Stefka István vette át a tévé főszerkesztését aznap, amikor Antall József elhunyt. A kormányfő halála az egész országot és nemzetet megrázta. A miniszterelnök-helyettes Boross Péter felemelő beszédet tartott, Göncz Árpád súgógépről olvasta fel meglehetősen kegyeletsértő „búcsúját”. Antall utolsó üzenetében arra kérte Orbán Viktort, hogy ne felejtse el, mi ellen harcoltak és harcolnak. Folytatjuk Stefka István sorozatát, mert az “Öreg” ott volt, és nem felejt. Médiaháború (19.rész), Antall József halála.
Az első szabadon választott miniszterelnöknek, Antall Józsefnek a balliberálisok, a Soros által támogatott globalizált háttérerők soha nem tudták megbocsátani, hogy a kormányfő egyik vezérelve így szólt: lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének tekintem magam. Sütő András erdélyi magyar író így összegezte ezt a vezérszemléletet: „Senki, aki utána jön, senki, aki a nyomába lép, ezután meg nem kerülheti őt abban, amit a határokon kívül élő magyarságért cselekedett.” Az őt követő szocialista, liberális miniszterelnökök elvetették, mélyen megvetették ezt az elvet, sőt tevékenyen ellene voltak, egyedül Orbán Viktor miniszterelnök folytatta az antalli utat, a trianoni sebek begyógyítását.
Másik, sokszor hangoztatott gondolatát sem bocsátották meg neki: „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője.”
A balliberális és a kommunista nomenklatúrával átszőtt média folyamatosan támadta Antall József kormányzását. A Horthy-rendszer kreatúrájának, XIX. századinak és arisztokratikusnak tartották őt. A sajtó cikkezett betegségéről és azzal vádolták, hogy a kölni gyógykezelését is állami pénzből fedezte.
Ez az aljas rágalom persze nem volt igaz. Ő valódi úriember volt, fontosnak tartotta a közügyet, és soha nem használt volna fel saját céljaira közpénzt.
A valóságról ezt írta Marinovich Endre az 1315 nap című könyvében, Antall József naplója címmel. 1993. november 6., szombat: „Ebéd után O’sváth Györggyel találkozom, átadom a Kölni Klinika számláját további intézkedés végett, az összeg mellbevágó: 114.920 nyugatnémet márka. (A kiegyenlítés módja e könyv megjelenéséig nem volt publikus. O’sváth ugyanis Antall kérése ellenére nem volt hajlandó megnevezni a forrást, azzal érvelve, nem akarja, hogy a miniszterelnök bárkivel szemben lekötelezettnek érezze magát. Ezt az álláspontot Antall két feltétellel fogadta el: az egyik, hogy a nyilvánosság számára az adományozók volt piarista diákok legyenek, a másik, hogy halála után tíz évvel lehet publikálni a valós helyzetet. Miután eltelt tíz év, a kórházi kezelés költségeit Batthyány Ádám, O’sváth György és Tar Pál harmadolták meg egymás között.)”
Ennyit a balliberális média hazugságairól, méltatlan vádaskodásairól. Meg akarták gyalázni a rendszerváltás első szabadon választott miniszterelnökének emlékét.
Az MDF Antall Józsefet elnökévé, Für Lajost a szervezet köztársasági elnök-jelöltjévé választotta / Fotó: MTI
A Magyar Televízió megszakította adását
Vasárnap, 1993. december 12-t írunk. Nahlik Gábor, az MTV teljes jogkörrel megbízott alelnöke felkért, hogy mint a Híradó és A Hét főszerkesztő-helyettese aznap vegyem át az egész televízió ügyeletes főszerkesztői feladatát. Szokásos csendes vasárnapnak indult, a „királyi televízió” sugározta a műsorait. Reggel elmentem a Regébe szaunázni és úszni. A környékbeliek odajártak, ott találkoztam olykor Betlen Janival, akivel a sajtó helyzetéről vitáztunk. Semmiben nem értettünk egyet. Az uszoda székére helyeztem böhöm nagy telefonomat, akkor a mobilok még nem voltak olyan kecsesek.
