Elképesztő üzenetet tett közzé a zalaegerszegi szocialista alapszervezet a közösségi médiában. Azt írták a mostanra már letakarított, a közelmúltból kipurgált üzenetükben, április 4-ét ünnepelve, hogy ma verték ki a német csapatokat a városból, továbbá ezekért a fényes szelekért küzdöttek apáik és anyáik. Sajnos a műveletlenség és a kontraszelekció nem ismer határokat a szocialista pártban, mert az e két tagmondatban megbúvó állítások közül egyik sem stimmel.
Hogy mikor verték ki pontosan a szovjet csapatok a németeket Zalaegerszegről, az napra pontosan nehezen megállapítható, de ha mindenképpen dátumot akarunk mondani, akkor a történészek a március 28-át jelölnék meg a kvízen. Április 4-én már Bécsújhely környékén harcolt a 3. Ukrán Hadseregcsoport, azt próbálták visszafoglalni a magyar csapatokkal megerősített német erők. Ennyit a Wikipédián is megszerezhető tudásbázisról, amiről kiindulva csapást lehetett volna mérni a reakcióra, de ehhez félre kellett volna tenni a kommunizmusban bemagolt sztálinista történetírás megmaradt morzsáit…
Ma, 75 éve a szovjet hadsereg ezen a napon verte ki a német csapatokat Zalaegerszegről. 1945-ben apáink, anyáink azért küzdöttek őszintén, azért hittek a fényes szelekben, mert ebben a napban, a felszabadulásban több volt: a népi demokrácia, nemzeti önbecsülés, tisztességes polgári lét lehetősége! Emlékezzünk a hősökre és áldozatokra!
– szólt a város szervezet közleménye, az üzenet végére pedig gondos kezekkel egy linket is elhelyeztek, amire kattintva Heltai Jenő Szabadság című versét lehet meghallgatni Koncz Zsuzsa tolmácsolásában.
Az utolsó magyar falut április 13-én foglalták el a szovjetek, a front ezen a napon hagyta el az ország területét, ezen a napon fejeződtek be a harcérintkezések Magyarországon. A kommunista történetírás valószínűleg egy Sztálinnak küldött téves tábornoki jelentésből gyártott ünnepet, aztán így maradt. Ahogy a zalaegerszegi MSZP is úgy maradt, ahogy a rendszerváltás előtt volt.
A nem komilfó Klebelsberg Kunó helyett fújt fényes szeleket a NÉKOSZ
Az „ünnepi” üzenet másik része még kínosabb. A fényes szelekre való hivatkozás olyan szintű tudatlanság, ami mellé csak Kunhalmi Ágnes helyesírása állítható párhuzamként. A fényes szelek egy mese, egy utólag legyártott legenda, ami arra szolgált, hogy ne kelljen leírniuk Klebelsberg Kunó nevét, aki nem említhető meg anélkül, hogy a két világháború közötti Horthy pozitív kontextusba ne kerüljön. Ezért találták ki, hogy a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) nevű janicsárképző valós munkát végzett a parasztság felemelkedése érdekében. A Klebelsberg által létrehozott falusi és tanyasi iskolahálózat helyét a rákosista történetírásban a NÉKOSZ foglalta el, aminek valódi teljesítménye a nullához konvergált. Egy parasztot sem tanítottak meg írni-olvasni; ehelyett a korabeli társadalmi kollégiumaikban szerveztek vitaköröket a pár könyv elolvasása után magukat értelmiséginek képzelő kommunisták maguknak, vidékre pedig csak lázítási, illetve beszervezési céllal utaztak. Hiába állították magukról, hogy majd ők nevelnek értelmiségit a parasztokból, már az elképzelés is annyira tragikus hülyeség, hogy nem is kell mellé odaképzelni, amint a városból falura rándult kommunista agitátor Marx értéktöbblet-elméletéről vitatkozik a saját kezével kapáló paraszttal.
Pár évvel később a NÉKOSZ is „felszabadult”
Hiába írja az MSZP zalaegerszegi kommunája, hogy 75 éve az valósult meg, amit akartak, nagyon máshogy alakult a NÉKOSZ története is, mint azt szerették volna az ott tevékenykedő naiv és buta kommunisták. A Rajk-per oldalvizének hullámai az ő csónakjukat is felborították; a párt nem tűrhette tovább, hogy saját ötleteik legyenek és azokon szabadon vitatkozzanak. A párt ellenőrző szerepe még az olyan (már) ártalmatlan kommunista agitátorokat is utolérte, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy saját vezetőiket szavazással választották ki. A Rákosi-korban ennyi demokrácia sem fért el a Párt mellett.
Tanulságos történet a NÉKOSZ felemelkedése és bukása. Marginális szerveződés volt, sem egyikben, sem másikban nem játszott szerepet. Utólag emelte fel őket a párt, betöltendő a munkásmozgalmi panteon foghíjait, és az első alkalommal beszántották őket. Persze a műveletlen, a saját (párt)történelmét sem ismerő szocialisták és kommunisták a mai napig úgy ünneplik őket, ahogy április 4-ét. Mert náluk a tudatlanság az erő, ahogy a népi demokrácia diktatúra, a nemzeti önbecsülés a szovjetek imádata, a tisztességes polgári lét pedig a kommunista falanszter egységnyomora.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS