Harminc éve, 1991. április 8-án halt meg a hivatalos jelentés szerint hirtelen szívmegállás miatt Csengey Dénes, az MDF alapító politikusa, a rendszerváltás egyik legfontosabb értelmiségi alakja. Csengey Dénes mindössze harmincnyolc éves volt.
Csengey 1978-tól kezdett publikálni, egy évvel azután, hogy beiratkozott a Debreceni Egyetem magyar-történelem szakára. A Fiatal Írók József Attila körének titkára lett, életrajza szerint 1984-ben családjával Keszthelyre költözött, egy évvel később részt vett a magyar politikai ellenzék monori találkozóján, majd 1987-ben a lakiteleki találkozó után többedmagával megalapította a Magyar Demokrata Fórumot. A rendszerváltást követően Csengey Dénes országgyűlési képviselő lett, az MDF színeiben haláláig képviselő volt.
Mindössze harmincnyolc év, mégis találóan mondták róla többen, akik ismerték, hogy így is valószínűleg annyit élt, mint más száz év alatt. Érvelt, vitázott, ezer fokon izzott, tűzben égett. Mindene volt a nemzet, mindene lett a politika, pontosabban a közügyek
– írta megemlékezésében a Magyar Nemzet, amely idézte Csoóri Sándor szavait is, aki szerint
ennek a korszaknak, az átalakulásnak Csengey az egyik halottja. Mások erkölcsileg haltak meg, ő valóságosan.
A Magyar Nemzet szerzője szerint Csengey Dénes az egyik olyan közelmúltbeli politikus, akinek, ha megismernék közéleti és írói munkásságát, példaképül szolgálhatna a legfiatalabb, amúgy a közélettől elforduló, a közügyekkel szemben teljesen közönyös korosztálynak is:
Mert igaz ember volt, s ezzel még ellenfelei is kivétel nélkül tisztában voltak. Csakhogy éppen alkata miatt szinte alkalmatlan volt arra, amit aztán politikaként tapasztalt a saját bőrén. Belesodródott a nagypolitika útvesztőibe, ahová eleve felfokozott hangulatban került: akkor, amikor rendszerváltó szelek kezdtek fújni.
Csengey Lakitelken elmondott, a rendszerváltást előrevetítő beszédében azt mondta, talán úgy tűnhet fel, hogy kicsinyes alkuja a gondolkodásnak, megengedhetetlen és kóros beszűkülése a szemléletnek, a vidéki Magyarországról külön, elszigetelten, önmagában ejteni szót.
Különösen azok előtt tűnhet fel így, akik már a magyarságról sem merészelnek úgy gondolkodni, hogy közben ne kiáltoznák folyvást és torkuk szakadtából Európa nevét. Akik lassan már a kisdolgukat is csak úgy tudják elvégezni, ha előbb megnyugtatták magukat: bírják e művelethez a szellem első kontinensének jóváhagyását
– mondta Csengey, aki hitt abban, hogy lehet jobban, igazabbul, európaian élni és politizálni. Csengey Dénes olyan ember volt, aki mindig ragaszkodott az elveihez, akkor is, amikor 1990 májusában felállt az új kormánykoalíció, ő pedig országgyűlési képviselő lett. A szerző megemlíti, hogy egyre jobban őrlődött Csengey képviselősége közben, a sajtó nyíltan az SZDSZ-szel szimpatizált, a médiaháború javában folyt, az önkormányzati választásokon súlyos vereséget szenvedett az MDF, sőt ősszel, a taxisblokád által minden addiginál komolyabb válságba került az alig pár hónapja regnáló kormány és az ország. Az MDF-en belül is komoly viták folytak, és Csengey lett sokszor az ütközőpont.
1991. április 8-án a névnapján, otthonában, az orvosi jelentés szerint hirtelen szívmegállás következtében, harmincnyolc évesen hunyt el, három napig feküdt saját lakásában. Halála minden előjel nélkül történt. Portálunk újságírója, Mező Gábor – a bolgár, szovjet vonal keménységét ismerve – a gyilkosságot is el tudja képzelni. Szerinte Csengey halála körülményeinek – s ebben teljes mértékben egyetérthetünk vele – jó lenne egyszer a lehető legalaposabban utánajárni.
Forrás: Magyar Nemzet/PS; Vezető kép: MTI/ Pintér Márta
Facebook
Twitter
YouTube
RSS