Vártam Juhász Judit, az Antall-kormány szóvivőjének hívását, mert már előző este bizalmasan közölte velem, hogy a miniszterelnök úr állapota rosszabbodik, bármi történhet. Judittal két évtizedig dolgoztam a Magyar Rádióban, jó barátok, jó kollégák voltunk. A harmincadik hossznál tartottam, amikor csöngött a telefon. Gyorsan kiugrottam a vízből és felkaptam a kagylót. Judit szólalt meg a mindig nyugodt, de szomorú hangján: Pista, orvosai szerint a miniszterelnök úr végóráit éli. Készüljetek! Ha valami történik, elsőként neked telefonálok.
Tudtuk, hogy Antall József harcol a rosszindulatú nyirokdaganat ellen, és novemberben még remény csillant, hogy a kölni operáció sikeres lesz. Az is lett egy rövid ideig, de a „non-Hodgkin-lymphomából” leukémia lett. Éreztem, ha Antall elmegy, akkor nemcsak lezárul a rendszerváltás kísérletének egy korszaka, de cudar világ jön. Hosszú késekkel várnak a komcsik és a liberálisok a bosszúra. Sajnos a valóság ezt igazolta fél év múlva.
Antall József és Göncz Árpád / Fotó: MTI
Boross Péter élőben búcsúzik barátjától. Göncz Árpád a súgógépről olvas.
Délre összehívtam a főszerkesztőség minden elérhető tagját. Akkor még volt hivatástudat, hivatásszeretet és tisztelet a hírszerkesztés, az újságírás, a nézők iránt. Megtelt a Newsroom riporterekkel, műsorvezetőkkel, operatőrökkel, a műszakiakkal: Császár Attila, Mátyássy Andrea, Liebmann Katalin, Murányi László, Csendes Csaba, Gál Jolán, Farkas Adrienn, Hajdufy Eszter, Haeffler András, Péterbencze Anikó és még sokan mások jöttek el. Vidéki tudósítóink is készen álltak, Jurányi Annával az élen. De Butskó Gyuriék operatőr csapata is megérkezett, a műszakkal Dobrovits Istvánnal, Dunavölgyi Péterrel, Müller László főrendezővel és a vágók. Kiosztottam a feladatokat. Keressenek elő archív felvételeket Antall fontos politikai szerepléseiről. Hívják fel telefonon a miniszterelnök baráti köréből azokat, akikkel élénk kapcsolatot tartott. De keressenek meg politikusokat, osztálytársakat, tanítványokat, egykori tanárait, hogy adott esetben jöjjenek be A Hét esti műsorába egy kötetlen stúdióbeszélgetésre. Így került sor többek között Benedek István, Nemeskürty István, Horváth Balázs, Jelenits István, Kónya Imre, Andrásfalvy Bertalan, O’sváth György, Csoóri Sándor, Pungor Ernő, Gyurkovics Tibor megszólalásaira. De előkészültünk politológusok és ellenzéki politikusok véleményének fogadására is.
Sajnos az előkészületek indokoltak voltak. Vasárnap kora este, tizenhét óra tizenöt perckor (1993. december 12-én) Antall József miniszterelnök elhunyt. A Magyar Televízió történetében ritka eseménynek számított, hogy meg kellett szakítani az adást. Utasítást adtam, hogy szakítsák meg az adást és kezdjenek gyászzenét sugározni. Az országban szavak nélkül is mindenki tudta, hogy megtörtént a tragédia. A hamis híresztelések ellenére nem félóra, hanem mindössze öt perc telt el a halálhír megjelenésétől, hogy a televízió Antall Józsefről emlékezzen.
