A „fasiszta” Nemzeti Alaptanterv elleni lázadásra buzdítanak a Soros-féle „jogvédők”

Kunhalmi Ágnestől tudjuk, hogy még egy valamikori köztiszteletben állt kórház igazgatójából is lehet fasiszta író, ha ők – „haladó, európai demokraták” – mondják. Túl ezen viszont a mi derék „jogvédő civiljeink” – akik természetesen csak a véletlenek furcsa közjátéka okán kapnak évente jelentős apanázst a Soros György házi kasszáját jelentő alapítványától – kiskátét írtak tanároknak és diákoknak, hogy a velejéig romlott Orbán-kormány elnyomó kultúrharcának tüzében kovácsolt Nemzeti Alaptanterve ellen hogyan is lehet ellenállni, illetve azt szabotálni, a „jogállam törvényei” közötti technikás kiskapukat kihasználva. Semmi sem szent már. A neoliberalizmusba csomagolt önfeladást jelentő kulturális öngyilkosság oltárán ugyanis a TASZ és elvbarátai most éppen mészárszékre hajtanák a tanárokat és a diákokat egyaránt.

Megszokhattuk, hogy a szabályok alól azért találni kibúvót, akad kiskapu a rendszerben. […] Hogyan lehet elkerülni, hogy Herczeg Ferencről vagy Wass Albertről kelljen órát tartani?

– fogalmaz a forradalmár kiskáté kezdőknek címet is elbíró, a TASZ által jegyzett „útmutató”. Arról természetesen már egy árva szót sem ír a mi kis jegyzetünk, hogy mégis miért baj Herczeg, vagy éppen Wass műveit olvasni. A tömérdek „szakértő” megmondta dumától pedig az átlagembernek a hátán már eleve feláll a szőr, hiszen nagyon nehéz nem egyből egy posztkommunista, de a rendszerváltás után mintaliberálissá vált – amolyan Heller Ágnes-féle – politikai-közéleti élőhalottak társaságának vernyákolására asszociálni.

El kell fogadni, hogy a magyar iskola innentől a Horthy-korszak katonaiskoláihoz fog hasonlítani – amiben ráadásul az Iskola a határon nem is tananyag?

– folytatják az „elvtársak” a kéretlen iránymutatást. Itt azonban már helyben is vagyunk. Horthy-korszak, rend, fegyelem, tárgyi tudás, normalitás, vegyük végre észre, ezek bűnös fogalmak. Bűnösek, mert hiszen az individuum szabadságának és jogainak csorbításával tetten érhető igazságtalanságok korokon átívelő reparálásával összefűzött partizáni kötelességtudatba nem fér bele. Vagy valami ilyesmi. De fordítsuk tekintetünket a hős sztahanovista „elvtársak” irányába, akik a tervet messze túlteljesítve, természetesen idő előtt jelentkeztek munkájuk gyümölcsével:

A pécsi Janus Pannonius Gimnázium magyartanárai már jó példával jártak elől – most kell csatlakozni hozzájuk!

– számol be a Pravda és a Szabad Nép „legszebb éveit” is lazán meghaladó könnyedséggel a szigorúan függetlenobjektív szervezet. Mintha valami vágósúlyban lévő haszonállatok lennének, úgy próbálja a tanárokat és a diákokat a pártpolitikai mocsár kellős közepébe lökni kicsinyes érdekei végett a TASZ is. Az, hogy életutak, karrierek, egzisztenciák mehetnek rá a gyűlöletkeltő, hobbileninek körúton belüli klubjainak alkalmain megálmodott korszakalkotó forradalmára, mindez természetesen nem számít. Hősök lesznek, egy szentségtelen cél harcosaiként. De a jogosan szankcionált delikvensek áldozatainak bemutatásáról, mint a vadkeleti, krisztofasiszta összeszerelő diktatúra által kipécézett és természetesen ártatlanul meghurcoltak sorsáról legalább terjengős anyagokban számolhat be a nem létező, de egyébként is elnyomott ellenzéki (propaganda)sajtó, ami után az egyébként legfeljebb az uborka görbületét ciklusokon átívelően méricskélő brüsszeli bürokraták, már másnap rapportra hívják majd a magyar kormányt.

A TASZ már most ingyenes jogi védelmet kínál azoknak a pedagógusoknak, akiket a NAT-tal szembeni ellenállás miatt ér jogellenes következmény.

– ajánlkozik fel már előre, aluljárókban vacogó örömlányokat megszégyenítő módon a „jogvédő társaság”. Van persze abban valami szánalomraméltó, amikor először keresletet teremtenek „útmutatókkal” szolgáltatásaikra, amit egyébként egyáltalán nem is kellene ugyebár igénybe vennie senkinek, ha értelmes emberekként nem a jogszabályok penetráns áthágására felbuzdítva tennének tanúbizonyságot valami egészen elképesztő „paragroperverzióról”.

A megújult Nemzeti Alaptanterv körüli méltatlan vitákba pedig itt annyival folyjunk tudatosan bele, hogy az értelmiségi létben az őrület határára jutott ellenzéki és független tudás-testvériség tagjai szerint felháborító például antiszemita szerzők bekerülése a Nat-ba. Azzal megint ne foglalkozzunk, hogy Wass már 2012 óta szerepel a Nat-ban, csak jegyezzük meg: Kosztolányi, Móricz, de még a kommunizmus idején önmagukban a cionistát felfedező értelmiségiek körében oly nagy megbecsülésnek örvendő Füst Milán is – zsidó származásúként ráadásul – mai szemmel brutális antiszemita gondolatokat vetett papírra. Viszont ha kimondjuk, hogy ez egy korszellem volt, nemcsak huzatos kis hazánkban, de a glóbusz egészén, akkor természetesen szegény Nyírő József után már mi is nácik leszünk.