Karácsonyék október 23-i ünneplése az SZDSZ-panoptikum megelevenedését hozta magával (PS-videó és galéria!)

Visszatért a múlt. Az a múlt, amelyről azt gondoltuk, hogy végleg magunk mögött hagytuk, de a dermesztő balliberális ámokfutás rejtőzködő harcosai tegnap ismét megjelentek a Városháza parkolójában, ahol Karácsony Gergelyék “ünnepelték” 1956 hőseit. Maga a műsor is azokra az időkre emlékeztetett, amikor a magyarság és a nemzet került a polc legaljára, és most sem volt ez másként. Elszoktunk attól, hogy semmitmondó szövegek, hazájukat többször megtagadó, a magyarság ünnepeit cinizmussal fogadó balliberális művészek álljanak a színpadra, akiknek az adott ünnep semmit nem jelent. Tegnap ez is tökéletesen a szemünk elé tárult, amikor az emigrálni készülő, az éhhalál szélén tengődő, majd fülét-farkát behúzva, több millió forintos autóban parádézó Gerendás Péter vonyítását hallgattuk, de akadt még egyéb látnivaló is Karácsony Gergely beszéde előtt. A Heti Hetes “nagyágyúi” is visszatértek, hiszen egy 1956-os műsorban ki tudná jobban képviselni az emelkedettséget, mint Hernádi Judit, aki férfihangon énekelt és messziről kissé Vadai Ágnest juttatta eszünkbe, vagy Hajós András, aki a forradalmat a tanítónője elleni lázadással állította párhuzamba. Hajós egyébként olyan “poénokat” eresztett meg, amikre Sas József is elégedetten csettinthetett volna a Mikroszkóp színpadon, de Hajós arra is felhívta a figyelmet, hogy most, október 13-án Budapest a szabadságot vívta ki, hiszen addig diktatúrában éltek. Fogalomzavar, gyűlölködés, régi balosok reaktiválása, Göncz Árpád istenítése, és az 1956-os forradalom és szabadságharc peremre állítása: ez volt a “szabad Budapest” ünneplése tegnap. A koronát pedig Karácsony Gergely ünnepi beszéde és a Quimby koncertje tette fel a tegnap estére. Nézzék meg videónkat!

Karácsony Gergely a tettek helyett a szimbolika mezejére lépett: ezt a hangzatos és semmitmondó kijelentései bizonyítják, de azt is látjuk, hogy az ígéretei alól próbál savanykás mosollyal szépen lassan, de biztosan kibújni. Ezt a szimbolikus politikát október 23-án is megtapasztalhattuk, hiszen már az utat mutatott, hogy az ünneplést a Városháza parkolójába hirdette meg, amit vissza kíván adni a népnek. Ezzel talán le is van tudva az idei év budapesti programmunkája. A tér igen szűk volt és bár nem özönlöttek tízezrek, inkább csak százak, a főszereplőkre várni kellett, csúszott a kezdés. Nagyrészt az idősebb korosztály töltötte fel a sorokat, de kisebb számban lehetett látni középkorú és fiatalabb résztvevőket is, a PestiSrácok.hu stábja pedig megpróbált szóba elegyedni a rendezvényre érkezőkkel. A közel tíz napos Karácsony-féle budapesti uralom úgy tűnik, sokaknak felpezsdítette a szívét, hiszen valaki szerint már most annyi mindent tett Karácsony, hogy szinte elolvadnak a szívek.

Újra nyeregben a régi szadeszosok

Nagy Zsolt színművész volt az est házigazdája, aki kissé indiszponáltnak tűnt egész este, de lehet, hogy ez csak lazaság volt, hiszen még a nevét is a papírról olvasta fel, a “jófejség” pedig derültséget keltett a tömegben. Igen, ez a poénok estéje volt, kerestük is Sas Józsefet, hátha ő dirigálta a mókamestereket, de sajnos nem találtuk a nagy nevettetőt. Először Gerendás Péter ült a dobok elé, eszméletlen nyekergése, vonítása és dobcsapkodása pedig joggal erősítette meg bennünk azt, hogy nem véletlenül nem ő képviseli az első vonalat, amire mindig vágyott. A bajt tetézte, hogy Hernádi Judit is megérkezett a színpadra és mély férfihangon énekelt, miközben Gerendás szerelmetes pillantásokkal figyelte és keverte alá a zenét. A színésznő most nem fogalmazott meg semmilyen politikai üzenetet, mint anno a Heti Hetesben; erre korábbi műsorbeli társa, Hajós András vállalkozott. A favicceken hálásan nevető közönség megkapta a politikai üzenetet is a nagy nevettetőtől:

Mennyire jó, hogy míg október 23-án lőni és menekülni kellett ahhoz, hogy szabadság legyen, most pár nappal ezelőtt elég volt szavazni. Ennek nagyon örülök.

Kedves szavak és a liberális hazugságok folyamatos önellentmondása jellemezte az egész estét. Mert miután Hajós nyíltan kimondta, hogy diktatúra volt Budapesten is és az van az országban, pár perccel később Karácsony Gergely demagóg beszédében pont azt emelte ki, hogy a kormány aláírta azt, hogy Budapesten nem valósít meg semmi olyan fejlesztést, amit a városvezetés nem akar. Igazi diktatúra, amit az is bizonyít, hogy a Hajós-féle alakok eddig is fröcsöghettek és ezután is megtehetik ezt, senki nem bántja őket. Legalább volt újra hallgatósága: levitézlett, gyenge poénjait megoszthatta a Városháza parkolójában összegyűlt tömegnek. Azt azért megtudhattuk, hogy Hajós András dolgozott egy “hangulatosabb időszakban” a Fővárosi Önkormányzatnál; várhatóan most is szerepet kap majd, szükség van most ilyen emberekre.

Szolidaritás, egyenlőség, testvériség

Az est fénypontja azonban nem lehetett más, mint Karácsony Gergely, aki baráti közegben egészen másképp viselkedik, mint amikor nála jóval erősebb, okosabb és határozottabb emberekkel kell összemérnie az erejét. Akkor megfutamodik, gyáván viselkedik, most azonban azzal a gondolattal nyitott, hogy harminc éve vívta ki az ország a szabadságát, azonban

nyolc éve a köztársaság szó eltűnt a hazánk nevéből, majd a következő években a hétköznapjainkból is eltűnt, eltűnőben van az életünkből. Ezt a romlást, ezt az értékvesztést állítottuk meg tíz nappal ezelőtt. Ezért ez a nap a köztársaság újjászületésének napja is.

Az új főpolgármester szerint már ezen a tegnapi ünneplésen is sok olyan ember részt vett, akik október 13-án nem rá szavaztak. Fő az optimizmus, de némi realitást is csempészhetett volna a szavai közé, azonban ezt a mondandója következő részében sem sikerült teljesíteni. Beszélt viszont arról, hogy Kelet-Közép Európa legélhetőbb és legzöldebb városává kívánja tenni Budapestet, a szabad Magyarország központjává, és persze kevesebb stadiont ígért. Mindenki nyugodjon meg: a fákat sem felejtette ki. Kár, hogy Tarlós István arányaiban is több fát ültetett, mint a volt zuglói polgármester, hiszen Karácsonyék a favágásban jeleskedtek leginkább.

A gondolatszabadság, az esélyegyenlőség, a szolidaritás és a testvériség szavait harsogta még Karácsony, Leninék pedig örömmel villogtatták meg szemüket a pokol bugyraiból. Ők is ennyi sületlenséggel szúrták ki az emberek szemét, ígéreteikből pedig csak katasztrófa és vörös terror született. Karácsony viszont menő várost ígért, ahol mindenki egymást kezét fogva és énekelve sétálhat a zöld metropoliszban. Csak az a bili ne lenne, amibe belelóg a kéz, és ne felejtsük el Gyurcsányt Ferencet sem, akinek egészen más tervei vannak az országgal, Budapesttel és Karácsonnyal is.

A videót készítette: Szabó Gergő és Ragács András. Fotók: Horváth Péter Gyula