Innentől peregtek az események. Göncz Árpád titkárságától telefonáltak, sőt az SZDSZ-től is, hogy egy óra múlva érkezik a köztársasági elnök és elsőként akar a televízióban Antall Józsefről beszélni. Érkezett egy futár is a 4-es stúdióba és a súgógépbe való pauszpapír csíkot hozott teleírt, gépelt szöveggel.
Csodálkoztam is, hogy miként került ki súgógép papír a televízióból az engedélyem nélkül. Ezen már nem volt mit meditálni, de tudtuk, hogy az SZDSZ embereivel van tele a televízió. Későbbi árulásuk aztán egyre nyilvánvalóbbá vált. Normál demokráciában, normál tulajdonosi viszonyok között egy ilyen árulásért páros lábban rúgtam volna ki az illetőt. De semmi nem volt normális.
Boross Péter, a miniszterelnök távollétében megbízott kormányfő már a kocsiban ült és telefonált, hogy az MTV-ben lesz perceken belül. Így kútba esett az SZDSZ kívánsága. Boross Péter szokott fürgeséggel robbant be a stúdióba. Mindjárt nekem szegezte a kérdést: Pista, mikor szólalhatok meg? Szívjunk el egy cigit, és máris a kamerák elé állhatsz – válaszoltam. Borosstól, Antall legközvetlenebb munkatársától, barátjától, nem tagadhattam meg az azonnali megszólalást.
Február 12-én a Parlamentben folytatta munkáját az Országgyűlés. A képen: Jeszenszky Géza, Boross Péter és Antall József az ülésteremben / Fotó: MTI
Piros Marlborót szívtunk, közben le s fel sétált, töprengett, mit fog mondani. Pontosan 18 órakor, a miniszterelnök halálhíre után negyvenöt perccel a bemondó felkonferálta Boross Pétert. Élőben, akadozás nélkül tíz percig beszélt Antall József államférfiúi képességéről, rendszerváltoztató szerepéről, a parlamentáris demokrácia megteremtéséről, a hazáért való harcáról a demokráciáért, a sajtószabadságért és természetesen kettőjük barátságáról is szólt. A televíziós gyászbeszéd méltó volt a feszültségekkel terhes helyzethez.
Este félhét körül megérkezett Göncz Árpád és kísérete a stúdióba. Rosszalló, sötét tekintetek lövelltek felém, miért Boross és miért nem Göncz? Pető Iván, az SZDSZ elnöke egyenesen nekem szegezte a kérdést, hogyan történhetett meg, hogy Boross szólalt meg először és nem a köztársasági elnök?
Nem válaszoltam, nem magyarázkodtam, nem akartam vitát. Csak az forgott a fejemben, hogy Göncz miért is akart elsőként búcsúzni attól a férfitól, politikustól, akinek annyiszor keresztbe tett? Már érződött a levegőben, hogy a liberális párt a tájékoztatásban mindent akar, mindent meg akar szerezni, csak azt nem tudtam, hogy ez mikor fog bekövetkezni.
Göncz Árpád, végül is több mint másfél óra múlva, A Hét adás kezdésekor, 19 órakor felolvasta az előre megírt szöveget. Mindenről beszélt, hazáról, demokráciáról, csak arról nem, hogy miért nem írta alá Antall előterjesztését a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökének kinevezéséről, miért nem írta alá az igazságtételi törvényt, miért nem írta alá az ötvenhatosok kárpótlásáról szóló törvényt és sorolhatnám tovább… Érdekes, hogy Debreczeni József, aki MDF-esként a másik oldalra játszott, Göncz szövegét ( A miniszterelnök) alamuszinak tartotta, és szerinte a köztársasági elnök Antall Józsefről tartott megemlékezésén a következőket üzente a televízió nézőinek: „…valódi demokrácia majd csak a következő választások után, egy új kormány alatt lesz Magyarországon.”
