Nemcsak az ÁVH-s és katpolos tisztek estek puhára (ejtőernyőzték jelentős részüket zsíros és fontos civil állásokba) a Kádár-diktatúrában, de a gyerekeikre is jó világ várt. Éppen így emelkedett fel a nyolcvanas években Sarlós Gábor PR-szakember, szociológus, klímaszakértő, polihisztor, akinek szülei a hírhedt KATPOL-t szolgálták korábban, ő pedig marxos közgazdász-hallgatóként a nemzetközi közgazdász-egyesület, az AIESEC magyarországi vezetője, majd az „anyagtársaság” főtitkár-helyettese lett. Hazai elődje „Kiri” fedőnéven az állambiztonság titkos munkatársa volt, Sarlós társadalmi kapcsolatként segítette a hírszerzést. Olyan lojálisnak és megbízhatónak tartották, hogy végül be sem szervezték, mert társadalmi kapcsolatként is használható volt. „Nem tartom célszerűnek tullépni a mostani szinten, mivel a számunkra fontos témákban /beutazó gyakornokok, kiutazó ösztöndijasok/ társadalmi kapcsolatként is eredményesen tud segitséget nyujtani” – írta jelentésében a vele foglalkozó tiszt. Sarlós a jelentések szerint tényleg segített: „Részletesen ismertette a szervezetet és ezen belül saját tevékenységét. Néhány kiadványukat átadta […]”. Viszont éppen elég értelmes volt ahhoz, hogy miután karrierje a KISZ-es, AIESEC-es háttérrel együtt beindult, tudta, hogy semmi szüksége sincs az ügynökösködésre. Nem sokat buzgálkodott, így 1988-ban le is zárták a dossziéját. Ő a rendszerváltás után a reklám és a PR területén lett ismert, de az AIESEC-ösztöndíjasaira szép világ vált. Egyikük, Varga Zoltán ma milliárdos, és mások mellett a 24.hu tulajdonosa.
Jellemző az állambiztonsággal kapcsolatos tudásunkra és felfogásunkra, hogy zömmel még mindig csak az ügynökökkel foglalkozunk.
De mi a helyzet például azokkal a társadalmi kapcsolatokkal, akiket még csak be sem kellett szervezni? Annyira megbízhatónak és lojálisnak tartotta őket a szolgálat. Morális szempontból hol van az ő helyük például egy erőszakkal beszervezett, megzsarolt ügynökkel szemben?
A következő cikk után érdemes ezen is elgondolkodni.
2019: az MSZP-s elnök és az egykori társadalmi kapcsolat
„Sztaniszláv András már másodjára kap bizalmat a tízezres taglétszámú szövetség ezer fő feletti nemzetközi tagozatának élén – olvashattuk 2019-ben a media1.hu cikkében. – Sztaniszláv András marad a jövő évben is a CIPR International, a CIPR / Chartered Institute of Public Relations nevű szakmai szervezet egyik legnagyobb tagozatának elnöke. A tízezres taglétszámú szövetség tagozata több mint ezer taggal rendelkezik, összesen 76 országból.”
A fenti írásból kiderült, hogy a szervezet tervezett rendezvényén „Sarlós Gábor mesél az Egyesült Királyságbeli és vietnámi oktatási tapasztalatairól”.
Jellemző, hogy az említett CIPR egyik „legnagyobb tagozatát” egy Sztaniszlávhoz hasonló figura vezette (vezeti). Őt 2014-ben ismerte meg a szélesebb közvélemény, amikor ki akarták nevezni a hvg.hu és HVG élére [apróság, de a lap elődjének alapításában Sarlós Gábor ex-katpolos édesanyja is részt vett], de MSZP-s múltja még a zömmel baloldali-liberális szerkesztőségnek is büdös volt. A Heti Válasz a tervezett kinevezés után feltárta Sztaniszláv múltját, kiderült, hogy a főszerkesztős ejtőernyőzésre szánt reklámszakember korábban a hírhedt Welsz Tamással üzletelt, 2009-ben neki adta el szlovákiai bejegyzésű limuzincégét.
