A kétezres években kezdett kiépülni az a jobboldali, nemzeti média, amely valamennyire ellensúlyozni tudta a posztkommunista fölényt és hazugságáradatot. A Magyar Nemzet és a Hír TV rengeteget tett azért, hogy a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai hármas vezette rablógárda visszaéléseit megismerje az ország, már aki nyitva tartotta a szemét. A nagy idő 2006-ban, az onnantól Szemkilövetőnek is gúnyolt és félt Gyurcsány Ferenc ámokfutása idején jött el. A Hír TV-s Császár Attila és társai tudósításai nélkül sohasem derült volna ki az igazság, az, ahogyan Gyurcsányék Kádárékat idézve törtek saját népükre. „Fletó” még mindig itt rontja a levegőt, de az Öreg nem felejt, Médiaháború, 32. rész.
A jobboldali sajtóbirodalom építése
Miután a Magyar Nemzet 2000-től a polgári jobboldal napilapja lett, végre született egy olyan erős, nemzeti orgánum, amelyre támaszkodhatott az a Magyarországban gondolkodó sokaság, akik korábban ilyen szinten nem voltak képviselve. A többségében a Napi Magyarországra épülő újságírói gárda valóban komoly ellenfélnek számított a balliberális, 90 százalékot is meghaladó sajtó számára. Persze sokat jelentett, amikor létrejött a Hír TV, Magyarország első tematikus hír- és hírháttér-televíziója. A polgári oldal csatornája 2003. január 2-án kezdte sugározni adását.
Az alapítók célja egyrészt a nagy múltú nemzetközi hírcsatornák (CNN, SkyNews és BBC) által képviselt televíziós műfaj és színvonal meghonosítása, másrészt a jobboldali, konzervatív ideológiai-politikai oldal számára egy saját csatorna létrehozása volt.
Ez hellyel-közzel sikerült.
„Elment az ősze”
A Hír TV jelentősége különösen akkor nőtt meg, amikor valósághűen tudósított Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került őszödi „hazugságbeszéde” utáni tüntetésekről. Az Országház előtti demonstrációtól a Magyar Televízió elfoglalásáig valódi képet kaphattunk a lázongó tömeg erejéről, a szervezett provokátorokról és a „Gyurcsány-rendőrség” durvaságáról.
Ennek csúcspontja a 2006. október 23-ai megemlékezés lett, amikor a rendőrség – máig nem derült ki, hogy külföldi zsoldosok magyar rendőrruhában kegyetlenkedtek? – Kádárékat is felülmúló erőszakkal léptek fel a békésen megemlékezők ellen. Lovasroham, kardlapozás, viperázás, szemkilövetés, könnygázgránátok kísérték Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány és Gyurcsány Ferenc utasításait.
Ezt a demokrácia elleni merényletet nem lehetett eltitkolni.
Császár Attila felejthetetlen munkája
Ezekben a napokban a Hír TV munkatársai kimagasló munkát végeztek, percről-percre tudósítottak az eseményekről, különösen Császár Attila újságíró teljesítménye volt lenyűgöző, mert leleplezte a visszalopakodó kommunista diktatúra valódi arcát.
Hacsak a balliberális média tudósított volna a tüntetés-folyamról, akkor legfeljebb féligazságokat tudhattunk volna meg a fiatalok, békésen nézelődök ellen fellépő rendőrterrorról, bírói visszaélésekről. Eközben a Freedom House éves jelentése szerint a magyar sajtó megfelelt a nemzetközi normáknak. A kettős mérce tovább tombolt.
Innentől kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az országot tönkretevő balliberális, amúgy bolsevista típusú, az országot kiárusító kormányerőkkel szemben kell egy komoly jobboldali médiaerő, amely egyre hatékonyabban leleplezi a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai vezette politikai erőt, amely gazdasági csőd felé vezette az országot. Fokozatosan épült ki a Magyar Nemzet mellett a Hír TV, majd a Lánchíd Rádió (2007. március 15.), amelyek azonos tulajdonosi körrel már komoly ellenfélnek számítottak a globalista eszméket terjesztő, egykori kommunista nomenklatúra hatalmi struktúrája és az őket támogató balliberális sajtó ellenében. Nem kis segítséget jelentett, hogy a Bencsik András vezette Demokrata és a Heti Válasz mellett megjelent még két jelentős, konzervatívvá váló orgánum: a Széles Gábor által megvásárolt, korábban szélsőliberális Magyar Hírlap és az általa alapított ECHO TV. Erről majd később.
Komoly tényfeltáró-csapat a Nemzetnél
A nyolc évig (2002–2010) tartó MSZP-s, SZDSZ-es balliberális uralom – Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon miniszterelnökök közreműködésével – az országot a gazdasági és a morális csőd felé vitték. A jobboldali sajtó egyre inkább teret nyert, tényfeltáró, leleplező írásaikkal megmutatták a rendszer kommunista, diktatórikus vonásait, amelyek előidézték hatalmuk, társadalmi befolyásuk repedéseit, végül bukásukat.
A Magyar Nemzet publicistái – Bayer Zsolt, Csermely Péter, Kristóf Attila, Ludwig Emil, Ugró Miklós, Pilhál György – feltárták a szocialisták és a szabaddemokraták országot kiárusító politikájának érdekhátterét, de rámutattak a Gyurcsányék által, titkosszolgálati módszerekkel gerjesztett antiszemitizmus és cigánygyűlölet okaira is. Megerősödött a napilap tényfeltáró csapata, olyan riporterekkel, mint Huth Gergely, Haraszti Gyula, Laczik Erika, Megyeri Dávid, Pál Gábor, Pilhál Tamás, Szarka Ágota, Szenvedi Zoltán, Swendt Pál, Tábori Gabriella, Torkos Matild, Varga Attila, Zivkovics Natália – akik a hazai belpolitika, a szocialista és szabaddemokrata politikusok visszaéléseit, a kormányzati politika hazugságait leplezték le.
Nem kevésbé volt fontos a gazdasági visszaélések, a balliberális nyerészkedő privatizáció, a magyar nemzet érdekeit sértő állami tulajdonok külföldi kézre adása, a svájci devizahitelek több százezer családot érintő elszegényítő hatása, a folyamatos gázáremelés nyilvánosságra hozása. Ebben olyan kitűnő újságírók vettek részt a többi között, mint Csákó Attila, Hunyor Erna, Kulcsár Anna, Nagy Ottó és Szajlai Csaba. A Magyar Nemzet külpolitikai rovata is erős volt, a világpolitikai eseményeket, Magyarország helyzetét a világban és az Európai Unióban, a kettős állampolgárságot megakadályozó Gyurcsány-kormány hamis propagandáját objektíven láttatta Stier Gábor, Szentesi Zöldi László, Kristály Lehel, Lukács Csaba, Sitkei Levente és Pataky István.
A Magyar Nemzet október 24-i címlapja. Forrás: Arcanum.hu
A Magazin melléklet kulturális szerepe
Különösen, minőségileg is magas színvonalú volt a Magyar Nemzet hétvégi Magazin melléklete. Ezt Fehér Béla szerkesztette, társszerkesztőként Margittai Gábor vett benne részt. Fontos szerepet töltött be azzal, hogy valóságos történelmi hátteret adott a világpolitikában zajló eseményekről, érdekesen szólt a magyar kultúráról, az ezeréves Magyarország lényeges forduló pontjairól, Trianonról, a második világháborút követő kommunista fordulatról, ugyanakkor meghatározó magyar és külföldi személyiségeket mutatott be.
Olyan szerzők írásai jelentek meg a magazinban, mint Ambrus Lajos, Csontos János, Fábián Gyula, Farkas Adrienne, Gyurkovics Tibor, Hanthy Kinga, Illés Sándor, Lovas István, Sándor György, Schmidt Mária, Sebeők János, Seszták Ágnes, Temesi Ferenc és Szerencsés Károly.
Rendszerváltók – Mi történik itt?
S ott, a magazinban indult el a Rendszerváltók sorozatom, amelyből könyv is született 2006-ban, Mi történik itt? címmel. Ebben szó esett az elszabotált rendszerváltásról, arról, hogy mit ér a többpártrendszer, mit érnek a demokratikus intézményi keretek, ha továbbra is úgy érezzük a balliberális térben, hogy a legfontosabb döntéseket nélkülünk, a fejünk fölött hozzák meg? A több mint ötven rendszerváltó megszólaló – természetesen ennél sokkal több volt – rámutatott, hogy a Kádár-féle diktatórikus egypárt jogutódja zavartalanul uralkodik. Vagyona, kapcsolatrendszere, agresszív tömegkommunikációs birodalma révén ma is gond nélkül tudja érvényesíteni érdekeit. Az MSZP–SZDSZ továbbra is szemérmetlenül megdézsmálja, szétlopja a magyar gazdaságot, nyomorba taszítanak, szegénysorba kényszerítenek, megfélemlítenek, manipulálnak milliókat.
Gyurcsány és Bajnai. Fotó: MTI
A kőért nem hajol le senki
A többi között erről is beszélnek a Magyar Nemzet, illetve a könyv szereplői. Az első rendszerváltó-interjú nem véletlenül Dénes Jánossal készült (A kőért már nem hajol le senki). Dénes János 1956-ban a Kőbányai Gyógyszergyár munkástanácsának elnöke volt, a kádári megtorláskor tizenöt évre ítélték. Később az MDF egyik alapítójaként az első szabadon választott parlament országgyűlési képviselője lett. Fájdalma a rendszerváltás után tizenhat évvel az volt, hogy olyan testi, lelki, erkölcsi állapotba került az ország, hogy ötven év alatt eltűnhetünk a moslékban. „A palesztinoknak még van esélyük, lehajolnak a kőért. Nálunk már nem hajol le senki” – mondta Dénes János. De megszólal többek között Fekete Gyula író, Hack Péter, Petrasovits Anna, Bíró Zoltán, Kiss Gy. Csaba, Csurka István, Makovecz Imre, Raj Tamás, Kövér László, Szabad György, Tőkés László, Duray Miklós, Tamás Gáspár Miklós, Lezsák Sándor és Orbán Viktor.
A sorozatban utolsóként – szintén nem véletlenül – Orbán Viktorral beszélgettem. Tizenöt évvel ezelőtt a Fidesz akkori pártelnöke ugyanazt mondta, mint most miniszterelnökként: „A keresztény értékekre, a Szent István-i hagyományra épülő, erős nemzeti öntudatra támaszkodó, a világban szétszóródott magyarokat összefogó, a XXI. századot végre megnyerni készülő polgári Magyarországot szeretnék.” Erre, hogy mindez megvalósuljon, Orbán Viktornak és a magyar társadalom többségének még négy évet kellett várnia.
Vezető kép: MTI/ Bruzák Noémi
Facebook
Twitter
YouTube
RSS