Ezt mondta tehát Göncz Árpád Antall József halála után, ezzel meggyalázva Antall kamikaze kormányának erőfeszítéseit. Ne feledjük, 1993 végét járjuk. Fél év múlva Göncz és társai, a szabaddemokraták, feladva állítólagos „kommunista-ellenességüket” szövetkeznek a kommunista pártállam utódaival, az MSZP-vel, és az 1956-ot követő megtorlásban részt vett, pufajkás Horn Gyulával. Érdemes ezeket nem elfeledni, amikor szirénhangon beszélnek ma is a balliberális oldalon a demokráciáról, a sajtószabadságról.
Mit mondott Antall József Orbán Viktornak?
Erről sokfajta legenda keletkezett. Ablonczy Bálint interjút készített (Válasz Online, 2020. 05. 28) Antall József fiával, Antall Györggyel, akire az egykori miniszterelnök valóságos és belső titkos tanácsnokaként tekintett. Az újságíró arra volt a többi között kíváncsi, hogy a legenda szerint utolsó telefonbeszélgetésükön édesapja Orbán Viktort tette volna meg politikai örökösének? „Ott álltam akkor édesapám kórházi ágya mellett, – válaszolt erre a kérdésre Antall György – pontosan tudom, mi hangzott el azon a beszélgetésen. Azt mondta neki: >ne felejtsd el, miért harcoltunk<, tudniillik az Ellenzéki Kerekasztal idején, illetve Orbán Viktor lelkére kötötte, hogy vigyázzon a pártjára. Körülbelül ez volt a két üzenet”.
Egyébként Orbán Viktor miniszterelnök tíz évvel később, a mányi emlékünnepségen a többi között idézte Antall József miniszterelnököt: „Amikor egy szuverén ország dönt, ki mellé áll – akár kicsi, akár nagy – természetesen saját érdekei szerint dönt. De azért nemcsak aszerint dönt, arra tekint, melyik szélirányból közeledik a siker, hanem elvi álláspontját is érvényesíti. Ha egy országnak, egy kormánynak nincs elvi álláspontja, akkor jogos lett volna a történelemben hol a kommunisták, hol a hitleristák felé fordulni.” Erre az idézetre mondta Orbán Viktor: „Igen, kedves Barátaim. Antall József a nemzeti érdek feltétlen követését hagyta ránk.” Innen érthető, hogy mit hagyott Antall József Orbán Viktorra:
„…ne felejtsd el, miért harcoltunk!”
Antall József miniszterelnök leteszi az esküt Parlamentben. Háttérben Szabad György, az Országgyűlés elnöke / Fotó: MTI
A Kossuth tér megtelik égő mécsest és gyertyát tartó emberekkel
Boross Péter ügyvezető kormányfő még aznap este összehívta a kormányülést. Biztos kezekbe került a kormány. Huszonhét évvel később ezt nyilatkozza Koltay Gábornak: „… antallista vagyok, és az is maradok. Ez azt jelenti, hogy tőle nem jobbra vagy balra állok, hanem mögötte. Antall Józsefnek kimagasló szerepe volt a magyar demokratikus államberendezkedés kialakításában, történelmi léptékű személyiség volt.” Persze ne feledjük, hogy nem sokkal később, már miniszterelnökként Boross Péter a balliberális sajtó kereszttűzébe került. A nemzet gyásza már nem érdekelte őket. Azzal vádolták, hogy Antall túlzott népszerűsége miatt előre hozott választásokat akar. Persze ez is rémhírterjesztés volt.
A Parlament előtt, ameddig a szem ellátott a téli éjszakában sok ezernyi kis fénylő pontok világítottak. A szervezés nélkül összegyűlt tömeg a Himnuszt és a Szózatot énekelte. A kormányülés után a miniszterek Boross Péterrel az élen, égő mécsessel a kezükben kiléptek a Parlament VI-os kapuján. A tömeg, a fogcsikorgató hideg ellenére sem akart szétszéledni.
Folytatjuk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS