Hogy mer egyáltalán megszólalni 2006 őszéről a Szemkilövetőné?

Honnan veszi a bátorságot ez a pimasz nő, hogy szájára vegye 2006 őszét? És ha már szájára veszi, akkor valótlanságot terjesszen róla, bagatellizálja a tüntetők sérelmére elkövetett állami bűncselekmények súlyát? Tőle és Szemkilövető férjétől egyetlen esetben lenne méltányolható, hogy megszólalnak 2006 őszéről: ha töredelmesen bocsánatot kérnek a tizenöt évvel ezelőtt megkínzott, megcsonkított, szemkilőtt, összevert emberektől, és utána örökre eltakarodnak a közéletből.

„Nagyon sok rendőr megsérült. Több rendőr sérült meg súlyosan, mint tüntető”

– közölte a minap 2006 őszéről Gyurcsány Ferencné „VV Zsolti” kanapéján. Ezzel gyakorlatilag azt üzente: mit siránkoznak itt a civil sérültek, amikor az egyenruhások közül többeknek esett baja. Magyarán: pofa be!

Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez az állítás (több rendőr sérült meg súlyosan, mint civil) igaz, két dolgot azért rögzítsünk.

1. Egyetlenegy rendőr sem sérült volna meg, hogyha Dobrev Klára férjura az őszödi beszéd (feltehetőleg saját maga által történt) kiszivárogtatása után vette volna a kalapját, és örökre eltakarodik a közéletből. Ahogyan bármely civilizált ország civilizált politikai vezetője ezt tette volna egy ekkora botrány után. (Átverték a választókat, meghamisították a költségvetési számokat, trükkök százait vetették be, nem csináltak semmit négy évig, dilettantizmusukkal a csőd szélére juttatták az országot, a legismertebb ballib szakértőiknek sincs fogalmuk semmiről stb.) Ám a Böszme nem takarodott el – ezért törvényszerű volt, hogy a népharag tüntetésekben ölt testet.
2. Sok rendőr éppen azért sérült meg, mert 2006. szeptember 18-án a Szabadság téri tévészékház bejáratához odaállított Baranya megyei irodista rendőrök jó részének semmilyen védőfelszerelést nem adtak. Sisak és pajzs nélküli, tömegoszlatásra ki sem képzett irodai alkalmazottakat vetettek prédául a (be nem olvasott petíció és az őszödi beszéd miatt) fölheccelt, agresszív tömeg elé a köztévé bejáratához. Miközben a szomszéd utcában várakozó, kiválóan kiképzett, védőfelszereléssel ellátott Pest megyei rohamrendőröket szándékosan nem vetették be! Sokan sokszor elmondták, leírták már: feltehetőleg azért történt mindez, mert az akkori politikai vezetés minél több rendőr áldozatot akart – hogy aztán arra való hivatkozással vérbe fojthassák a tüntetéseket. Ahogyan aztán történt is. Ami biztos: Gyurcsány Ferenc a TV2-nek nyilatkozva beismerte: az ostromkor telefonon kapcsolatban állt a rendőri vezetéssel, utasításokat osztott. Vagyis a Böszmének is el nem vitatható (minimum politikai) felelőssége van abban, hogy sok, védőfelszerelés nélküli rendőrt küldtek harcba, akik közül többen megsérültek.

Ám az a helyzet, hogy a Szemkilövető feleségének a puszta számokat tekintve sincs igaza. Hogy ne mondjam: hazudik. Azt állítja: 2006 őszén több rendőr sérült meg súlyosan, mint tüntető. Nézzük akkor a Gönczöl Katalin által vezetett bizottság jelentését, amelyet mindennel lehet vádolni, de a tüntetők felé való részrehajlással aligha. Ugyanis ezt a testületet Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök állíttatta föl. Ez egy kormányzati bizottság volt, amelynek tagjai is egytől-egyig közismert balliberális figurák voltak (például Halmai Gábor alkotmányjogász). Jellemző a Gönczöl-bizottság „tárgyilagosságára”: az őszi rendőrterrorért a fő felelősséget a Fideszre hárították…

Az egyik tüntető, akinek Gyurcsány pribékjei kilőtték a szemét. Csorba Attila életét szétzilálta ez a dráma. Munkát soha többé nem kapott, depresszióba zuhant és pár évvel később öngyilkos lett… (PS-archív)

Nos, az elfogulatlansággal nem vádolható Gönczöl-jelentés összesen 47 súlyos rendőri sérültet említ (a rendőrség adatközlésére hivatkozva). Ez a 47 rendőr 2006 szeptemberében, illetve 2006. október 23-án sérült meg súlyosan.

Ezzel szemben csak 2006. október 23-án 84 civilt szállítottak kórházba, többségüket súlyos sérüléssel. Közülük:

„Gumilövedék által okozott sérülés miatt 16 súlyos sérültről kellett gondoskodni, ezek között volt mellkasi, nyaki nyílt seb, a mellkasfalon és a combon okozott lőtt sérülés, szemsérülés, hónalj tájéki, hasfali lőtt seb, bal kéz első-második ujjának traumás amputációja, lapockatörés, szemgolyóba hatoló idegen test (lövedék), koponyaboltozati törés.”

De volt olyan, akinek már megbilincselés után törték el az ujját, kiverték a fogait, vagy éppen viperával eltörték a csontjait.

• Ám a 2006. október 23-i civil súlyos sérültekhez még hozzá kell venni a szeptemberi tévéostromkor és az azt követő napok utcai embervadászata során összevert tüntetőket, járókelőket.

A Gönczöl-bizottság a mentőszolgálatra hivatkozva azt írta: szeptember 19-én 117 főt, szeptember 20-án 50 főt, szeptember 21-én pedig 18 civil sérültet láttak el. Vagyis összesen további 185 embert. Hogy közülük hányan sérültek meg súlyosan, az nem derül ki a jelentésből.

• Ugyanakkor Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője a PestiSrácok.hu-nak elmondta: csak a nemzeti jogvédők több mint száz 2006. október 23-i súlyos sérült civilről tudnak, és további legalább ötven olyanról, aki 2006 szeptemberében vált a rendőri megtorlások áldozatává. Ez a százötven fő azonban korántsem a teljes létszám, ennél bizonyosan több súlyos sérült volt, akiknek egy része – egy esetleges rendőrségi eljárástól tartva – nem ment kórházba, nem fordult orvoshoz, így nincs „nyoma”.

Ám a kórházak sem közöltek pontos adatokat a civil sérültekről. Még a Gönczöl-jelentésből is kiderül: a sérült tüntetők számáról készített összegzés azért sem lehet teljes, mert az adatvédelmi biztos „november 7-i nyilatkozatával megváltoztatta korábbi ajánlását, mely szerint a kórházak nem adhatják ki a rendőrségnek az október 23-i események során megsérültek adatait, és ez valamelyest torzítja a fenti adatokat”. Ilyen világ volt itt 2006-ban, a Gyurcsány-rezsim országlása idején…

2006. október 23. (Fotó: Magyar Nemzet)

Mindezek alapján adódik a kérdés: honnan veszi a bátorságot a Szemkilövetőné, hogy szájára vegye 2006 őszét? És ha már szájára veszi, akkor hazugságot terjesszen róla, bagatellizálja a tüntetők sérelmére elkövetett állami bűncselekmények súlyát? Tőle és férjétől egyetlen esetben lenne méltányolható, hogy megszólalnak ez ügyben: ha töredelmesen bocsánatot kérnek a tizenöt évvel ezelőtt megkínzott, megcsonkított, szemkilőtt, összevert emberektől, és utána örökre eltakarodnak a közéletből.

Bocsánatkérés helyett Dobrev a kanapés interjúban még ilyeneket is mondott: „én olyan mélységesen értettem, átéltem és éreztem azt, amit a Feri ezzel a beszéddel el akart mondani. Én mérhetetlenül büszke voltam arra a beszédre”. Továbbá: „Ha jól emlékszem, akkor bementem hányni a fürdőszobába”. Ez utóbbiban egyetérthetünk Dobrevvel: nekünk is hányingerünk van az egész Szemkilövető klántól (Apró nagyapóval bezárólag), s azt kívánjuk: soha többé ne legyen lehetőségük ártatlan embereket összeveretni, megkínoztatni!