Hét év börtönre ítélték a darnózseli hentest

Testi sértés miatt hét év börtönre ítélte a korábban felesége meggyilkolásával és ledarálásával vádolt darnózseli hentest kedden a Győri Ítélőtábla. A bíróság a férfit nyolc évre a közügyektől is eltiltotta. Mivel korábban felmentették, az ügy biztosan a Kúrián folytatódik. 

A bíró indokolásában kifejtette, hogy továbbra sem tartják minden kétséget kizáróan bizonyosnak, hogy a nő halálát N. János szándékosan okozta, így a számára kedvezőbb vádpontban ítélték el, nem pedig emberölésért. Az ügyész a büntetés súlyosbítását, a vádlott ügyvédje az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. N. János bejelentette, hogy fellebbezni kíván az ítélet ellen. Az ügyész indítványozta a férfi letartóztatását, ezt a bíróság elutasította. A döntés ellen az ügyész fellebbez.

Az ügyészség N. János ellen 2015-ben emelt vádat emberölés miatt, mert az addig beszerzett bizonyítékok alapján igazoltnak látta, hogy a férfi 2014 májusában megölte feleségét, majd a holttestet a háza alatti húsfeldolgozóban feldarabolta és ledarálta. A maradványok egy részét pedig elégette, egy részét elrejtette vagy szétszórta. Később sósavval fertőtlenítette a húsfeldolgozó eszközöket, illetve a gépkocsija huzatát is megsemmisítette. 

Egy évvel később, 2016-ban azonban a Tatabányai Törvényszék bizonyítottság hiányában felmentette N. Jánost, akinek a letartóztatását is megszüntették, így szabadon távozhatott a bíróságról. A Győri Ítélőtábla ugyanakkor a felmentő ítéletet megalapozatlanság, valamint az indoklás hiánya miatt hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú bíróságot, amely idén márciusban újra felmentő határozatot hozott. A bíró az indokolásában kifejtette, hogy még az emberölésre sincs bizonyíték, hiszen nem derült ki, hogy a sértett mikor és hogyan vesztette életét. Szabó Ferenc szerint a történet kezdő- és végpontja igazolt, de semmi nem támasztja alá, hogy a vádlott megölte az asszonyt, nem derítették fel ugyanis a halál idejét és okát sem. Az nem tekinthető bizonyítéknak, hogy a vádlottnak lett volna indoka a felesége halálát kívánni – mondta a bíró, hozzáfűzve, hogy az ugyanakkor bebizonyosodott, hogy N. János kétszer nem mondott igazat: valótlanul állította, hogy a gyilkosság időpontjában a testvérénél volt, és az is hazugság volt, hogy nem járt azon a réten, ahol a felesége maradványait megtalálták. A törvényszék bizonyítottnak látta, hogy az anyagmaradványokat a férj szórta ki, a telefonok cellainformációi pedig alátámasztották, hogy a férfi és a nő egy helyen tartózkodott. A bíró azt is elmondta: a vádlott közreműködött a sértett testének megsemmisítésében és maradványainak szétszórásában, de ez önmagában az emberölés vádját nem alapozza meg.

Az ügy másodfokon újra a Győri Ítélőtáblához került, ahol az ügyész perbeszédében kifejtette, más nem követhette el a gyilkosságot, csakis a vádlott, aki a holttestet azért tüntette el, hogy ne legyen bizonyíték a bűnösségére, amit szerinte a közvetett bizonyítékok alapján is meg lehet állapítani: N. János és az asszony rossz viszonya, a folyamatban lévő válóper, illetve a férfi indulata a nő felé. Az ügyész szerint az sem mellékes körülmény, hogy az áldozat egészséges volt, így a természetes halál kizárható. Az ügyész nyomatékosította: ha a nő természetes halált halt volna, vagy más ölte volna meg, az a vádlottnak előnyös lett volna, és akkor nem a holttest eltüntetésén gondolkodik, hanem a nyomozók munkáját segítette volna. Mindezek miatt a vádhatóság a lehető legszigorúbb büntetés kiszabását kérte a vádlottra, mert „a test horrorisztikus megsemmisítése gátlástalan, brutális cselekmény volt”. Az ügyész mindezek mellett hozzáfűzte, mivel nem lehet megállapítani, hogyan ölte meg N. János a feleségét, ezért azt indítványozta, halált okozó testi sértésért vonják őt felelősségre.  

Jován László, a darnózseli hentes védője ugyanakkor az elsőfokon eljáró bíróságok döntését dicsérte, hozzátéve, hogy az eljárás során nem találtak ok-okozati kapcsolatot a vádlott és az áldozat halála között, így az ügyvédnek meggyőződése, hogy védencét másodfokon is fel fogják menteni. N. János korábban, még az elsőfokú bíróság előtt, az utolsó szó jogán azt állította: nem ölte meg a feleségét és nincs miért magyarázkodnia, a vádiratról pedig úgy nyilatkozott, hogy az „egy magyar népmese 18-as karikával”. A sértett családját képviselő ügyvéd, Gál András szerint N. János előre eltervezte a gyilkosságot és azt is, miként fogja megsemmisíteni a bizonyítékokat, ezzel megnehezítve a nyomozást. Az ügyvéd is megjegyezte: van olyan tanú, aki látta, hogyan szórja szét a réten felesége maradványait, ezért szerinte nem kell közvetlen bizonyíték a gyilkosságra, mivel a közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatot alkotnak: bizonyítható ugyanis, hogy a vádlott másfél órán át lesben várakozott a felesége munkahelyénél, majd amikor a sértett hazaindult volna, ő behajtott a parkolóba és Judit ettől kezdve nem vette fel többé a telefonját. A jogász is megemlítette, hogy a cellainformációk igazolták, hogy aznap este N. János egy helyen volt a sértettel, akinek DNS-ét a rendőrség megtalálta a vádlott csomagtartójában. Gál András abban is biztos, hogy a vádlott szűk családi körének felnőtt tagjai valamilyen módon érintettek az ügyben: a sógor fényképfelvételeket készített a későbbi elkövetés helyszínéről, nővére – többedmagával – alibit próbált igazolni, de egy tanúvallomás alapján arra is fény derült, hogy a terhelt apja már órákkal az elkövetés előtt tudhatott arról, hogy mire készül a fia.