Nagy Károly XVIII. kerületi képviselő elmondása szerint békésen búcsúzott a Momentumtól, ám azért kiteregette a szennyest: elmondta, hogy többen is megpróbálták hátba szúrni. Amíg az újszülött gyerekével volt elfoglalva, addig párttársai megpróbálták ellehetetleníteni és kiszorítani minden betöltött pozíciójából. A politikus élesen bírálta az ellenzék járvány alatt tanúsított politikáját; szerinte sokkal konstruktívabban kellett volna állniuk a kérdéshez és a járvány elleni kormányzati intézkedésekhez.
Nagy Károly XVIII. kerületi önkormányzati képviselő március végén jelentette be, hogy hátat fordít a Momentumnak. A válást úgy jellemezte, mint egy házasságot, amely sok szempontból megromlott. A politikussal a Mandiner készített interjút.
Ez a kapcsolat véget ért, de én tiszteletben tartom a Momentumban töltött időszakomat. 2017-ben csatlakoztam a mozgalomhoz, szimpatikus volt az lendület, amit képviseltek, és az elképzelés, hogy a politikai kultúrát egy generációváltással megváltoztatjuk. Én ezt most is így gondolom. Azóta azonban sok minden változott, a Momentum életében és az én életemben is. A XVIII. kerület önkormányzati képviselőjeként, helyi ifjúsági tanácsnokként dolgozom. A kilépésemről szóló bejegyzésben azt írtam, hogy a munkát lelkesebben, felszabadultabban és őszintébben tudom folytatni a jövőben. Ennek pedig az az oka, hogy a helyi Momemtum vezetője és köztem voltak és vannak olyan elvi, értékrendbeli különbségek, amik komoly vitákat fognak kiváltani a jövőben is. Természetesen nem ez a kilépésem egyetlen oka, hosszú folyamat volt, míg erre a döntésre jutottam, de talán ez a leghangsúlyosabb. Az elmúlt időszakban többször megpróbáltak hátba szúrni
– fogalmazott, majd azért hozzátette, hogy nem a pártja volt az, amelyik hátba szúrta, tisztességesen váltak szét. Állítása szerint a kerületi megállapodás egy pártokon túlnyúló egyezség, amelyben nincs deklarálva, hogy az ő feladatköre a Momentumhoz tartozna. Nagy Károly elmondta, hogy a hónap elején született meg kisfia, és amíg pelenkázott, a háta mögött többen azon ügyködtek, miként fosszák meg feladatköreitől.
A helyi momentumos alpolgármester például. Engem persze nem kerestek meg. A lényeg, hogy ezzel most már tisztában vagyok, bár én az egyenes beszédet tartom célravezetőnek, korrektebb lett volna, ha ezt személyesen beszéljük meg
– közölte, majd arra a kérdésre, hogy visszaadja-e a mandátumát, úgy válaszolt: tartozik a választóinak azzal, hogy kitölti a ciklusát, amelynek a végéig dolgozni akar.
Sok tervem van a helyi politikában, és ebben egyre több társam is akad. Szeretném azt a politikai kultúrát megvalósítani itt a kerületben, amely politikai pártoktól függetlenül minden önkormányzati képviselő feladata lenne. Ez az új képviselőkből és civilekből álló csapat kezd körvonalazódni a napokban
– mondta. Nagy Károly elárulta: nem fog átmenni másik pártba, ennek ellenére csapatjátékosnak tartja magát és a politikára is csapatjátékként tekint, ám számára a párt nem munkahely, sokkal inkább közösség. Most azonban egyedül lesz, mert nem szeretné a pártjait válogató politikus lenni.
Nem fogok csak azért belépni egy pártba, mert az bizonyos előnyökkel jár, jobb lehetőségeket biztosít. Amennyiben valamikor esetleg csatlakozom egy politikai formációhoz, az azért lesz, mert azt a politikai közösséget magaménak érzem. Nem, nem fogok pártot sem alapítani. Azért van némi politikai realitásérzékem! De ha egyszer lesz egy olyan kezdeményezés, amelyik az általam vallott „polgáribb” értékrendet képviseli, akkor abban a munkában szívesen részt veszek. De ez az országos szint, én jelenleg elsősorban önkormányzati politikus vagyok. Jelenleg egy helyi érdekeket képviselő csapat létrehozásán dolgozom, akikkel a városvezetés munkáját konstruktív, kritikus szemlélettel támogatva szeretnénk dolgozni. Jelenleg nem érzem azt, hogy bármelyik pártba teljes őszinteséggel, önazonos módon be tudnék lépni. Ezt mindenki el is fogadta, akivel ez szóba került
– nyilatkozta, majd azzal folytatta: szeretné elérni, hogy legalább önkormányzati szinten ne párpolitikai alapon szülessenek döntések. Nagy Károly elárulta továbbá, hogy a Momentumon belül a centristák közé tartozott, akik a politikai palettán jobbra és a liberális irányban helyezkednek el, és országos szinten volt pár olyan dolog, amivel nem tudott teljesen azonosulni. Úgy fogalmazott, hogy válsághelyzetben pártpolitikának nincs helye; ilyenkor az kell, hogy legyen a cél, hogy az ország a helyzetből a lehető leggyorsabban kilábaljon.
A kormánypárt megpróbálja oltásellenesnek beállítani az ellenzéket, ami nyilván nem igaz. De a vakcinákkal, vagy a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben jobban éreztem volna magam, ha az ellenzék egy kicsit mérsékeltebb és konstruktívabb módon viselkedik. Persze az is előfordult, hogy megpróbáltak konstruktívak lenni és falakba ütköztek. Tényleg az a helyzet, hogy aki Pfizert szeretne, az ellenzéki, aki meg Szputnyikot, az kormánypárti? Tragédia, hogy egy járvány közepén, amikor sokan meghalnak, ilyen polarizált az ország. Ez legalább annyira az ellenzék felelőssége, mint a kormányé. Tudatosítanunk kell az emberekben, hogy minden vakcina jó és biztonságos
– fogalmazott, majd azzal folytatta: komoly probléma, hogy egy ilyen közegészségügyi témából pártpolitikai kérdés lett.
Forrás/fotó: Mandiner
Facebook
Twitter
YouTube
RSS