Az MSZP-s kapcsolat adott volt: korábban Sztaniszláv a Miniszterelnöki Hivatalban Szekeres Imre szocialista politikus sajtósaként dolgozott.
Ha belegondolunk, hogy egy másik PR-céget az ÁVH-s Kanyó András hozott létre, akinek fia, Kanyó László szintén ezen a területen ért el sikereket, akkor láthatjuk: a hálózat természetesen a marketing-, a PR- és a reklámpiacon is megtalálta a helyét.
Érdekes, hogy ahogyan Kanyóék, úgy Sarlós Gábor is a rendszerváltás után lépett a PR mezejére, amikor a sajtót szinte teljes egészében behabzsolta/megtartotta a posztkommunista kör. Ahogyan minden fontos területet. Sarlós később szociológus lett, legutóbb Vietnamban kutatta a klímakérdést, korábban energiakommunikációs szakértőként hivatkoztak rá. Amúgy meg a Magyar PR Szövetség örökös tagja.
De ugorjunk vissza a nyolcvanas évekbe.
Sarlóst tökéletes állambiztonsági jelöltnek tartották
Nem tudjuk, hogyan döntöttek az MNVK–2.-nél a „tippszemély” ügyében, de Sarlós pár évvel később már a BM-nél került a célkeresztbe. A „>Sajósi< f. jelölt személyes megismerésére” tárgyú javaslatban ezt írták: „Javaslat, 1983. október 12. A tárgyban jelzett személy >Kiri< fn. titkos munkatársunk révén került látókörünkbe, az AIESEC-el /Közgazdászhallgatók Nemzetközi Szervezete/ való foglalkozás, az abban rejlő operativ lehetőségek jövőbeni jobb kihasználása kapcsán.
Kiri<, aki az [törölve] magyarországi szekciójának [törölve] volt, két évig dolgozott együtt a jelölttel és pozicióját 1983-ban >Sajósi< vette át.
>Kiri< ugy vélte, hogy érett gondolkodása, politikai elkötelezettsége, szakmai és nyelvi felkészültsége, emberi tulajdonságai alapján feltétlenül alkalmas az operativ munkára. >Sajósi< még legalább két évig fogja betölteni ezt a poziciót, s hivatalból minden évben részt vesz az AIESEC kongresszusokon, valamint ő értesül a leghamarabb valamennyi, bennünket érdeklő AIESEC eseményéről, illetve a szakmai gyakorlaton nálunk lévő külföldi hallgatók és Magyarországról külföldre utazó diákok névsoráról, összetételéről. >Sajósi< már meglévő kiterjedt AIESEC-es kapcsolatai révén jó tippkutató munkát tudna végezni.
Jelölt személyes megismerését Tóth István r. hdgy elvtárs hajtja végre.
Tóth elvtárs az AIESEC telefonszámán felhivja >Sajósi<-t. Mivel az egyetemi évekből már felületesen ismerik egymást. Tóth elvtárs >Sajósi< segitségét kéri ahhoz, hogy az AIESEC jelenlegi lehetőségeit, az utaztatás, a külföldi szakmai gyakorlatra való jelentkezés feltételeleit illetően bizonyos információkat kapjon. […] A találkozó első részében Tóth elvtárs közli >Sajósi<-val, hogy valójában a Belügyminisztérium dolgozója […]”
Látjuk, hogy Sarlóst „Kiri” titkos munkatárs ajánlotta a hírszerzés figyelmébe, miután 1983-ban Sarlós „vette át a pozícióját”. Sarlóst, azaz „Sajósi”-t az „AIESEC-el […] való foglalkozás, az abban rejlő operativ lehetőségek” miatt akarták beszervezni. Az volt a cél, hogy rajta keresztül is megismerjék a Magyarországra érkező diákokat, akik közül nyilván többeket be akartak szervezni.
Ki lehetett „Kiri” titkos munkatárs? Az biztos, hogy az AIESEC magyarországi tagozatát Sarlós előtt Cséffalvay Gábor vezette. Ez kiderült az 1981-ben megjelent cikkekből. Cséffalvay ma vezetőképzőként és a flow egyik szakértőjeként ismert (szerepel a sajtóban). Hogy ő volt-e „Kiri”, azt ez természetesen nem bizonyítja, de érdemes lesz belenézni a titkos munkatárs kutatható munkadossziéjába.
