Van-e esélye klímaügyben a józan észnek? A rövid válasz: nincs – legalábbis egyelőre úgy néz ki. Van egy mögöttes, valós természeti jelenség (ill. ennek tudományos vizsgálata), és van egy jogos és üdvözlendő törekvés, a környezetünk védelme, minél egészségesebb és jobb életkörülmények biztosítása az emberiség számára. Mindez azonban annyira átpolitizálódott, hogy sem a tudósoknak, sem az őszinte környezetvédőknek nem sok babér terem.
A tömegmanipuláció egyik legalantasabb formájával állunk szemben, mert a politika egy jó ügyre, egy nemes célra települt rá, és azt torzítja el, saját érdekeinek megfelelően. A környezetvédelem valóban nagyon fontos. Nem azért, mert az ember tehet a klímaváltozás ellen. (Ez egy baromság, amit el is mond minden tudós, akinek a kutatási támogatása nem függ olyan cégektől, politikai szervezetektől, amelyeknek érdeke a hisztériakeltés.) A Föld klímája évmilliók óta folyamatosan változik. Volt ennél sokkal hidegebb, és sokkal melegebb is. Folyamatosan számos geológiai, meteorológiai folyamat zajlik; azt képzelni, hogy az embernek érdemi hatása lehet rájuk, minimum megmosolyogtató aránytévesztés. És akkor a Nap tevékenységének ciklusairól (napfoltok, napkitörések, stb.) még nem is esett szó. Az éghajlatot befolyásoló tényezők között az ember nagyjából labdába sem rúg. Még egyszer, nyomatékosan, hátha a hisztizők is megértik, ez NEM azt jelenti, hogy ne lenne fontos a környezetvédelem. Nem azért, mert ezzel meg tudjuk akadályozni a klímaváltozást. Hanem mert nem mindegy, milyen az életminőségünk. A jó levegőért, a tiszta vízért valóban tennünk kell. A klímaváltozáshoz pedig alkalmazkodnunk. És azzal sincs baj, ha beszélünk ezekről a kérdésekről. Sőt…
Gyorsan egy kis politika… (akit nem érdekel, nyugodtan görgessen lejjebb két bekezdéssel, ott jön az őserdőfelgyújtós sztori). A baloldal régóta riogat, és hiába nevetséges, a médián keresztül mégis sok embert meggyőz a klímapánik. A jobboldal későn eszmélt, átengedve a terepet, ráadásul számos rossz, cinikus választ is adott. A „tekerjük föl csakazértis a légkondit”, „járjunk még nagyobb autókkal, hogy bosszantsuk a libsiket”, stb. reakciók nem a jó attitűd. Egyrészt valóban szükség van a környezet védelmére, másrészt a baloldal így sikerrel alakítja ki a jövőnket leszaró, gonosz jobboldal hamis képét. (Pedig a konzervatívizmustól nem is áll messze a megőrzés, a megvédés, a mindig mindent felforgató, folytonos „haladás” helyett.) Hasonló kicsit a helyzet ahhoz. ahogy a baloldal engedte el, ill. adott rossz válaszokat a nemzeti kérdésre („25 millió román”, stb.), vagy ahogy a migrációt kezelte borzasztóan, amikor harsogta, hogy álprobléma, nincsenek is terroristák, aki mást mond, az mind rasszista, stb. Aztán a valóság fejbecsapta az embereket; észrevették, hogy a baloldal hazudott nekik.
A klímakérdés egy picivel bonyolultabb, mert bár az ember okozta felmelegedés egy legenda, az nem vitás, hogy az időjárási körülmények változnak, és az sem, hogy nyakig úszunk a szemétben, egyes helyeken a szmogban, időnként mérgező anyagokban is. Már csak azért is kellene a jobboldalnak is beszélnie a környezetvédelemről, mert sok esetben épp ő tesz is valamit ténylegesen. Magyarország például az egyik legalacsonyabb károsanyag-kibocsátó Európában, a lakosság, a gazdáság arányában nézve pedig még előkelőbb helyen állunk a listán. De pl. a sokat szidott Egyesült Államok is sokkal jobban teljesít, mint számos nyugat-európai – és pláne ázsiai – ország, akik viszont rendszeresen ostorozzák az USA-t és Trump elnököt a semmitmondó Párizsi Klímaegyezményből való kilépés miatt.
És akkor itt jön végre a sztori…
A brazil rendőrség múlt héten vett őrizetbe 4 személyt, akiket gyújtogatáson kaptak rajta Amazónia őserdeiben. Mind a négyen az Alter Do Chao nevű, papíron a tüzek megfékezéséért harcoló „civil” szervezet kötelékeibe tartoznak, amely szervezet többek között a WWF-től és (a klímakonferenciákra rendszeresen magánrepülővel röpködő) Leonardo DiCapriótól is kapott támogatásokat. (Az eredeti hír Brazílián kívül csak néhány független híroldalra jutott el. A fősodrú médiában alig bukkant fel, ahol mégis, ott is csak a cáfolat, hiszen az érintettek természetesen tagadják bűnösségüket.)
Vagyis: pontosan azok gyújtogatnak, akik agresszíven tolják a propagandát, és kifelé úgy tesznek, mintha ők lennének a legszenvedélyesebb környezetvédők. Persze nyilván könnyebb a pánikot úgy kelteni az esőerdő pusztulásáról, ha közben – biztos, ami biztos – fel is gyújtjuk azt.
Brazil gyújtogató.
A naív, jószándékú emberek meghülyítése egyértelmű politikai célokat szolgál: a magukat „zöldeknek” nevezők szeretnének hatalomra kerülni. Valójában francot se érdekli őket a környezet, azt ők csak a hangzatos szlogenek, semmitmondó egyezmények, látványos akciók, konferenciák és tüntikézések szintjén védik. Céljuk lejáratni az útjukban álló, nemzeti elkötelezettségű politikusokat, akik egyszerre tartják szem előtt az adott ország gazdaságának, lakóinak érdekeit is, és emellett érdemi, bár kétségtelenül kevésbé látványos lépéseket is tesznek a környezetvédelem terén.
A minap ki is bújt a szög a zsákból, a kis Greta el is szólta magát: nem is a környezetvédelem az ő célja, hanem “a harc a gyarmati elnyomás, a rasszista és patriarchális világrend ellen“. Vagyis: elhitetni, hogy klímavészhelyzet van, az emberek ettől jól megijednek, leváltják a mostani vezetőket, hatalomra segítve egy másik politikai garnitúrát. Ahol „véletlenül” Great szülei is ott vannak, és amely garnitúra pénzeli a különböző globalista „civil” szervezeteket. (Akik néha kicsit gyújtogatnak is.)
Nem vitás, nyilván nem kizárólag a politikai megrendelésre dolgozó álcivilek okozzák az erdőtüzeket. Vannak közöttük természetes keletkezésűek is, és valóban gyakran előfordul, hogy a növénytermesztésbe akarnak új területeket bevonni, és ehhez kell felégetni a helyi erdőket. A hírekbe azonban szinte csak a brazil erdőtüzek jutnak el, csak a „lángoló Amazonas” képeit osztja meg milliónyi jóindulatú, félrevezetett facebook-használó. Nem véletlenül: Jair Bolsonaro, Brazília elnöke Donald Trump szoros szövetségese, és az ő megbuktatásával egy fontos akadály hárulna el a latin-amerikai baloldali hatalmi törekvések útjából.
Alig esik szó például az indonéz esőerdőkben zajló tüzekről. Az égetés, a dzsungelből termőfölddé alakítás ott ugyanis elsősorban a pálmaolaj-termelés, illetve a bioüzemanyagok előállítása érdekében történik, amiben olyan cégek érdekeltek, mint az Unilever, a Henkel vagy a Nestlé. Akik látványos porhintésekkel vernek át minket: „zöldiroda-programokat” indítanak, dolgozóik újrahasznosított vécépapírba törlik a seggüket, még Greta Thunberg posztere is kinn van a falon… így ők nagyon „jófejek”, a média is csupa jót ír róluk. Csak közben felégetik az erdőket – de erről nem beszél senki.
A Greta Thunbergek és társaik, a „zöld lobbi” még véletlenül sem arra szólít fel, hogy ne használjuk a környezetszennyező cégek termékeit, ne vegyünk Indiából, Kínából, a legnagyobb károsanyag-kibocsátó országokból jó nagy karbonlábnyommal ideszállított, olcsó cuccokat. Mi szépen kimegyünk tüntetni Trump, Bolsonaro (és persze Orbán) ellen, marha büszkék vagyunk magunkra, hogy ma is mekkorát jóemberkedtünk. Tüntetés közben persze zabáljuk a Nestlé csokit, világítunk-szelfizgetünk a fél évente lecserélt okostelefonokkal. Megtettük a radikális politikusoknak és a velük összefonódott multicégeknek, amit várnak tőlünk; ők közben nyugodtan égetik az erdőket, másokat téve felelőssé.
Így működik a politika, így működik a média: gyújtsd föl az őserdőt, majd nevezd el klímaváltozásnak.
És hogy akkor mi a megoldás? Politikailag motivált klímahiszti helyett a józan ész, bármennyire is nehéz és kényelmetlen. Kicsiben mindenki maga tegyen a saját környezetéért. Ne dobáljuk el a szemetet, csökkentsük a túlfogyasztást (például húsból, nem is annyira a fingó tehenek, hanem az állattenyésztés miatt kizsigerelt termőföldek, illetve a mostoha körülmények között tartott állatok miatt), használjunk környezetkímélő, és lehetőség szerint mindig helyi, de legalábbis a közelből származó termékeket.
És nagyban? Az ún. „zöldenergia” egy szép mese. A napkollektorok a teljes élettartamukat tekintve kb. pont annyira szennyezőek, mint a szénerőművek; gyártásuknak magas a nyersanyagigénye, használatuk után pedig rengeteg veszélyes hulladék keletkezik. A szélerőművektől a madarak és a denevérek döglenek. A vízierőművek a folyók, tavak élővilágát pusztítják. A legtisztább, és egyben az emberiség energiaszükségleteinek fedezésére ténylegesen alkalmas energia az atomenergia. Igen, itt hatványozottan kell figyelni a biztonságra, de erre képesek is vagyunk. A nukleáris balesetek nagy port vernek fel, de összesen három komolyabb volt ezekből (Majak, Csernobil, Fukusima), és bár minden elveszett emberélet egy tragédia, valójában – még Csernobil hosszútávú következményeivel együtt is – az emberáldozatok száma eltörpül a gázrobbanások, szénbánya-balesetek során elhunytakéhoz képest. És igen, az atomerőműveknél (legalábbis amíg a maghasadással dolgozunk, és nem sikerül létrehozni az első, gazdaságosan működő fúziós erőművet) veszélyes hulladék keletkezik, amit nem elég 50 évre elásni. A sugárvédő burkolatok azonban bármikor újraépíthetők, és az sem kérdés, hogy 50-100 múlva képesek leszünk kilőni az űrbe, pl. egy élettelen aszteroida közepébe. Csak hogy a minden más energiatípust végleg eljelentéktelenítő atomenergia teljes elterjedése nagyon súlyos politikai és gazdasági érdekekbe ütközik. De érzem, ezzel a témával itt a végén egy Pandora szelencéjét nyitottam ki, amibe majd egy másik cikkben fogunk valamikor belenézni…
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS