Tényleg nem szabad hazaárulóknak nevezni ezeket, hiszen nem azok

Kezdődött azzal, hogy a múlt héten Gyurcsány neje nem szavazta meg Járóka Lívia alelnöki kinevezését az Európai Parlamentben (aki ennek ellenére megkapta a szükséges többséget a tisztséghez). Sőt – amolyan bolgár maffiózós stílusban – a Fidesz néppárti politikusának kinevezéséhez nem gratulált. (A menetrend szerinti, kétharmados választási buktáik után sem szoktak gratulálni a győztesnek. Annyi emelkedettség és jellem szorult beléjük, mint egy hernyóba. És ennyi demokrácia-tisztelet: ennyire tisztelik a népakaratot.) Ám nem elég, hogy Gyurcsányné Klára asszony így viselkedett – tahó viselkedésével még el is dicsekedett a haveri sajtónak. Ő ilyen büszkén tahó típus.

Dobrevék tehát pofára estek, hiszen Járóka Lívia lett az EP alelnöke. Történt mindez a múlt héten. E héten a brüsszeli bizottságok elnökeit, alelnökeit választják meg. Most aztán újra előbújtak brüsszeli, légkondicionált odvaikból ugyanezek.

Apró Antal unokája lelkendezve számolt be róla, hogy Hidvéghi Balázst nem választották meg az emberi jogi bizottság alelnökévé. Nagyszerű aknamunkával ugyanis sikerült elérni, hogy csak később szavazzanak róla. Persze, nem csupán övé az „érdem”, hanem a momentumos leányzóké, Botmixeres Kataliné és Donáth Annáé, akik már korábban jelezték, libsi frakciójukat arra agitálják, vétózzák meg a fideszes jelölteket. Hát most megvétózták.

Ki ne felejtsük a sorból Ujhelyi „Wellness” Istvánt, aki maga is büszkén újságolta Facebook-oldalán, hogy az ő bolsevik frakciója is a fideszesek ellen szavaz majd. A DK, a Momentum és az MSZP virgonckodása ellenére Gál Kingát és Deutsch Tamást tegnap mégis megválasztották bizottsági alelnökké, három másik fideszes jelöltről viszont elhalasztották a szavazást. Ezt ünneplik most sikerként ezek az elmeroggyantak.

(Csak úgy zárójelben. Van abban valami gyönyörű szimbólum, hogy egy magyargyűlölő ócska kis román náci, az egykori Vatra romanescás Dacian Ciolos lett az agyhalott libsi frakciónak („Renew Europe”) a vezetője. Jó ideje mondjuk, írjuk: a kommunisták és a nácik szellemi örökösei a liberálisok, így törvényszerű, hogy egy kiszolgált magyargyűlölő nácit tesznek a libsi frakció élére. Akivel aztán a botmixeres luvnya nyihogva fotózkodik egy jót.)

Ennyit ér az adott szó

A rend kedvéért rögzítsük: az Európai Parlament frakcióvezetői múlt héten megállapodtak róla, az egyes frakciók kiket jelölnek majd az egyes bizottságokba. Tehát még egyszer:

• M - E - G - Á - L - L - A - P - O - D - T - A - K.

Úriemberek betartják, amit ígérnek. De még a betyárok is: azt nevezik betyárbecsületnek. Sőt, a börtönökben a rablók és gyilkosok között is van némi értéke az adott szónak. A Gyurcsányné–botmixeres luvnya–wellness Pista viszonylatban viszont sem Istent, sem embert, sem hazát, sem az adott szó tiszteletét nem ismerik. Ezek egy dolgot ismernek: Orbánt és a magyar nemzetet gyűlölni kell. Ha ennek érdekében szembe kell köpni a Fideszre szavazó több millió magyar embert, akkor szembeköpik.

Lehet így is játszani

Persze, ha így akarják, lehet így is. A magyar parlamentben a bizottságok vezetőiről hasonló módon szavaznak, mint az Európai Parlamentben. A frakciók előbb megtárgyalják, melyik bizottságba melyik frakció küldhet elnököt, alelnököt, aztán a megállapodás szerint a jelölteket rendre megszavazzák. Íratlan szabály például, hogy mindig az ellenzék adhatja a nemzetbiztonsági bizottság elnökét. Ha a kormánypárti képviselők nem tartanák be a megállapodást, az ellenzék soha egyetlen elnöki és alelnöki posztot nem kaphatna, hiszen önmagában nincs elegendő képviselője, hogy megszavazza.

Nyilván, nem fogja megtenni. Viszont sunyi orvgyilkosok ellen nem lehet lovagi módon küzdeni. A magyar ellenzék nem kormányképes és nem párbajképes.

Mégsem hazaárulók

Mostanáig óvatoskodva mindig azt írtam: a magyar ellenzék ellenségként viselkedik. Tehát csak úgy viselkedik, de nem az. Mostantól nem óvatoskodom.

• A DK, a Momentum és az MSZP nyugati nagyhatalmak érdekeit képviselő, idegen zsoldban álló ügynökszervezetek, Magyarországra telepített ócska kis végrehajtók. Soha, egyetlen pillanatig sem képviselték semmiben a magyarság érdekeit. Ily módon nem tekinthetők magyar szervezeteknek, nem a magyar ellenzék részei, hiszen valójában külföldiek. Ebből kifolyólag a jövőben nem szabad őket haza-, illetve nemzetárulással vádolni. Az ő hazájuk Brüsszel, a leendő „Európai Egyesült Kalifátusok” meg a homoszexuális felvonulás háromszöge.

A DK, a Momentum és az MSZP azért sem részei a magyar ellenzéknek, mert ők nem ellenzék, hanem ellenség – nemcsak a magyar kormányé, hanem a magyar nemzeté, mindannyiunké. (Hogy ők ellenségként tekintenek a Fideszre, azt annak idején Lendvai Ildikó el is kotyogta a Napkeltében.) Ezt már akkor ki kellett volna doboltatni, amikor a Hibbant Néró 2004-ben elárulta a külhoni magyarságot, 2006-ban kilövette a magyarok szemét, lovasrohamot küldött rájuk, a rádió udvarán kínoztatta őket, 2010-ben nemmel szavazott magyar testvéreink kettős állampolgárságára. Aztán amikor a Sargentini-jelentés elfogadásával az MSZP és a DK kvázi Magyarország szavazati jogának felfüggesztésére szavazott. Vagy amikor a vállnélküli momentumos hülyegyerekek orvul meggyilkolták a nemzet százesztendős olimpiai álmát. Aki ezt az országot hazájának, otthonának tekinti, ilyesmiket nem tesz.