Szigorúan támogatott közgazdászok
Sarlós Gábor neve a sajtóban is az AIESEC kapcsán merült fel, 1982-ben a Magyar Nemzet készített interjút az egyetemistával.
„Magyarország 1972 óta tagja az AIESEC-nek […] Sarlós Gábor, az AIESEC magyar nemzeti bizottságának elnöke. Erdős Zoltán elnökhelyettes és Várkonvi Attila, a >külföldi diákok személye körüli miniszter<, ügyintéző és mindenes – mindhárman a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Hallgatói.”
A cikkből az is kiderült, hogy a szervezet mögött a KISZ állt: „Felügyeleti szempontból a KISZ központi bizottságához tartoznak („nagyon sok segítséget kapunk tőlük” – mondják Sarlós Gáborék), de nyilvánvaló, hogy nem a legszerencsésebb, ha egy szakmai szervezet gazdája egy politikai intézmény.” Ha ezt összeadjuk azzal, hogy Sarlóst az egyetemen is a KISZ támogatta [a ma a CEU-n tanító Greskovits Béla KISZ-titkár vezetésével], és már a Marx előtt is KISZ-titkárnak választották, akkor láthatjuk a kiválasztása hátterét [hiszen nem volt jó tanuló].
A következő cikk szerint a KISZ-es háttér 1983 őszére átalakult, akkor az Esti Hírlap készített interjút Sarlóssal. „Ma délután újabb fontos állomásához érkezik a honi közösség: Magyar Közgazdászhallgatók Egyesülete néven, a Művelődési Minisztérium felügyelete alatt önálló testületként működik tovább. Ebből az alkalomból beszélgettünk a magyar tagozat elnökével, Sarlós Gáborral, aki a Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakának harmadéves hallgatója” – írta a napilap.
„A jelölt természetesnek tartotta a megkeresést”
Közben az állambiztonság behálózta. A következő jelentés szerint Sarlós nem lepődött meg a felkérésén: „Jelentés 1984. április 12. […]
A jelölt természetesnek tartotta a megkeresést és segítőkészségéről tett tanubizonyságot. Érett gondolkodásu, politikailag elkötelezett […] Nagyon jól irányitja az AIESEC magyarországi szervezetét […] A legutóbbi találkozón /április 11-én/ beszámolt a február 28 – március 05 között Franciaországban, Avignonban lebonyolitott kongresszusról.
Az ő vezetésével Magyarországról négyen voltak kinn. […] Előreláthatólag a bennünket érdeklő terüleletekről 31 diák érkezése várható /25 NSZK-ból, 4 USA-ból, 1 Franciaországból, 1 Belgiumból/.
Az anyagaikat rövid időre tudja csak átadni, mivel másoknak is feltünhet. Megállapodtunk, hogy alkalmas időben telefonál és a gyors másolás után visszaviszem az anyagokat.
[…] Folyó hó 15-21-ig Siófokon kerül sor a minden évben más-más országban megszervezésre és lebonyolitásra kerülő European Motivation Seminar-ra, ami kb. 250 fő részvételével történik. […] Megegyeztünk, hogy a szimpozium után találkozunk, beszámol a történtekről. >Sajósi< megjegyezte továbbá, hogy mivel 2 éve van jelenlegi poziciójában, ez évben lemond, utódja hivatalosan május 15-től Erdős Zoltán IV. évfolyamos nemzetközi szakos hallgató lesz.”
„Értékelés: A találkozók során bebizonyosodott, hogy jó kapcsolatot lehet kialakítani a jelölttel. A poziciója által kihasználható területeken konkrét együttműködési megállapodás nélkül is segiti szervünket.
Javaslat: Nem tartom célszerűnek tullépni a mostani szinten, mivel a számunkra fontos témákban /beutazó gyakornokok, kiutazó ösztöndijasok/ társadalmi kapcsolatként is eredményesen tud segitséget nyujtani.
Utódját leellenőrzöm, de >Sajósi<, még lemondása után is 1-2 évig ezeket a feladatokat meg tudja oldani.” Az iratot Tóth István írta alá – aki a korábbi irat szerint ismerte már Sarlóst az egyetemi évekből.
Sarlóst „társadalmi kapcsolatként” jellemzi, és nem tartja célszerűnek beszervezni, hiszen így is eredményesen tud segíteni. Sarlós a jelentés szerint felajánlja a „31” érdekes külföldi diák anyagát, és beszámolt a franciaországi kongresszusról. És a tervezett siófoki rendezvényről.
Siófok, a „gyönyörű” BM-üdülő. Fotó: Fortepan.hu, adományozta: Magyar Rendőr
Siófoki találkozó a külföldi diákoknak
A siófoki találkozóról a legtöbb lap beszámolt (a legtöbben láthatóan az MTI-tudósítás nyomán), a tervek szerint huszonhárom országból kétszázötven diák érkezett a Balaton partjára. Buli, italozás, önfeledtség – parádés terep az állambiztonság számára.
„Sajósi”-val a következő találkozót nyáron tarthatták, legalábbis ez a következő jelentés, amit csatoltak a kutatódossziéhoz:
„Jelentés 1984. junius 15. Folyó hó 8-án 10-12h között az Angelika Eszpresszóban találkoztam >Sajósi<-val. Megerősítette azt a már korábban jelzett tényt, hogy julius 1-től kezdve 1 évre kihelyezésre kerül Brüsszelbe, az AEISEC főtitkárságán kap titkári beosztást. Az AIESEC szervezet történetében ez az első alkalom, hogy szocialista országból valaki ilyen pozicióhoz jut, érthetően büszke rá a magyar AEISEC bizottság és örül neki maga >Sajósi< is. […]
Mivel kiutazásáig nagyon rövid idő van hátra, ezt a találkozót is felhasználtam arra, hogy egy általános biztonsági, operatív felkészitésben részesitsem […] részben feladatokat határoztam meg számára. Ez utóbbi annál is inkább fontos, mivel egy olyan szervezetben, mint az AIESEC, mely a világ legjobb közgazdász hallgatóinak nemzetközi szervezete, a perspektivikus célu tippkutatás és kapcsolatépités komoly ügyek kezdetét jelentheti >Sajósi<-nak, mint a szervezet kiemelkedően tehetséges fiatalokból álló főtitkárság ilyen munkára feltehetően jó lehetősége lesz.
A rábizott feladatokat elvállalta.
[…] Javaslat: Mivel a pozíció operativ szempontból is hasznos, javaslom, hogy kisérjük figyelemmel >Sajósi< külföldi munkáját, Brüsszelben is vegyük fel vele a kapcsolatot, számoltassuk be helyzetéről és további feladatokat határozzunk meg szmára lehetőségei figyelembe vételével.
Kiutazása előtt javaslom bemutatását Lajtai elvtársnak.”
Az említett „Lajtai elvtárs” [fedőnév] az állambiztonság brüsszeli rezidentúráján dolgozott. A következő jelentést már ő küldte Budapestre.
Fizetés valutában, felülbecsülhetetlen kapcsolatok
Sarlós kinevezéséről természetesen a sajtó is beszámolt, a KISZ lapja, a Magyar Ifjúság interjút készített vele. „Egy magyar diák Brüsszelben – Június végétől egy esztendeig magyar főtitkárhelyettese van a Közgazdász-hallgatók Nemzetközi Szervezetének (AIESEC): a 23 éves Sarlós Gábor” – írta az újság 1984. július 20-án. A beszélgetésben azt is elmondta, hogy 600 dollárt fog kapni havonta – egészen jó lehetőséget kapott a társadalmi kapcsolat. Sarlóssal az év szeptemberében egy másik újságíró is interjút készített, és az a cikk több megyei napilapban megjelent, és nagyjából ugyanazokat mondta el.
Brüsszelből tehát már „Lajtai” jelentett: „Tárgy: Találkozó S. G.-al az AIESEC titkárával”
„Otthoni megbeszélésünk értelmében szept. 26-án ebéd keretében találkoztam S. G.-al az AIESEC titkárával – írta. –
Részletesen ismertette a szervezetet és ezen belül saját tevékenységét. Néhány kiadványukat átadta […]
Az első találkozó még csak helyzetfelmérő jellegü volt, de már most láthatóak azok a feladatok, amelyekre koncentrálni kell. Ezek között a legfontosabb a tanulmányozó és tippkutató munka perspektivikus jelleggel, lévén, hogy egyetemista koru személyekről van szó.
Megállapodtunk, hogy a legközelebbi találkozón az AIESEC titkárságán dolgozó személyekről beszélgetünk olyan szempontból, hogy kit tudnánk perspektivikusan operativ jellegü tanulmányozás alá venni. […] Brüsszel, 1984. november 13. Lajtai.”
Jött is a válasz Budapestről: „Lajtai Elvtársnak!”
„A Sajósival lefolytatott találkozó és a felterjesztett anyagok is azt bizonyitják, hogy az AIESEC-el perspektivikus céllal feltétlenül célszerű foglalkozni.
Meg kell kezdeni Sajósi tanulmányozását, és folyamatos beszámoltatását. Segitőkészségét, jó hozzáállását kihasználva arra kell törekedni, hogy a következő fél évben főként eredményes tippkutató munkát végezzen.
Bp., 1984. november 27. PÁKAI” [Szintén fedőnév.]
A jelentések számából is jól látszik, hogy Sarlós eléggé szabadon mozgott. A következőt már 1985 tavaszán jegyezték: „Jelentés Brüsszel, 1985. május 15.
Március 25-én operativ megbeszélést tartottam Sajósival. Beszámolt többhetes külföldi utjáról, az AISEC titkáraként Peruban és más országokban volt. Igen elfoglalt, sok a munkája, rengeteget tárgyal.
A mulkor megbeszélt témákhoz még nem tudott hozzáfogni többhetes távolléte alatt. Kiküldetésének több mint fele már letelt. Az elkövetkező hónapokban igyekszik még számunkra érdekes tippszemélyt találni. Lajtai.”
Talált vagy sem, ennek nyoma nem maradt. 1987 májusában a III/I-8 Osztály vezetője /AF/ „Objektum ellenőrzés szempontjából prioráltatta” [azaz megvizsgálta, kvázi „átvilágította”]. Ennek az osztálynak az „illegális rezidentúrák és hírszerzők foglalkoztatása” volt a feladata.
Ezután fél évvel lemondtak róla.
„Összefoglaló jelentés 1988. január 15. >Sajósi< fn. tippel 1983-ban kezdtünk foglalkozni. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen került látókörünkbe, ahol az AIESEC magyarországi szekciójának vezetője lett. 1984-ben tartós kihelyezésre került az AIESEC brüsszeli főtitkárságára. Erre az időre a rezidenturához csatoltuk azzal a feladattal, hogy rendszeresen számoljon be munkájáról és biztonsági helyzetéről.
Tanulmányozása során megállapitottuk, hogy >Sajósi< ugyan elkötelezett és lojális a szervünkkel szemben, azonban az operativ munkához sem különösebb adottsága sem elhivatottsága nincsen. Hazatérése után a tanulmányozását megszüntettük.”
Semmi szüksége nem volt a hírszerzésre, a karrierje már beindult
Közben Sarlós továbblépett. A Magyar Nemzet 1988-as, az AIESEC magyar közgazdászpalántáival foglalkozó cikke a Multireklám Kisszövetkezet munkatársaként mutatta be. Sarlós elmondta, hogy „a szponzorok keresésénél túlságosan is csak az AIESEC korábbá támogatóira támaszkodtak”.
Sarlós Gábor 1989-ben, már mint a Multireklám Kisszövetekezet elnök-helyettese jótékonykodik. Fotó: MTI
Ezt a céget egy nagyon gyanús előtörténetű ember, Sopronyi János indította el.
Folytatom.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS