Ha hétfő, akkor folytatjuk Stefka István sorozatát. A kilencvenes évek elején, a médiaháború tetőpontján járunk. A balliberális elit sikerrel végezte az aknamunkáját, Stefka Istvánékat megfenyegették, lejáratták, és végül sikerült őket elüldözni a tévétől. Hankiss Elemér 1992. szeptember 28-án felmentette Pálfy G. Istvánt, A Hét és a Híradó főszerkesztőjét, majd Chrudinák Alajost is leváltotta a Panoráma című műsor éléről. Ezek után Stefka István is otthagyta a tévét. Médiaháború (12.rész) – Házi áldások.
,,Esik eső, karikára,/ A Für Lajcsi gatyájára, / Valahány csepp esik rája,/ A Raffay szálljon rája.” Aztán. „Hol Hét, ott Pálfy G.,/ Hol Pálfy G., ott Stefka,/ Hol Stefka, ott Moldoványi,/ Hol Moldoványi, ott Liebmann,/ Hol Liebmann, ott szükség van.” Ilyen és hasonló kurta-furcsa versek jelentek meg a Kurír hasábjain (1992. 05. 30.), amelyet Szűcs Gábor főszerkesztő, Meruk József és Őri B. Péter főszerkesztő-helyettesek szerkesztettek. Mind megbízható elvtársak voltak a múltból. Számukra a vicc csak a jobboldal lejáratására és nevetségessé tételére szolgált.
Közben a Híradó és A Hét című műsor a televízióban leleplezte a cigányokat manipuláló és heccelő Horváth Aladár SZDSZ-es romapolitikust, akit kezdettől fogva a Soros Alapítvány támogatott komoly pénzekkel. Horváth volt a többi között a Phralipe Független Cigány Szervezet ügyvívője és a Magyarországi Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke. Ő állt az élére a székesfehérvári cigányok lázadásának, akik önkényes lakásfoglalóként nem akarták elfogadni az önkormányzat által felajánlott konténer-lakásokat. Horváth nem arra ösztökélte a helyi cigányokat, hogy vállaljanak munkát, dolgozzanak, hanem arra uszította, hogy kérjenek még több segélyt, és követeljék az ingyen önkormányzati lakásokat.
Ezzel tovább mélyült a cigány-magyar ellentét. Ugyanez a Horváth ott tevékenykedett a gyöngyösi cigányok elégedetlenkedésénél, sőt a zámolyi cigányok gyilkosságát is igyekezett kisebbíteni.
Ha valaki nem tudná: Krasznai Krisztián társaival együtt csákánynyéllel verte agyon ifjabb Csete Ferencet, aki a barátaival szórakozni ment Zámolyra. Krasznai társtettesei egészen Strasbourgig menekültek. Közben hazudoztak és lejáratták Magyarországot. Krasznai Krisztiánt ugyan elítélte a székesfehérvári bíróság, de mi lett a többiekkel? Horváth Aladár ebben az ügyben is az „igazságos” “polgárjogi harcos” pózában tetszelgett. Közben Krasznai József ,,cigányhős” és Hell István újságíró is mindent megtett, hogy eltussolja az igazságot.
Krasznai József, a cigányok ,,védelmezője” azóta kegyvesztett lett, és többször állt már a bíróság előtt. Megvádolták kiskorú megrontásával is. Horváth Aladár dolgát akkor és később is az MSZP-SZDSZ egyengette, később a D-209-es miniszterelnök tanácsadója lett. Ennek hátterét boncolgatta a televízió Híradója és A Hét.
Kaptunk is ezért a liberális-bolsi sajtótól hideget-meleget. Ez az össztűz hatott azokra a nézőkre, akik nem kedveltek bennünket, akik nem szerették az Antall-kormányt.
Megdöglötök, nem éritek meg a reggelt!
Bizonyos személyek megszerezték az otthoni telefonszámomat. Amíg vezettem vasárnap este A Hét műsorát, otthon csörgött a telefonunk. A lányaim (12 és 15 évesek akkor) vették fel, de alig, hogy bemutatkoztak, máris elváltozott hangú nők rikácsoltak, a férfiak hörögtek, vagy suttogva üzentek: „megdöglötök, mondjátok meg apátoknak!” “Ezt nem ússzátok meg! Meg vannak számlálva a napjai!”
Ezektől a fenyegető, artikulátlan hangoktól a lányok megrémültek, sírtak. Ezután arra kértem őket, hogy A Hét adása környékén, ha nem vagyok otthon, ne vegyék fel a telefont. Ezt hagyják rám vagy az édesanyjukra. Ezek a nemzetietlen, magyartalan lelkületű egyének nem kímélték a családomat sem.
Megpróbáltak behatolni a magánszférámba, de nem sikerült. Külső, erőszakos fizikai hatásokkal igyekeztek félelmet gerjeszteni az emberekben. És még ezek beszéltek a békés párbeszédről és hirdették meg a Tégy a gyűlölet ellen! hazug programját.
Lejárató kép a Kurírban / Forrás: Arcanum.hu
Horthy temetése
Ebben az időben zajlott a vita a sajtóban és a politikában Horthy Miklós egykori kormányzó kenderesi újratemetésének televíziós közvetítéséről (1993. szeptember 04.). Végül is kétórás élő közvetítéssel zajlott a ceremónia. Szakály István rendezésében Horthy életéről egy háromrészes filmet is levetítettek az MTV-ben. Dávidházy András tengerészkapitány azon kesergett, hogy szabályos politikai csatározás zajlik Horthy Miklós újratemetése körül. Dávidházy azt is elmondta, hogy a temetés előtt két évvel a Magyar Tengerészek Egyesületének közgyűlésén egyhangúlag döntöttek a hazahozatalról, melynek költségeit részben az egyesületi tagok egyéni adományaiból, valamint a Máltai – és a Johannita Lovagrendtől kapott adományokból kívánták fedezni. Tehát értelmetlen ez a hisztéria, hiszen az újratemetés nem közpénzből történik.
„Szeretnénk – hangsúlyozta a tengerészkapitány –, ha egykori bajtársunkat nyugodtan, békésen eltemethetnénk”. Az ellenszenvek, gúnyolódások ellenére több mint ötvenezer magyar kísérte a kormányzót utolsó magyarországi útjára, 15 egykori testőre is ott állt díszőrséget.
Antall József miniszterelnök a temetésen nem vett részt, de kormánya tagjai szinte teljes létszámban jelen voltak Vitéz nagybányai Horthy Miklós újratemetésén. A család tagjain kívül jelen voltak Boross Péter, Für Lajos, Surján László, Balsai István, Kádár Béla, Nagy Ferenc József, Szabó Tamás, Torgyán József, Kiss Gyula, Lezsák Sándor, Nahimi Péter, Kónya Imre, Csurka István, Vörös Vince, Gáspár Miklós, Zacsek Gyula, Miklós Árpád, Szilasy György, Király B. Izabella, Horváth Béla, Dénes János, Antall József felesége és fia. Radnóczy Antal, a Vitézi Rend főkapitánya tisztelgett a rendjüket alapító Horthy Miklósnak.
Kéri Kálmán nyugalmazott vezérezredes egyre fogyatkozó számú tiszttársa nevében beszélt. Emlékbeszédet tartott Hegedűs Lóránt püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke is. Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő, néhai Horthy István kormányzó helyettes felesége pedig köszönetet mondott azoknak, akik az újratemetést lehetővé tették, s tisztelegtek az elhunyt emléke előtt. Ifjabb Horthy István felidézte nagyapja emlékét. Az újratemetés záróaktusaként a gyülekezet elénekelte a Himnuszt. Horthy Kommün utáni és a második világháborúban vállalt szerepének vitája tovább folytatódott a balliberális lapokban és orgánumokban.
Mindig gyűlölték. Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fõvezére bevonul Budapestre / Fotó: MTI
Az ideológiai médiaháború tovább folytatódott
Közben Göncz Árpád köztársasági elnök továbbra sem találta a tollát. Ezalatt Hankiss Elemér, az MTV elnöke 1991 tavaszán Bányai Gábort az MTV1, Vitray Tamást pedig az MTV2 intendánsává nevezte ki. [Utóbbi hírszerzői kalandjairól és nagy hazugságairól itt írtunk.] Ez a kormánypárti politikusokban nagy felháborodást váltott ki.
Bár Vitray lemondott, az MTV 2 vezetését egy igazgatótanács vette át (Érdi Sándor, Illés Tiborné, Peták István és Pócsik Ilona), akiknek többsége a kádári pártállamhoz kötődött. Az intendánsok egyszemélyi irányítói lettek a csatornáknak, amiről pedig a kinevezési törvény nem rendelkezett, ezzel Hankiss átadta nekik az irányítást és a felelősséget is.
Gombár Csaba rádióelnök sem tétlenkedett. Az MDF tiltakozása ellenére az addigi főszerkesztőségek helyett ő is bevezette az intendánsi rendszert. A Kossuth Rádiónál Szalay Zsoltot, a Petőfinél Vicsek Ferencet, a Bartóknál pedig Szirányi Jánost nevezte ki az adók élére. Mindhárman megbízható balliberális elvtársak voltak, akik előzőleg is komoly megbízatással rendelkeztek. Így biztosítva volt, hogy az egyre agresszívabb MSZP és SZDSZ még nagyobb teret kapjon az elektronikus sajtóban.
Budapest, 1990. július 31. Antall József (b), Hankiss Elemér (k) és Gombár Csaba (j) /Mti Fotó:Kovács Attila
Közben az MTV2 önálló műsorként elindította az Egyenleget, az MTV1-en jelentkező Híradó „ellenzéki ellensúlyaként”. Valójában az Egyenleg az MSZP, az SZDSZ és a külföldi globális érdekcsoportok a szócsöve lett. Az újságírás pártatlanságát nem ismerték.
Ezt már Antall József miniszterelnök sem hagyhatta ennyiben, a kinevezési törvényre hivatkozva a Magyar Televízió alelnökeinek javasolta Bányai Gábort, Chrudinák Alajost és Peták Istvánt. A Magyar Rádió alelnökeinek szerette volna kinevezni Király Editet, Rózsa T. Endrét és Sediánszky Jánost. Bár az Országgyűlés Kulturális Bizottságának kormánypárti többsége támogatta a jelölteket, Göncz Árpád „lelkiismerete parancsának engedelmeskedve” nem írta alá az alelnökök kinevezését (1991. július 10.; Horváth Attila: A magyar médiaháború története). Ez a lépés súlyos alkotmányjogi konfliktust is kiváltott.
Fél évre rá, 1992. február 17-én Antall József új alelnököket jelölt, Nahlik Gábor távoktatási szakembert az MTV, Csúcs László pénzügyi szakértőt pedig a Magyar Rádió alelnökének kérte fel. A köztársasági elnök 1992. március 2-án kinevezte az alelnököket.
Az elektronikus médiumokban a feszültség tovább növekedett. Hankiss nem engedélyezte bemutatni a Panorámának, a délvidéki magyarokkal szembeni atrocitásokról szóló dokumentumfilmjét. Erre Feledy Péter hírigazgató felszólította egy dolgozói értekezleten Hankisst, hogy mondjon le elnöki megbízatásáról.
Aztán Csurka István javaslatára az Országgyűlés az MTV 1992-es költségvetéséből egymilliárd forintot befagyasztott. Csurka ezzel indokolta döntését: ,,A költségvetésnek nem feladata, hogy a közszolgálati adottság leépülését jelentő, a művészi értékek közvetítését, az ismeretterjesztést háttérbe szorító és a múlt bemutatását tudatosan elsikkasztó – ám a bukott rendszer kiszolgálásáért sztárgázsikat konzerváló, sőt taszító jövedelem-különbségeket fokozó (…) projekteket finanszírozzon”.
A kormánypárti és az ellenzéki politikusok egymásnak feszültek
Miután az MTV és a Magyar Rádió elnökei már nyíltan a többségi balliberális rádiósokat és televíziósokat támogatták, akadályozták az alelnökök működését, jogköröket vettek el tőlük, Antall József is lépett, A miniszterelnök az 1992. június 23-ai Göncz Árpádnak írott levelében Hankiss Elemér televíziós elnök felmentését kezdeményezte. Huszonöt levélváltás ellenére semmi sem történt. Gombár Csaba is semmibe vette a törvényt. Nyári szabadsága idejére nem az alelnököt, hanem az ügyvezető igazgatót bízta meg helyettesítéssel.
Csurka István egyre türelmetlenebb lett, új politikai mozgalmával, a Magyar Út Alapítvánnyal, több országgyűlési képviselővel 1992. szeptember 19-én tömegtüntetést szervezett a Parlament és a Televízió székháza előtt, követelve a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökeinek lemondását. A Demokratikus Charta viszont rá egy hétre tüntetett a kormány politikája és intézkedései ellen a Petőfi szobornál és a Kossuth téren, a menet elvonult a televízió előtt is.
A Híradó és A Hét munkatársaival felmentünk a tetőre, onnan néztük a megvezetett tömeget. A televízióból néhányan a menethez csatlakoztak. Így legalább tudtuk, hogy ki kicsoda. Pálfy G. Pistával éreztük, hogy ennek következményei lesznek. Ez így is volt. Hankiss Elemér 1992. szeptember 28-án felmentette Pálfy G. Istvánt, A Hét és a Híradó főszerkesztőjét. Hankiss szerint az utóbbi időben a Pálfy által irányított műsorok fokozódó mértékben vétettek a tárgyilagosság normái ellen.
Ez csúsztatás és hazugság volt. A Híradó és A Hét minden fontos politikai, ellentmondásos kérdésben megkérdezte a másik felet. A kiegyensúlyozottság, a közszolgálatiság biztosítva volt. Soha annyiszor nem fordultak meg szocialista, szabad-demokrata politikusok a stúdióban jobboldali kormányzás alatt, mint akkor.
Nem sokkal később Hankiss Chrudinák Alajost is leváltotta a Panoráma című műsor éléről. A Magyar Újságírók Közössége ezeket a lépéseket az objektív tájékoztatás elleni támadásnak tekintette.
Ezek után értelemszerűen én is vettem a kalapomat. Ezekkel nem voltam hajlandó együtt dolgozni. Egy ideig tehát nem vezettem A Hét című műsort. Folytattam rádiós munkámat a legnagyobb ellenszélben. Sötét jövő elé néztünk.
Folytatjuk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS