Pécs a rendszerváltás és az utána következő két évtized nagy vesztese volt. Népessége megkétszereződött a második világháború után, de ennek, a szocialista iparosításnak és a szocialista városépítészetnek alaposan megfizette az árát a város, mint normális élettér. A pécsi polgári elit fokozatosan vesztett jelentőségéből és befolyásából, a rendszerváltás idejére szinte teljesen eltűnt; helyét olyan politikai és gazdasági csoportok vették át a kommunistáktól, amelyben a nómenklatúra kapcsolatrendszere mellett olyan emberek játszottak szerepet, akik nem értették azt a pécsi életformát, amellyel még a hetvenes-nyolcvanas években is szerelembe lehetett esni, ha valaki megtapasztalta egyetemistaként vagy beköltőzőként. Az egyre nagyobbá váló egyetem elitjének többsége pedig – jelentős részben maga is bevándorló és egyébként is baloldali vagy liberális lévén – nem a város egyetemét építette, hanem sokkal inkább saját magát.
Pécs jelenlegi helyzetét a történeti, szociológiai, gazdasági okok mellett legalább annyira befolyásolták az elmúlt három évtized önkormányzati választásai és a nagypolitika is, talán jobban, mint más nagyvárosokét. 1994-ben az MSZP-SZDSZ országgyűlési kétharmad után a most újabb tíz évnyi polgármesterkedés után visszavonuló dr. Páva Zsoltot választották egy SZDSZ-MDF-Fidesz-FKGP koalíció színeiben.
Pécs, 1990. január 15. Költöztető teherautók a 25 szintes pécsi toronyház előtt. Megkezdődött a Magasház kiürítése, melyre a statikusok csak kilencven napra vállaltak biztonsági garanciát a december végén kiadott szakvéleményükben. Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc
Persze nem sokkal később az SZDSZ elárulta a szövetségeseit és átállt az MSZP-hez. Gazdaságilag rendkívül nehéz időszak volt ez: az MSZP-SZDSZ koalíció a kormányzása első néhány hónapja alatt költségvetési válságba navigálta az országot. A Bokros-csomaggal brutálisan megnehezítették az átlagemberek életét: e sorok írója életében akkor egyszer került hónapokra olyan helyzetbe, dolgozó emberként, hogy effektíve éhezett. A szocialista-liberális politikusok – ahogy ezt később is megszokhattuk tőlük – akkor is a privatizációval voltak elfoglalva, országos és helyi szinten egyaránt. Az önkormányzatok csak kibekkelhették ezt az időszakot, ráadásul a helyben rendkívül erős MSZP meg akarta mutatni a pécsieknek, hogy nélküle nem megy: mindent megtettek, hogy elfoglalják az összes kulcspozíciót, ahol lehet lopni, amit ki lehet zsigerelni. 1998-ban hiába nyert országosan a Fidesz, az önkormányzati választásokon Toller László, Gyurcsány Ferenc későbbi királycsinálója nyerte a polgármester-választást és vált a következő nyolc évre, a balesetéig Pécs korlátlan hatalmú urává.
Pécs, 1989. október 2. Új lakóépületek a Mecsek napfényes déli oldalában. Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc
Mindent elmond a szocialisták és a hozzájuk kapcsolódó hálózatok, értelmiségiek, egyetemi emberek képességeiről, hogy Pécs alig tudott profitálni az első polgári kormány idején a gazdasági fellendülésből, majd hasonlóan vesztesen jött ki a nyolc év újabb MSZP-SZDSZ kormányzásból is, miközben 2009-ig szocialista polgármestere volt. Adóssága folyamatosan nőtt, nem települt be a korábbi kapacitásokat legalább részben pótló ipar, viszont a városi ingatlanvagyon rendesen megcsappant, és a város működtetéséért felelős rendszereket gyakorlatilag elfoglalta a baloldali klientúra. Olyan, a város számára előnytelen szerződésekkel, beruházásokkal, elköteleződésekkel, értelmetlen stratégiai döntésekkel kötötték gúzsba a várost, amelyekből csak több ciklus után lehet kimenekülni.
Pécs, 2019. június 22. Résztvevők a felújított pécsi Dóm tér avatásán 2019. június 22-én. Fotó: MTI/Sóki Tamás
Mindezekért és Toller Gyurcsánynak tett szolgálataiért az Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekttel jutalmazták meg a várost – valójában persze a szocialista klientúrát az ahhoz kapcsolódó beruházásokkal. Pécs kalandokban bővelkedő történetében ez bizonyult a legnagyobb katasztrófák egyikének. Toller László után a szintén szocialista Tasnádi Péter lett Pécs polgármestere 2006-ban, némi meglepetésre és minimális különbséggel győzve le Páva Zsoltot. Tasnádi Péter baloldali volt, de nem volt tipikus szocialista: megpróbálta visszaszerezni a város önrendelkezését, amelyet Toller idején a város elveszített. Toller ugyanis nem polgármesterként uralta a várost, hanem az általa létrehozott, a szocialista párthoz kötődő érdekrendszeren keresztül, amelynek közepén ő állt. Az akkori városi pletyka szerint csak ő tudta a „számlaszámokat” és a „jelszavakat”. Balesete után nem volt erő, ami kikényszeríthette volna a szívességek visszaadását, az ígéretek betartását. Toller László személyének jelentőségére jellemző, hogy az a hír járta: ha bárki mást találnak olyan súlyos, gyakorlatilag végzetes sérülésekkel egy baleset helyszínén, mint őt, fel sem merül, hogy megpróbálják életben tartani.
Pécs, 2019. május 5. Viharfelhők Pécs felett Tettye városrész felől fotózva 2019. május 5-én. Középen a Havas Boldogasszony-templom. Fotó: MTI/Sóki Tamás
Toller László balesete után azonban egyszerűen leállt a város. Tasnádi hiába küzdött a rejtett hálózattal, az már nem akart hozzájárulni sem a város, sem az MSZP életben tartásához, csak a még élő és jól bebetonozott csatornákon keresztül lapátolta tovább ki a közpénzt magának.
Amikor pedig kiderült, hogy beteg, az MSZP már szinte semmi befolyással nem rendelkezett, mint intakt erő a folyamatokra. Az úgynevezett EKF-projekt (Európa Kulturális Fővárosa) története mutatja meg leginkább azt, hogy mi várna Pécsre, ha az egykori, Toller László idején segédcsapatként működő, a DK-ba menekülő szocialista negyedik vonal kerül vissza újra Pécs élére.
Pécs, 2010. november 2. A Kodály Zoltán Koncert- és Konferenciaközpont épülete Pécsett. A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program egyik legnagyobb beruházásának próbaüzemelése novemberben kezdődik. A 7,2 milliárd forintból épült intézményt decemberben adják át. Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc
Amikor kiderült, hogy mire lesz és mennyi pénz az EKF 2010 kapcsán, a szocialistákhoz köthető vállalkozók, erős emberek elkezdtek harcolni a megbízásokért. Annyira egyetlen csoport sem volt erős: hiába támogatta akár az MSZP egyik erős embere, hogy lenyúlja az egészet, miközben mindenki tudta, hogy ez az utolsó nagy rablási lehetőség ebben a leosztásban. Ha született valamilyen lényeges, de akár technikai döntés, azonnal nekiállt a többi érdekelt megfúrni azt, hiszen csak akkor maradtak életben a reményei, ha elhalasztják a döntéseket akkorra, amikor a támogatói jobb pozícióban lesznek majd. Nem érdekelte őket a határidő, a város érdeke, vagy az, hogy milyen hatással lesz ez a szocialista párt helyi megítélésére. Ezért történt az, hogy az EKF beruházásai késve, nagyon elkésve készültek el. Arról nem is beszélve egyébként, hogy a város idegenforgalmára és későbbi fejlődésére mennyire csekély hatást gyakorolt ez az egész: ezt a hatást egyébként mindkét politikai oldal túlbecsülte. Csak egy túlméretezett kulturális intézményrendszer és a kiürített városközpont maradt. A belvárost már korábban kivéreztették, mint kulturális, vásárló és szórakoztató központot egy belvárosi pláza építésével, a kulturális intézmények széttelepítésével pedig még több embert vonzottak ki onnan.
Budapest, 2006. május 16. Molnár Gyula szocialista képviselő, Toller László Pécs polgármestere, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Mandur László, az Országgyűlés alelnöke az új Országgyűlés alakuló ülése végén. Fotó: MTI/Soós Lajos
2009 után ezekkel a romokkal kellett kezdenie valamit az újra polgármesternek választott dr. Páva Zsoltnak és a Fidesznek. Az önkormányzati pozíciók átvétele azonban nem jelenti azt, hogy az állampárti alapokra építgetett szocialista hálózatok, amelyek teljesen átszövik a várost, egy csapásra megjavulnak és az addig összeszedett pénzt megköszönve elutaznak egy hosszú vakációra. A nagyvárosi politikában még ezekben a méretekben is összeér minden mindennel: nem nagyon vannak független vállalkozások, szakértők, értelmiségiek, szakemberek, mindenki be van ágyazva valahová – néha máshová, mint amit mutatni szeretne.
Pécs lakosai egy olyan pillanatban szabhatnak irányt a városuknak, amikor az általános gazdasági fellendülés is jól láthatóan elérte Pécset. A Fidesz teljesen új csapattal, az elmúlt tíz év tapasztalataiból okulva vág neki ennek a választásnak: tulajdonképpen arra kér felhatalmazást, hogy elszakadhasson attól a folytonosságtól, ami Pécs elmúlt ötven-hatvan évét jellemezte. Az egyesült ellenzék viszont a rendszerváltás előtti kapcsolatrendszereken alapuló, a várost 2010-re gyakorlatilag csődbe vivő embereknek kér egy új esélyt, olyan polgármesterrel az élén, aki a szocialista időszak gazdasági kinevezettje volt egy tipikusan szocialista módon privatizált vállalkozás vezető pozíciójába.
Az ultraliberális szélsőségessé változott egykori kommunisták Pécsen is megkapták az esélyt: az elmúlt 29 évből 15 évig irányíthatták a várost. Mégsincs mit megköszönnünk nekik.
Fotó: MTI/Sóki Tamás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS