Már a bicajunkat is el akarják lopni. A libernyák-újbeszél szófarigcsálói nem elégszenek meg azzal, hogy megpróbálják a fogalmak jelentéstartalmát megváltoztatni, és egy új, kizárólagos jelentéssel felruházni. Nem, nekik egész csoportok, emberek alkotta halmazok is kellenek, a bringásokat már régen kinézték maguknak, és őket homogén csoportként tételezve próbálják meg elérni, hogy a nyelv mélyrétegében a kerékpározáshoz tapadó másodlagos jelentések, asszociációk azt sugallják, hogy a kerékpározás valamiféle libsi privilégium, csak a libernyákok képviselik a bringások érdekeit, igazi libsi pediglen kerékpáron közlekedik. A mechanikus csoportképzéssel szemben (pl. gender, BLM, feminizmus) az újbeszél egy természetes, létező csoport tagjait próbálja meg manipulálni, magát a tevékenységet, cselekvést a liberális ideológia szolgálatába állítani. Mert kerékpározni egyébként jó!
Kocsis B. Mihály írása
Imádtam biciklizni. A hetvenes évek elejének alföldi falucskájában, ahol gyerekkorom egy részét töltöttem, az egyetlen közlekedési eszköz a kerékpár volt, a naponta arra tévedő néhány autó, vagy a Karcagra, Szolnokra tartó és onnan befutó ritka helyi buszjáratok nem jelentettek számottevő akadályt. Ha elszalasztottak a vegyesboltba vagy a postára, mindig a fekete, kopottas 26-os (már majdnem felnőtt méretű) vázas, férfi Csepel kerékpár kormányán lengett a szatyor, esetleg a csomagtartón, a rugós leszorító alatt pihent. Mi, gyerekek csapatokba verődve bicikliztük keresztbe-kasul a falut, néha elcsatangoltunk a Hortobágyig, vagy földutakon Kunmadarasig, ahol a mezőről hason fekve, a hatalmas zaj miatt fülünket befogva néztük a semmiből előtűnő és felszálló, vagy a repülőtérre érkező és a betonkerítés mögött a föld alá becsusszanó ruszki MiG-eket. Később a fővárosban aztán kamaszként a lakótelep betonjárdáin száguldozhattam az 1300 Ft-os szovjet versenybringával, amelynek igazi versenykormánya és többfokozatú váltója is volt. Azóta, kevés kivételtől eltekintve nem nagyon kerékpározom, felnőtt fejjel néhány nyaralás alkalmával tettem kivételt, és természetesen akkor, amikor gyermekeimet tanítottam biciklizni. Ma már, „hajlott korom” okán sem szívesen szállnék nyeregbe, meg valahogy más lett a kerékpározás íze. A módszerváltás után igen sokszor lehetett olvasni és hallani először holland miniszterekről, akik kerékpáron járnak munkába, aztán, hogy milyen jó és egészséges dolog a biciklizés, később pedig politikai programmá vált a kerékpárutak kiépítése. A kerékpáros lobbi tevékenysége a libernyák közbeszéd-tematizálás egyik fő eleme lett az egészségügy-oktatás-genderpropaganda-klímaváltozás mellett.
Csak szabadon!
A kerékpározás libernyák-újbeszél jelentése: a kerékpározás maga a szabadság, hiszen lehet-e szabadságvágyunknak megfelelőbb kiteljesedése, mint azonosítójel nélkül, egyirányú utcákba szemből behajtva, a kötöttségekkel mit sem törődve, járdán, zebrán, autók között száguldozva, alkohol vagy egyéb szereknek köszönhetően gátlások nélkül bringázni a langy szelek ölelésében? Ha kerékpározunk, akkor ökológiai lábnyomunkat is csökkentjük, hiszen nincs szén-dioxid-kibocsátás, ami, mint tudjuk, a legnagyobb veszélyt jelenti szeretett Földünk megmaradására. Minél többen leszünk mi, környezettudatos kerékpárosok, annál nagyobb nyomást gyakorolhatunk a fasiszta, nacionalista kormányokra, akik nem szeretik a bicikliseket, mindössze néhány tízezer km kerékpárút építésével szúrják ki a szemüket.
Budapest nagykörút,dugó, biciklisáv, forgalomkorlátozás.2020.04.29. Fotó: Horváth Péter Gyula
A haladó, baloldali kormányok ezzel szemben mindent megtesznek a kerékpározni vágyókért, ha kell, a maradi autós társadalommal szembemenve nagyvárosok fő közlekedési útjainak sávjait sorolják át kerékpárúttá, de nincs messze az az idő sem, amikor egész kerületeket, városrészeket vehetnek majd birtokba a kerékpárosok, akik tulajdonképpen a zöld forradalom előfutárai, egyik fő letéteményesei. Sokszor bámulom az öntudatos, elszánt, már-már katatón állapotban tekerő szerencsétlen beszippantottakat: megalkuvást nem ismerve róják az utakat, munkába is kerékpárral járnak, mert az olyan nyugatos, haladó, európai. Egyenruhájukról messziről felismerhetők: testhez feszülő fényes sportruha, formatervezett sisakvédő, egyeseknek még stoplis cipőhöz hasonlatos spéci csukájuk is van.
Mert a kerékpározás egy lázadó életmód!
De a libernyák-újbeszél szívesen rátelepszik az életmódot, mindennapi tevékenységet kifejező más fogalmakra is (pl. vegánok, jógázók, otthonszülők stb.), és a kerékpározáshoz hasonlóan megpróbálja a fogalmakat teljes egészében kisajátítani, a kultúra közvetítésével pedig a csoportokat átjárhatóvá tenni. A halmazelmélet szerinti egyszerű számosság-növelésről van szó: minél több halmaz elemei minél nagyobb számban tartalmaznak libernyák-szimpatizánsokat, a halmazok metszeteiben értelemszerűen szintén nagyobb számot kapunk, akik nagy valószínűséggel balra fognak szavazni. És így biztosak lehetünk abban, hogy a bringázó, romkocsmába járó, jógázó, az otthonszülésért kiálló, vegetáriánus, rapet hallgató, latte macchiatót szürcsölő és Netflixet néző honfitársunk az újbeszél-manipulációnak köszönhetően igazi vérlibsi vagy vérkomcsi. Mert a mézesmadzag a csoport részét képező egyén korlátlan szabadságának hangsúlyozása, az individualizmus eszményítése: más utakon, de így készül a #freeszfe, a #freeCEU, vagy a #szabadságotGerébÁgnesnek, amelyek, lássuk be, ugyanazon tőről fakadnak, mint a „szabadítsuk fel a várost a kerékpárosoknak”.
A kerékpáros lobbi szembeszáll a galád jobboldali hatalommal, hogy a bringások érdekei érvényesüljenek!
Az ún. kerékpáros lobbi, a civil szervezeteknek álcázott, valójában baloldali pártokhoz kötődő szatellitek célja tulajdonképpen szimpla szavazatszerzés, szavazótábor-növelés a zöld, libsi, bolsi pártok számára. Van is miből meríteni, hiszen a „kerékpáros-társadalom” igen nagyszámú: becslések szerint naponta az emberek 17 százaléka használja fő közlekedési eszközként a biciklit, és 20 százalékra nő az arány, ha azokat is hozzászámoljuk, akik például eltekernek a vonatig. Ha tehát a bringások egy nagyobb részével elhitetik, hogy csakis a baloldal az, amelyik képviseli az érdekeiket, máris rengeteg szavazatot szereztek. Jól ismerjük ezeket az „érdekvédő” szervezeteket, például a Magyar Kerékpárosklubot, amely honlapján 2020 legnagyobb és leghíresebb hazai kerékpárosbarát fejlesztésének nevezi Karácsony körút-átfestését, de a szervezetnek jelentős szerepe volt a kerékpárosok életét veszélyeztető KRESZ-módosítások áterőltetésében is.
Karácsony Gergely megválasztott főpolgármester érkezik kerékpárral hivatalának átadás-átvételére 2019. október 17-én. (Megrendezett jelenet.)
MTI/Kovács Tamás
Vagy a Városi Biciklizés Barátai Egyesületet, amelynek elnöke büszkén számol be a 24.hu-n (hol máshol), hogy a kilencvenes években alakult egyesület tulajdonképpen az SZDSZ fiókszervezete volt, és ő maga is az SZDSZ-szel szimpatizált. Az interjúból megtudhatjuk többek között, hogy „Demszky Gáborhoz volt személyes kontaktunk is… Aztán eljött Tarlós István is, aki akkor Óbuda polgármestere volt. Meglehetős ellenszenvvel viseltetett a kezdeményezésünk iránt, de látta, hogy nagyon elszánt a csapat, ráadásul mindannyian óbudai választópolgárok vagyunk. Úgyhogy megpróbált valami megoldást találni.” A mosléksajtó egyik kedvenc témája a „bringások”, akiket szeretnének haladó, klímaváltozásos zöld forradalmárokként bemutatni
A libernyák sajtó sokszor és szívesen számol be a kerékpározással kapcsolatos hírekről, amelyeknek közös jellemzője, hogy nagyon finoman megpróbálják szembeállítani a haladó kerékpárosokat az új idők szavát nem értő „konzervatívokkal”. A 24.hu-n például ezt olvashatjuk:
Az Index azt írja, a Magyar Kerékpárosklub korábban a honlapján felsorolta a már tervvel rendelkező, könnyen megvalósítható fejlesztéseket, például a Baross utcában, a Vágóhíd utcában és a Tétényi úton, a megtervezendő, de egyszerű beruházásokat (így a Dohány utcában és a Belgrád rakparton), az ideiglenes kerékpársávok tesztjét (például végig a Nagykörúton) és további egyirányú utcák megnyitását a kétirányú kerékpározásnak.
A kerékpárosokat igyekeznek „egységbe kovácsolni”, és afféle kormánykritikus minitüncik szervezésébe is bevonni. Szintén a 24.hu-t idézzük:
Immáron hagyományosnak tekinthető az I Bike Budapest névre hallgató kerékpáros felvonulás és demonstráció, amely idén a főváros olyan részeit is érintette, ahol korábban még sosem vonultak a biciklisek.
De a bulvárra éhes közönség arról is értesülhet a 24.hu-n, miszerint:
A vibrátoros kerékpárnyereggel újfajta élményt nyújt a biciklizés.
Komolyan kell vennünk a libernyák-újbeszél életmód-szavakra – így a kerékpározásra – telepedő manipulációit, hiszen szépen lassan, szinte észrevétlenül ezek a fogalmaink is elvesznek, beolvadva a programozott nagy újbeszél fogalom-kisajátítás sötét mélységébe. Ne hagyjuk, hogy a kerékpározás elveszítse azt a közösségi élményt, amit a családdal, barátokkal való közös biciklizést jelent, és hogy helyette egy énközpontú, forradalmi, klímaváltozásos vörös-zöld izévé próbálják silányítani.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS