Messiásnak lenni – eltekintve a kereszttől és a szögektől – viszonylag kellemes elfoglaltság. Márki-Zay Péter a sokadik olyan megváltója a baloldalnak, akiben a haladók egyből felismerték a Messiást. Tapasztaltak az ilyesmiben, korábban követtek már egy párat. Egy évig hittek is benne, ám ma új nap virradt: nekiálltak másikat keresni maguknak – már ha hiszünk a szektás ügyekben mindig jólinformált angyalok karának, a HVG-nek.
Márki-Zay megváltói munkaköre nem előzmény nélküli. Talán Tétényi Éva volt az első, akit „miniszterelnöki minőségű politikussá” projektáltak, mellette tolongva a hatalom bizsergető közelségét érezték – csak úgy szikráztak a pogácsamorzsás, műszálas politikusöltönyök, ahogy egymást félretolva próbáltak áldást kérni tőle saját ambícióikhoz. Azóta nem képesek kitörni ebből a ciklusból; meghatározott időközönként pontról pontra végigjárják a felismerés, tanítvánnyá szegődés, csalódás kálváriáját.
2010-ben a baloldalnak reménye sem maradt: Gyurcsány Ferenc országlása után nem a szűk egyharmadnyi mandátumaránynak örültek, hanem a szabad elvonulásnak. Az őszi önkormányzati választások után azonban mégis felcsillant a remény a megváltásra: Tétényi egy olyan városban győzte le fideszes riválisát, amiről úgy hitték, semmi esélyük. Kényszeredetten, saját arcukat szégyenlősen eltakarva beálltak egy ismeretlen, civilnek lefestett jelölt mögé, aki mindenki meglepetésére elnyerte a polgármesterséget, és ekkor végképp elment az eszük. Rajongtak érte: ha éppen nem őt követték mindenhova, akkor stúdióról stúdióra járva áradoztak róla; kortársak beszámolói szerint egyikből a leprát, másikból a gyurcsányizmust gyógyította ki érintéssel. Hogy aztán, miután az evilági megváltás, vagyis az Orbándémon elűzése helyett megváltójuk Magyarország egyik leggazdagabb települését technikai csődbe igazgatta, új messiást keressenek maguknak, akit egy darabig megint követhettek.
Megváltástan és végtelen ciklus
Márki-Zay is a Tétényi-recepttel indította be megváltói pályafutását, miután a narancssárgát – mindenki őszinte ámulatára – az Összefogás erejével vörös-kék-zöld-lilává változtatta. Győzött egy olyan városban, ahol csak papíron volt esélyük, és e csodától megilletődve az összes okleveles közéleti fontoskodó és pártember a tanítványává szegődött. Egy évig követték, itták minden szavát, boldogabbak voltak, mint a sajtkészítők. Aztán úgy kiment mögüle a varázs, ahogy Karácsony Gergő mögül az erő – hogy Ferenc testvér, azóta ellenmessiássá süllyedt korábbi szemlőhegyi messiás szavait is megidézzük. Márki-Zay mozgalmából első körben Hadházy Ákos ex-messiás, jelenlegi főállású próféta (bár arcra inkább Lót felesége, aki egyszer visszanézett, és úgy maradt) távozott a mozgalomból. Rossz nyelvek szerint azért, mert anyagilag és erkölcsileg (=anyagilag) alábecsülték az általa összekukázott, majd 600 ezres címlistát, a még rosszabb nyelvek szerint pedig déjà vu-je támadt a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökségi ülésén lezajlott veszekedés közben. Ami érthető, ő már csak tudja: ilyenkor a saller jön, nem a pozsonyi gyors, mi meg hetekig röhöghetünk szivárgó diktafonokon hallható „Peti, Peti! Nee!!!”–féle férfisikolyokon.
Márki-Zay szerepet tévesztett
A haladó baloldalnak sosem tábornokra (abból mindig van elég) és zsűrire (abból pláne) van szüksége, hanem spirituális vezetőre. Egy olyan alakra, aki miatt érdemes hinni az Összefogás teremtő erejében. Márki-Zay azonban önmaga hatása alá került: meggyőződésévé vált, hogy nem a mögötte felsorakozott pártoknak, hanem saját, remek személyiségének köszönheti a sikert. Önnön sugárzó tévedhetetlenségébe vetett hite annyira erősnek bizonyult, hogy saját kézbe vette a helyi messiások kiválasztását, félretéve a pártokat, az érdekeket, a pártérdekeket. Ott is hagyták rögtön a hívei; csak a legelkötelezettebbek, illetve azok tartanak ki mellette, akik már sehova nem kellenek. (Vagy már mindenhol jártak.)
Ha ősszel még a várost is elveszíti – amire igen komoly esélye van -, akkor hiába megy a sivatagba 30 napig teveszart enni, Lukácsi Katalin is kimegy mögüle.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS