Gyurcsánynál lelketlenebb, romlottabb és kártékonyabb figurát nem nagyon hord a hátán jelenleg a Kárpát-medence. Legújabb magyarellenes kirohanása ismét egy mérföldkő, mely azt jelzi: Magyarországon büntetlenül lehet gyalázni a magyarokat, következmények nélkül lehet bennünket sértegetni. S ez a gátlástalan gazember immár a teljes balliberális ellenzék első számú vezetője! Puszipajtása, címerállata azoknak a hataloméhes senkiknek (Momentum, LMP, Ballik) is, akik pár hónapja még sűrűn fogadkoztak, hogy soha nem fognak össze a vállalhatatlan Böszmével, s most mégis megtették. Aki október 13-án a közös ellenzéki jelöltekre szavaz, az a magyargyűlölő Gyurcsányra szavaz!
Megcsinálta a géntérképét a Böszme – erről ő maga számolt be Facebook-oldalán. Természetesen az egész bejegyzés örök frusztrációja tárgyához, Orbán Viktorhoz íródott az ilyenkor megszokott hazudozások és gyalázkodások kíséretében. A Pirosfejű a szövegkörnyezetéből szándékosan kiragadva, a miniszterelnök által korábban már sokszor és részletesen kifejtett előzményeket elhallgatva idéz egy mondatot Orbán hétvégi beszédéből, miszerint „nem akarunk kevert nép lenni”. Holott Orbán Viktor mindig is a nagy tömegű muszlim illegális bevándorlás veszélyeiről beszélt, amely a keresztény alapokon nyugvó civilizációnk, kultúránk végét jelentené. Ilyen értelemben beszél évek óta a népességkeveredés károsságáról a kormányfő – nem pedig mondjuk a keresztény gyökerű európaiak befogadása kapcsán, amely amúgy egyre gyakoribb jelenség, ahogy a multikultiba züllő Nyugat-Európából már évente több ezren költöznek hazánkba. Orbán Viktor korábban többször beszélt arról is, hogy a magyar egy befogadó nemzet, amely történelme során számos néppel keveredett, és hogy ez jól van így. Hiszen a „magyar géniusz” is ennek köszönhető.
Ám Gyurcsányt soha sem zavarta a valóság. Ő egy kényszeres hazudozó, akinek betegsége úgy súlyosbodik, ahogy egyre távolabb kerül a hatalomtól, s egyre közelebb a zártosztályhoz. A szövegkörnyezetéből kiragadott, szándékosan félreértelmezett kevertnépes idézetre fölcsimpaszkodva a Böszme közölte: a géntérképe szerint ő maga döntően kelet-európai, német-francia, némi görög, balkáni beütéssel…
Ám ki a jó francot érdekel Gyurcsány genetikája? Felőlem akár száz százalékosan is lehetne a génjeiben magyar. Ám aki elárulja a nemzetét (2004. december 5.), karhatalommal löveti a saját népét, költségvetési adatok meghamisításával kerül hatalomra, külföldi szankciókat követel a hazája ellen, magyar tisztségviselők brüsszeli kinevezése ellen uszít – az a szó köznapi értelmében sosem lesz magyar ember. Csak egy gyűlölt pária. Egy púp a hátunkon. Az ilyen nem velünk, hanem ellenünk van. S ugyanúgy kell bánnunk vele, ahogy ő bánik a hazájával!
Így gyűlöld a „magyarkodókat”!
Majd következik az a rész, amiért e cikk íródott. Gyurcsány foghegyről odavetette a miniszterelnöknek:
Magyarkodjatok csak!
Tudtommal nincs még egy nemzet a földön rajtunk kívül, amelynek tagjai egymás megbélyegzésére, gyalázására az úgymond túlzásba vitt honszeretettel, nemzeti elkötelezettséggel kapcsolatos kifejezést használnának. Azért nincs, mert a hazaszeretetet, a nemzeti elkötelezettséget nem lehet túlzásba vinni. Mint ahogy „túlszeretni” sem lehet a (külhoni) magyarokat, miként azt valamelyik szocialista korifeus az első Orbán-kormány szemére vetette.
A „magyarkodás” a kilúgozott agyú és lelkű magyar kommunisták és szellemi örököseik, a magyar neoliberálisok szitokszava, amellyel az egészséges lelkületű, hazájukat-nemzetüket szerető honfitársaikat becsmérlik. Aki ezt a szót használja, az szívből gyűlöl bennünket, és zavarja, hogy büszkék vagyunk nemzetünkre, történelmi nagyjainkra, világraszóló sikereinkre. Ugyanők azok, akik folyton a „kicsiségünket”, „történelmi bűneinket”, „mucsaiságunkat” hangoztatják. („Merjünk kicsik lenni!”) Akik mindig egy birodalmi ülepben képzelik el hazánk jövőjét: korábban Moszkváéban, most Brüsszelében. Az önálló, magyar út, a független Magyarország nekik vörös posztó. Ők azok (Gyurcsány és neje vezérletével), akik hadat üzentek a nemzeti politizálásnak, és ma már nyíltan a magyar szuverenitás ellen szónokolnak, önállóságunk utolsó csíráit is elfojtanák, brüsszeli gyámkodás alá helyeznék hazánkat.
- Aki „magyarkodással” vádolja, becsmérli honfitársát, az valójában egy magyargyűlölő szarember. Az ilyen megtagadja, elárulja nemzetét, s egyúttal saját magát helyezi azon kívülre. Gyurcsány ezt már 2004-ben megtette, most csak újra (sokadszorra) emlékeztetett rá mindannyiunkat, kicsoda is valójában.
Fotó: MTI/Marjai János
Gyurcsány vezeti az ellenzéket
Szigorúan hatalomtechnikailag talán hasznot hajt a nemzeti oldalnak a Szemkilövető most, hogy csupán ellenzékben van. (Sok baloldalit, liberálist is taszít az ámokfutása, nem szólva a bizonytalanokról. Így komoly szerepe lehetett a korábbi fideszes kétharmadokban.) Ám az a pusztító gonoszság, magyargyűlölet, amit kiáraszt magából, súlyos károkat okoz mindannyiunk lelkében. Elsősorban saját követőiében, akik szerelmesen csüggnek minden aljas megnyilvánulásán, magukévá teszik és továbbadják azokat. Így a gyurcsányi romlottság kiárad és terjed, ahelyett, hogy karanténba szorulna. A nemzeti összetartozás szöveteit roncsolja ennek a figurának minden szava, rezdülése.
Egészségesebb lelkületű, önvédelmi reflexekkel még bíró országokban a politika közelébe sem kerülhetett volna. Vagy ha mégis, fél év múlva a népharag világgá kergeti, elviszik követ törni a lakatlan pusztaságba. A 2004. december 5-ei nemzetárulás és a 2006 őszi rendőrterror kitervelőjének, főfelelősének, a Szemkilövetőnek réges régen fegyházban lenne a helye, sötétzárkában, a privatizáció idején elvtársi segédlettel összeharácsolt vagyonát el kéne kobozni. A szemlőhegyi villát pedig, amelyet Gyurcsányné vörösterrorista nagyapja ragadott el zsidó tulajdonosától, ugyancsak vissza kellene szolgáltatni az eredeti tulajdonos örököseinek. Hogy ez eddig nem történt meg, jól példázza a liberalizmussal mételyezett „jogállam” működésképtelenségét, a jogszolgáltatás szándékosan előidézett tehetetlenségét, igazságtól való végleges elszakadását.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS