Augusztus huszadika nem születésnap, hanem örökség

Magyarország születésnapja – halljuk rendszeresen a könnyen értelmezhető, ám némileg felületes örvendezést, pedig a valóság ennél is menőbb. A legtöbb európai ország XIX. vagy XX. századi függetlenné válást, egyesülést, az alkotmány napját, esetleg a török alóli felszabadulást ünnepli születésnapjaként, de a miénkhez hasonlóan a régmúltba nyúló születést kevesen tudnak vagy tudnának megünnepelni. A kora középkori, széttagolt Európában nehéz megfogni egy-egy ország létrejöttének pillanatát, Magyarország azonban kivétel.

Az újonnan létrehozott Magyarország nemcsak úgy létezgetett valakinek a hűbéreseként, szatelitjeként, ahogy a legtöbb kelet-közép-európai állam az első évszázadaiban. Ez ennél sokkal tudatosabban és egyértelműbben véghezvitt vállalkozás volt. A magyar vagy csinálja, vagy nem csinálja, nem igazán ismer középutat. Magyarország markánsan és megkérdőjelezhetetlenül létezett a megalakulása első pillanatától kezdve, amit diplomáciai magabiztossággal és hadi képességgel is nyomatékosított minden szomszédja, sőt, a szomszédok túlsó szomszédai számára is. Épp ezért megalapozottan ünnepeljük meg a korai államunk megalapítását, mert annak az eredménye valóban máig tart. Az országunk születésnapja viszont a mostanra rögzülni látszó hagyomány ellenére sem augusztus 20. A mai emléknapnak az eredeti dátuma ugyanis 1083. augusztus 20. A legtöbb magyarnak valószínűleg nem sokat mond ez az évszám, annyit biztosan nem, mint a 895 vagy az 1000. Ekkor nem volt koronázás, nagy csata, országalapítás vagy ilyesmi. Ezen a napon, 1083. augusztus 20-án emelte oltárra I. István király földi maradványait I. László király (a későbbi Szent László), ami a szentté avatás VII. Gergely pápa által is elismert szertartása volt.

A magyar államot a vérszerződéssel és Álmos fejedelemmé választásával hozták létre Etelközben 840-850 tájékán az európai színtéren akkor felbukkant nagyhatalom, a magyar törzsszövetség tagjai. A pontos születési évet sem tudjuk, nemhogy a születésnapot, de ez az államunk létrejöttének igazi ideje. Az államszervezet pedig szinte azonnal nekilátott az etelközi szállásterülettől nyugatra fekvő Kárpát-medence birtokba vételének. Az elfoglalást és beköltözést jelentő folyamat valószínűleg évtizedekig tartott, és alighanem 895-re fejeződött be – ekkortól a Magyarország nevű hely és a magyar állam ugyanott van mindmáig.

Mindez természetesen nem kisebbíti Szent István érdemeit, aki az addig sztyeppei jellegű, törzsi tagolású államot új alapokra helyezte, életre hívta a vármegyerendszert. Apostoli királyi címe is különösen fontos, ami egyrészt térítő, egyházszervező kötelességét jelezte, hiszen István keresztény hitre térítette az országot, másrészt kifejezte főkegyúri jogát, vagyis az általa kiépített katolikus egyházszervezet, érsekségek, püspökségek, egyházmegyék feletti legfőbb felügyeleti jogát. Az átalakított, minden értelemben európai, mégis sajátságosan magyar Magyarország éppen olyan független maradt, mint előtte volt. István műve olyan maradandó lett, hogy egészen 1918-ig létezett a Magyar Királyság, és csak az akkortól kibontakozó, rettenetes XX. század forradalmai, emberiségellenes diktatúrái tudták elsöpörni a régi államformánkat – az országunk jelentős részével együtt. Szent István óriási teljesítményének mintája annyiból is időszerű most, hogy a XX. század államban, országban, fejekben és lelkekben elkövetett pusztításait egy hasonlóan nagyívű és következetes állam-újraszervezői munkával lehet helyrehozni. Ilyen léptékű változásra van szüksége az országnak 1989 óta.

A kommunisták által felrobbantott Regnum Marianum templom a Városligetben. Szent István pontosan örökül hagyta azt a Magyarországot, amelyet ő felépített, nekünk pedig újjá kell építenünk. (Kép forrása: magyarpatriotak.hu)

Szent István térítői és egyházszervezői munkájának megkoronázása jelképes módon a király halála napjára esett, amire a magyar hagyomány egészen a kommunista hatalomátvételig nagy ünneppel emlékezett. Augusztus 15., Szűz Mária mennybevitelének ünnepe több katolikus országban eleve ünnepnap, ahogy Magyarországon is az volt 1948-ig. Nálunk azonban kétszeresen fontos ünnep, hiszen ugyanezen a napon halt meg 1038-ban István király; előtte azonban, közelgő végét érezve Nagyboldogasszony, vagyis Szűz Mária oltalmába ajánlotta életművét, a keresztény, európai Magyar Királyságot ezekkel a szavakkal:

Mennyek királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.

Innen ered Szűz Mária erős magyarországi tisztelete, amely katolikus körökben máig jelen van, de korábban állami állásfoglalás is volt. Magyarország István halála napjától fogva Regnum Marianum, azaz Mária királysága, amelyet a hit szerint akkor segít meg Szűz Mária, ha azt az ország kéri. Szent Istvánra úgy emlékezhetünk méltón augusztus 20-án és bármikor, ha az életművéhez vagyunk hűek, amelyet nagyon világosan örökül hagyott nekünk.