Pető Iván szerint az SZDSZ túl jó volt a mucsai magyaroknak

Mindig kivételes élmény, amikor a haldokló sajtószabadság közepette virágzó balliberális újságok valamelyike előránt a kő alól egy régi szocialista vagy szabaddemokrata vezetőt, hogy mondjon valami nagyot Orbán Viktor „rezsimjéről”. Érthető, hogy minden irányzatnak szüksége van mítoszokra, és Jászi Oszkárt, Károlyi Mihályt meg Lukács Györgyöt már nem tudják megkérdezni, így viszont az Orbán Viktorról tett sommás kinyilatkoztatásokat mindig olyanok produkálják, akik politikai pályáját éppen egy Orbántól kapott kiütés zárta le. Most a fényt amúgy állítólag kerülő Pető Iván fenyegette meg kérésre a mucsai magyarokat, amiért hatalomba szavazzák Orbánt. Ezen felül abból is ízelítőt kaptunk, hogy a liberalizmus évtizedek óta új ötlet nélkül mímel haladást, és ez úgy tűnik, már nem is fog megváltozni.

Levakarhatatlan stigma lett az SZDSZ emlékén, hogy kisebb, de okosabb sziámi ikerként nőtt rá a lomha, vállalhatatlan MSZP-re. Igazán mulattató, hogy az ezt firtató kérdéseket még a bőven megvazelinozott alákérdezésekkel közelítő baráti sajtóban sem úszhatják meg. Pető Iván hangsúlyozta, hogy Antall Józseffel és Szabad Györggyel szemben ő sosem akarta a saját szobrát kifaragni, de azért még mindig megvédi azokat a koalíciókat, amelyeket az elvileg antikommunista SZDSZ kötött a posztkommunista MSZP-vel. Pető magyarázza a bizonyítványt, és azt állítja, már az első, 1994–98-as koalíció idején „diszharmonikusan” viszonyult a szövetséghez, amelyet aztán a pártja – az ő ügyvivősége alatt – 2002-ben és 2006-ban is újra megkötött a szocialistákkal. Szép hosszú diszharmónia volt. Külön kiemelte Pető Iván, hogy idegen volt tőle Horn Gyula „szovjet típusú” ravaszkodása. Csak nem Gerő Ernő „szovjet típusú” ravaszkodása áll hozzá sokkal közelebb, amely révén sokszor elérték, hogy a koalíciókban az ötszázalékos farok csóválja a negyvenszázalékos kutyát?

Aztán, hogy elterelje a kínos témát, Pető inkább azt próbálta érdemként felhozni, hogy az SZDSZ „döntő szerepet játszott az alkalmatlan Medgyessy Péter leléptetésében”. Medgyessy egyébként gyanúsan akkor vált hirtelen alkalmatlanná, amikor nyíltan kimondta, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Ennek fényében különösen aranyos az az igyekezet, ahogy a Fidesz-KDNP által 2010-ben csődközeli helyzetben, eladósítva átvett ország gazdaságának helyrehozásában is tőzsdei nyereséget, bennfentes információkkal teremtett pénzügyi hasznot sugalmaz Pető. Eközben pedig az MSZP-SZDSZ-es fékek és MSZP-SZDSZ-es ellensúlyok lebontásán is sopánkodik egy sort.

Elég hosszan megérte elviselniük a szabaddemokratáknak a szocikkal közös koalíció „diszharmóniáját”. Fotó: MTI/Soós Lajos

A liberális forradalmiság végleg megrekedt a náciveszélynél

Pető szorgalmasan felsorolta a balliberális toposzokat a választási rendszer kiegyensúlyozatlanságáról és arról, hogy a parlament már nem igazi döntéshozó, hanem csak „bólogató testület”. Kész szerencse, hogy a pártlistára és Budapest baloldali szimpátiájú részeire kihegyezett előző választási rendszer nem a baloldalnak lejtett, és a szoci-szabaddemokrata kormányzások alatt a parlament bátran fogadott el a kormány akaratával szembemenő javaslatokat. És ha már balliberális toposzok, természetesen nem maradhat ki az előadásból némi ízes hitlerezés és mussolinizés sem, meg a rettegő párhuzam az ő koruk és a jelen között. Régebben az SZDSZ-nek és most a sok kicsi poszt-SZDSZ-nek csak akkor van létjogosultsága és társadalmi bázisa, ha elegen gondolják, hogy csupán egy lépés választ el minket a fasizmus kitörésétől. Ez a nyolcvan éve megalkotott, és harminc éve fel sem frissített gondolat hajtja a kivénhedt liberalizmus haladóit, akik máig eleven gondolatnak hiszik a szellemi skanzenjüket.

Az SZDSZ egykori vezetője kifejtette: nem gyanít okvetlenül csalást a sorozatos kétharmadok mögött (milyen kedves, legalább ennyivel józanabb a DK-soknál – a szerk.), ám úgy gondolja:

ha borulna a rendszer, ha a Fidesz győzelme veszélybe kerülne, a választási csalás sem rendszeridegen […] a hatalom megtartása érdekében.

Pető Iván akkor még nem sejtette, hogy Medgyessy Péter alkalmatlan. Erre csak azután jött rá, hogy a szoci miniszterelnök az SZDSZ korrupciós ügyeit emlegette. Fotó: MTI/Kovács Attila

Pető hozzátette:

Ezt ismerem a kommunista rendszerből – bármikor indokolható a machináció.

Semmi kétségünk afelől, hogy valóban első kézből ismer sok mindent a kommunista rendszerből, annak is főleg a ’40-es és ’50-es évekbeli fénykorából.

Máig nem értik, miért nem nyernek választásokat „mucsán”

Orbán megbuktathatatlanságával kapcsolatban természetesen sosem merül fel a trükkök százain szocializálódott, a választók átverésében megőszült ellenzéki arcokban, hogy az ország helyzetét javító kormányzás, a körülményeikkel egyre elégedettebb választók a népszerűség forrásai. Pető Iván gyorsan rá is keni a választókra a felelősséget a Fidesz sorozatos, nagy különbségű megválasztásáért; szerinte még a politikai szatíra műfaját élesben megvalósító, válságból válságba hulló, jóvátehetetlenül eladósodó, saját gazdasági élete fölött már alig rendelkező Románia sem jutott olyan szörnyű állapotba, mint amit Orbán Viktor sorozatos választási sikere jelent.

Keserűen megjegyzi azt is: megalapozatlan volt a hit, hogy a magyar társadalom nyugati típusú demokráciában akar élni. Azt természetesen nem fejti ki, hogy a nyugati típusú demokrácia kifejezés mennyire mást jelentett 1989-ben, mint most. Sokkal egyszerűbb a magyar társadalom hazáját megint lemucsázni, amelyik nem érti az SZDSZ-es éttermiség fennkölt elképzeléseit. Úgy látszik, nincs annyi kétharmad, amennyi rádöbbenthetné a haladó politikai elitet arra, hogy nemcsak az ő világképük létezik.

Kovács Pistinek azóta rosszabb lett, mert megörökölte az SZDSZ-től a Momentum, és Kuncze Gábortól, Pető Ivántól, Horn Gábortól, Eörsi Mátyástól jóval szerényebb képességű politikusok törődnek vele. Fotó: MTI/Soós Lajos

Nem elég nem nácinak lenni, nem is szabad annak látszani

Az interjú egyik dramaturgiai csúcspontja, amikor a rendszerváltás utáni Magyarországot szétprivatizáló balliberális erők egyik vezető figurája sérelmezi, hogy az új ellenzéki pártok a rendszerváltókat hibáztatják az ország lezüllesztéséért és így áttételesen Orbán Viktor sikeréért. Igazságosztó felindultságában még egy hitleri gondolat is kiszaladt Pető Iván száján, és azt találta mondani, hogy „belső féreg foga rágta szét” az általuk elképzelt demokráciát. Ki tudja, talán már egy jó kis végső megoldást is kitalált dolgozószobai magányában ezekre a „belső férgekre”.

A másik dramaturgiai csúcspont pedig maga a katarzis, amikor Pető Iván kijelenti:

ha az orbáni autokrácia nem bukhat meg választásokon, csak rossz változatokat tudok elképzelni.

Igen, már megint, illetve még mindig fenyegetőznek. Értjük, hogy a szülők révén rendkívüli tudás és tapasztalat halmozódott fel az egykori SZDSZ-es kobakokban az erőszakot és a terrort illetően, csak hát van itt egy kis változás: más világ is létezhet, mint amilyeneket ezek az okos SZDSZ-es kobakok el tudnak képzelni. Pető szerint többé nem lesz az 1989-eshez hasonló, puha váltás, és ebben alighanem igaza van. Ritkán állnak ugyanis úgy együtt a csillagok, hogy egy terrorista diktatúra vezető rétege előbb belső ellenzékbe szoruljon, de utóbb a gyerekei révén, egy merész díszletcserével, a következő rendszerben ismét hatalomra kerüljön. Ilyen gátlástalan és körmönfont hatalomátmentést valóban csak kommunistákból nézünk ki.