órákig tartó, elviselhetetlen zajról van szó, hanem egy rövid, figyelemfelhívó dallamról. Az adott településeken közterület-használati díjat fizetünk. Amennyiben nem tudjuk jelezni az érkezésünket, és emiatt a vásárlók nem hallják meg, hogy megérkeztünk, az sajnos hosszú távon oda vezethet, hogy bizonyos településekre nem tudunk tovább járni
- teszik hozzá.
A kisvárosok új lakóit a légy zümmögése is zavarja
Fontos hozzátenni, hogy én éppen egy olyan városba születtem és élek is jelenleg, ahol az etyeki tej jól ismert dallamait évek óta hallgatjuk. Soha egy pillanatig nem merült fel se az én, se pedig az általam jól ismert helyi lakosok körében, hogy ez a dallam zavaró vagy idegesítő lenne. Beszélgetések során sem ilyen “problémák” szoktak felmerülni a körúton kívüli világban, de úgy tűnik, hogy ideje az agglomeráció lakóinak hozzászokni, hogy a Karácsony Gergelyt megszavazó, majd a főpolgármester botrányos munkája miatt a városból elmenekülő középosztály, bizony szépen lassan idegenné teszi az agglomeráció eddig boldog, békés és normális lakóit.
Egy egész sorozatot lehetne ugyanis szentelni annak, hogy a közel húszezresre duzzasztott budai agglomerációs városok Facebook-csoportjaiba milyen “problémákkal” posztolnak be emberek. A minap például valaki lefotózta a SEMMIT a levegőben, majd megkérdezte, hogy mégis milyen permetszerrel mérgezik az itt élőket? Értik, kedves olvasók? Emberünk a SEMMIT posztolja, és a SEMMIRŐL feltételezi, hogy az biztosan méreg. Azt már hozzá sem merem tenni, hogy minden rosszért természetesen Orbán Viktor a felelős mind a mai napig. Erről egyébként egy tökéletes társadalmi leírást találnak EBBEN a cikkben, ha még van olyan magyar, aki esetleg nem olvasta.
Az etyeki tejes autó zenéje, avagy a boci, boci tarka, tehát zavarja az otthon pihenésre vágyó úri középosztályt, akik egyszerre akarnak városban élni az agglomerációban is, azt akarják, hogy minden legyen kéznél de úgy, hogy megmaradjon azért a nyugalmuk is. Az elmúlt 16 évben felemelt középosztály tehát elhagyva budapesti lakását, most felháborodik új lakóhelyének hagyományain, szokásain és teljesen a saját képére (ami amúgy nincs, csak azt hiszi) akarja formálni azt, ha pedig nem megy, akkor - a poszt szövegében is említett módon - fenyegetőznek, hisztiznek, majd teljesen át akarják alakítani az egykori egészséges közösség ökoszisztémáját. A kérdés már csak az, hogy mit tehet ez ellen a nyugodt életre vágyó, de egyben normális és a hagyományokat tisztelő helyi lakos? Ezt már a drága Olvasónak hagyom, megoldásra.
