Gyurcsány Ferenc mosolyog: Kovács László támogatná a DK és az MSZP (újra)egyesülését!

Nehéz ennél viccesebb dolgot elképzelni: az MSZP utolsó sikeresnek tekinthető elnöke egy jobboldali újságban (Magyar Hírlap) jelenti be, hogy az MSZP-t már csak az mentheti meg, ha csatlakozik Gyurcsány Ferenc pártjához. Kovács Lászlót se az eszéért szerettük, de élvezet olvasni, hogy az egykori MSZMP negyedik vonalából, Horn Gyula takarásában karriert csináló egykori külügyér mennyivel életképesebb interjút képes adni, mint a jelenlegi MSZP-ből és persze a DK-ból bárki. Finoman fogalmaz tehát, ahogy egy diplomatához illik, de ez azért egy nagyon szomorú bejelentés az MSZP egészségi állapotáról. A régi kommunista hagyomány szerint az első számú kommunista vezető halálára úgy készítették fel a lakosságot, hogy először bejelentették, hogy nagyon rosszul van. Általában már az illető halála után. A halálhír csak ezután jött ki, négy-öt nap múlva. Addig lerendezték, hogy ki legyen az utód, ami abból derült ki a köz számára, hogy ő vezette a temetést előkészítő bizottságot.

Röviden és velősen fogalmazva: az már mindenki számára nyilvánvaló, hogy az MSZP halott. A beszélgetés arról folyik, hogy a vagyona és az infrastruktúrája maradékát – meg azt a néhány száz aktivistát, aki nem vette észre, hogy nem 2006 tavasza van, hanem 2019. nyár vége – valahogy átmentsék egy működő politikai pártba. Kovács Lászlónak abban teljesen igaza van, hogy ez csak a DK lehet, mert a Jobbikkal mégiscsak fura lenne egyesülni – a kétségtelen szavazói átfedések ellenére sem –, hiszen az se létezik már, az LMP-ben meg talán annyira nem hülyültek még el, hogy a szocikkal ötvenszerezzék meg a párt aktív tagjainak a számát. A Párbeszéddel pedig már egyesültek a szocialisták, a Momentumhoz meg túl heteroszexuális a haladó MSZP-tagság.

A kérdés az, hogy ki fogja vezetni a Temetési, Végelszámolási és Bebalzsamozási Bizottságot?

Adott, hogy egy volt MSZP-elnöknek kell a kegyeleti ügyeket intézni, olyannak, aki még viszonylag életerős és az emberek emlékeznek rá, hogy ő volt az MSZP elnöke. Kovács László biztos szívesen lenne az új Munkáspárt tiszteletbeli elnöke is, de az egyesülés levezénylése vitális embert kíván, olyat, aki egyszerre az MSZP volt elnöke és a DK képviselője is. Micsoda szerencse, hogy van ilyen. Minderre azért van szükség, mert azt mostanában már senki sem tudja, hogy ki is az MSZP jelenlegi elnöke. A választók bizonyosan nem.

Mindenki tudja, hogy ha a DK és az MSZP egyesülése szükségszerű, akkor az Gyurcsány Ferenc szája íze szerint fog megtörténni, kivéve, ha esetleg Dobrev Klárából akarnak pártelnököt csinálni az egyesült új, megújult “Munkáspárt” élére. Hiába, a kommunista vér sem válik vízzé, legfeljebb SZDSZ-kékké. Mert nem vonva kétségbe azt, hogy Gyurcsány szereti a feleségét, magát bizonyosan jobban tudja szeretni.

Ezért is volt kénytelen némi éllel hozzátenni Kovács László a felvetéshez:

Ami a két baloldali párt összeolvadását illeti, tisztességes, a két párt vezetőinek és tagjainak egyenjogúságát biztosító feltételekkel ezt örömmel támogatnám.

Nem is értem, hiszen Gyurcsány Ferenc személyénél mi lehetne nagyobb garancia a tisztességre és az egyenjogúságot biztosító feltételekre? Ki lehetne alkalmasabb az MSZP-ben található értékek újravitalizálására, mint az az ember, aki két év alatt romos középpártot csinált az MSZP-ből, és azóta is az a fő célja a politikai tevékenységének, hogy eltüntesse a térképről az MSZMP egykori utódpártját?

Kovács László azt mondja, a DK áll legközelebb az MSZP-hez a politikai palettán. Egy olyan pártra mondja ezt, amely azzal érte el története legjobb választási eredményét, hogy Magyarország megszüntetéséért kampányolt, és kész feladni a nemzeti szuverenitást. Ez persze régi kommunista politikai program, de Kovács Laca bá azért emlékezhetne rá, hogy milyen kevés lapot osztanak a helyi erőknek, ha a hatalom kikerül Moszkvába. És ha az egykori miniszter figyelt volna az iskolában, arra is emlékezhetne, hogy mi szokott történni a pártegyesülés után a kisebb, gyengébb párt elitjével. Miután 1948-ban a Magyar Kommunista Párt „egyesült” a Szociáldemokrata Párttal, a kommunisták pillanatok alatt, a szó szoros értelemben kiirtották a mérsékeltebb munkáspárt elitjét.

Nemcsak az MSZP tűnik el hamarosan, hanem annak a politikai ideológiának a régi formája is, amely a dolgozó embereken élősködő marxista elitet a társadalom csúcsára repítette. Öten-hatan majd biztos átlépnek Thürmer Gyulához. A baloldaliságot – vagyis persze a valóságban csak annak illúzióját – végleg elsöprik az ultraliberális szélsőségesek. A posztkommunisták meg beállnak a globális nagyvállalatok zsoldjában álló brüsszeli elit által fizetett segédcsapatokba statisztának.

Hát, nem éppen dicső vég. Mondjuk pont ezt érdemelték, a Gyurcsányék kegyelemkenyerét.