Esélyesek leszünk az első pótselejtezőn, utána viszont kegyetlenül nehéz dolgunk lehet

Bulgáriát kapta Magyarország az Eb-pótselejtező első körében, így Szófiában éltethetjük tovább az álmot, hogy hazai pályán játszhassunk egy nagy futballtornán. Mellénk állt a szerencse, mert a bolgárok nálunk gyengébb csapatként vannak elkönyvelve, ha viszont túljutunk rajtuk, akkor már sokkal nehezebb dolgunk lesz. Vagy az igencsak erős izlandi csapat jönne Budapestre, vagy a románok. Ha végül utóbbiakkal játszanánk az Eb-re kijutásért, annál nem nagyon tudunk elképzelni felfokozottabb meccset.

Komoly mélyponton van a pótselejtezős ellenfelünk; nagyon rég volt már, és nyomtalanul elmúlt az a korszak, amikor még Sztoicskov, Balakov és Lecskov fenekedett az ellenfél kapujára bolgár mezben. Valószínűleg kijelenthető, hogy ennél nagyobb szerencsénk nem is lehetett volna a sorsoláson; egyetlen nemzetközi szinten magasan jegyzett játékosuk sincs a keretükben, ami persze nem indok arra, hogy lebecsüljük őket, mert nekünk sincs ilyenünk, kivéve talán Gulácsi Pétert és Orbán Willit. Ismerősökkel viszont találkozhatunk a bolgár csapatban, még inkább a Fradiban játszó Lovrencsics Gergő, hiszen a Ludogorecből hárman is ott vannak a keretben, köztük a két bolgárosított brazil középpályás, Marcelinho és Wanderson.

Az előbb említett Balakovnak volt egy hatmeccses, dicstelen szereplése szövetségi kapitányként éppen az Eb-selejtezők alatt, amikor nemcsak eldőlt, hogy nem jutnak ki a kontinensviadalra, hanem beleszaladtak néhány megalázó vereségbe is. Egy Montenegró elleni haza, majd egy Koszovóban elért döntetlennel kezdték a selejtezősorozatot, majd jött Balakov és a kudarcok. Oda-vissza kikaptak Angliától, összesen 0:10-es gólarányt begyűjtve, kikaptak Csehországban, sőt, Koszovótól Szófiában is; csak a Monetengró elleni újabb döntetlen törte meg a vereségek sorát. Az utolsó fordulóban aztán legyőzték a már tét nélkül Bulgáriába látogató cseheket, de ez csak arra volt elég, hogy elmozduljanak a csoport utolsó helyéről. A csehek elleni sikerig több, mint egy évet kellett várniuk az előző győzelmük óta. Végül ugyanúgy a 4. helyen végeztek, mint mi, de csupán egy győzelmet, illetve 6 pontot tudtak begyűjteni, és egy pillanatig sem volt esélyük megcsípni egy továbbjutást érő helyet.

Esélyesként megyünk Szófiába

A bolgárok 2004-ben jártak utoljára Európa-bajnokságon. Legutóbb 2012-ben játszottunk ellenük egy barátságos meccset Győrben, ami 1:1-re végződött. Tétmeccsen még a később a bolgárok kispadját is megjárt Lothar Matthäus vezetése alatt találkoztunk velük utoljára 2005-ben, vb-selejtezőkön. Akkor Budapesten szintén 1:1 lett az eredmény, Szófiában pedig 2:0-ra kikaptunk, de a bolgár foci akkor élte az utolsó említésre érdemes időszakát. Jelenleg tizenegy hellyel mögöttünk vannak a világranglistán, így Szófiában azzal a szokatlan érzéssel léphetünk majd pályára, hogy egy ki-ki tétmeccsen mi leszünk az esélyesek.

Ha meg tudunk felelni a papírformának, a második felvonás már sokkal nehezebb lesz. Várhatóan Izland felülkerekedik majd hazai pályán a románok ellen, és a skandinávok ellen még az sem tenne minket esélyessé, hogy Budapesten találkoznánk velük. Hozzánk hasonlóan ők is a 2016-os Európa-bajnokságon villantak meg a világfutball szeme előtt, csak őt ott is tudtak ragadni, kijutva a tavalyi világbajnokságra, ráadásul ott pontot rabolva az argentinoktól. A világranglistán is jócskán előttünk vannak, és Sigþórsson, Sigurðsson vagy Finnbogason neve épp elég indok arra, hogy ne írjuk le őket. Egy esetleges magyar–román párharc a Puskás Arénában, az Eb-re kijutásért viszont magában hordozza az óriási katarzis és a megemészthetetlen bukás lehetőségét is…

A pótselejtezők elődöntőinek párosítása:

A divízió:
Izland–Románia
Bulgária–Magyarország

B divízió:
Bosznia-Hercegovina–Észak-Írország
Szlovákia–Írország

C divízió:
Skócia–Izrael
Norvégia–Szerbia

D divízió:
Georgia–Fehéroroszország
Észak-Macedónia–Koszovó

Minden divízióból egy csapat jut ki az Európa-bajnokságra. Az elődöntőket március 26-án rendezik, a finálékat pedig március 31-én.