város
Budapesten jártam... ökölbe szorult a kezem
Aki igazán szereti, vagy szerette valaha Budapestet, annak ökölbe szorul a keze, amikor azt látja, hogy mit műveltek a neokommunisták az ország fővárosával, és hogy milyen őszintén asszisztálnak ehhez azok, akiknek valójában soha nem tettek semmit ezért a városért, de imádnak büszkék lenni valamire, ami nem Budapest. Értem én, a fővárosban élő WOKE-szuperhaladó, a világot szivárványszínekben látó álértelmiségi, az identitását és életcélját a kényelemben soha meg nem találó senkiházi imádja az általa szabadságnak nevezett mocskot, mert ugyebár az olyan „nagyvárosi” dolog, hasonlóan a mindenmentes vegán húshoz, a járdán tekerő biciklisekhez, a kapualjba hugyozáshoz, a kávémentes szója lattéhoz, vagy a Pride-on vonagló szakállas nőkhöz. És én szívem szerint oda is adnám nekik az egészet, éljenek benne, lakják le, alakítsák ki maguknak a „földi paradicsomot”. Szívem szerint azt mondanám, hogy alapítsanak itt egy WOKE-városállamot, tőlünk függetlenül, éljenek boldogan, növesszenek füvet a homokozóban, mi pedig tegyük át az ország fővárosát mondjuk Esztergomba, és hagyjuk őket itt a posványban. A lényeg viszont most is a „DE” után jön... Gondolatok a szépségről – Dezse Vű
Mit tartunk szépnek az életben? Miért lesz vonzó egy tárgy vagy egy épület? Miért káros, ha olyan környezetben élünk,ami nem felel meg a szépség kritériumainak, ami annyira nem is rejtélyes, mint az gondoljuk, hiszen vannak dolgok, amiket nem lehet nem szépnek látni és vannak dolgok, amikor akkor is rondák, ha bizonyos érdekkörök szépnek akarják őket beállítani. Beszélgessünk tehát egy kicsit arról, hogy mi a szép, és hogyan hat ez a mindennapokra. 
