Szörnyű, hogy a kormány gátat szab a kisgyermekek genderagymosásának, az óvodai-iskolai homoszexuális propagandának és a nemváltó műtétek népszerűsítésének – nagyjából ez az üzenet kristályosodik ki Révész Sándor HVG-s zsurnaliszta legfrissebb írásművéből. Révésznek nem tetszik a gyermekvédelmi-pedofilellenes törvény. Persze, ez nem túl meglepő – ismerve a szerző pedofilokkal szembeni korábbi megnyilvánulásait…
Kéztördelve vártuk, mikor fejti már ki véleményét a gyermekvédelmi-pedofilellenes törvényről Révész Sándor HVG-s publicista. Már tényleg csak az ő eligazítására várt az ország azok után, hogy az unió majd’ összes ismertebb pedofilbarátja, genderfanatikusa kiosztotta hazánkat, amiért jogszabállyal merjük óvni a kiskorúakat a beteges perverziók, aberrációk népszerűsítőitől. (Esetleg még Daniel Cohn-Bendit megszólalhatna…)
Révész Sándor a HVG360-on tette közzé téziseit „A gyerekbántalmazó kormány” címmel. Hogy a kisgyermekek megvédéséből nála miként kerekedik gyermekbántalmazás? Hát úgy, ugyanazzal a logikával, ahogyan korábban a Népszabadságban arról írt cikket: a pedofília nem is bűncselekmény…
De pillantsunk bele a szerző mostani zsengéjébe!. A cím után mindjárt így indít:
A másság iránti intolerancia teszi boldogtalanná és boldogtalanítóvá a felnőtt kor felé tartó utódainkat.”
A jeles szerző tehát nyilván afféle amatőr boldogságkutató, aki pszichológiai tesztek százezreinek kiértékelése révén tudja, mi kell a kisgyermekek boldogságához. Hát a másság iránti toleranciára nevelés! Az a legfontosabb! Nyilván, napjainkban a tanárok azt tanítják a gyerekeknek, hogy a hermafroditákat és a transzvesztitákat ütni kell, s ezért olyan boldogtalanok szegény kicsik…
Révész folytatja (sajnos):
A tudatlanságalapú társadalmat úgy építik, hogy a gyerekek intézményes nevelésük során a saját testükkel, lelkükkel és azzal az élettel ismerkedjenek meg a legkevésbe, amelyben és amelyet élni fognak. A jelen kor történelméről, a gazdaságról, a politikáról, a szociológiáról, a pszichológiáról és a saját testükről essék szó legkevésbé. Ehelyett az iskolában töltött idejük túlnyomó részében olyan ismereteket igyekeznek beléjük tömni, amelyekhez nem kapcsolódik élmény, személyes érdekeltség, életfunkció, s amelyeket ennek megfelelően igen alacsony hatékonysággal lehet a fejükbe verni, ahonnan igen nagy részük, igen gyorsan el is illan. Sok esetben jobb is.”
Élmény kell tehát a gyermekeknek, személyes élmény! Kukába a sok szürke, poros információval! „Drag queen”-ek, Conchita Wurst-ok kellenek az óvodákba, iskolákba, hogy élményszerűvé varázsolják a foglalkozásokat, s egy életre sínre tegyék szerencsétlen kölköket… Nyugaton ez már remekül működik; olyannyira, hogy arrafelé már több helyen lobog a homokos zászló, mint a saját nemzetüké. Németországban egyes iskolákra is kitűzik. Ez lenne a követendő minta, az igazodási pont a kisgyermekek (és a fölnőttek) boldogsága szempontjából, már ha jól értem Révész Sándor bácsi gondolatmenetét.
A múlt a legszélesebb rétegeket tekintve a tudatlanságalapú társadalom múltja. A konzervatív iskola a tudatlanságalapú társadalom iskolája. Aki azt konzerválja, a tudatlanságot pártolja”
– írja Révész. Vagyis az az igazi bűn, hogy nem tömjük tele szegény óvodások, kisiskolások fejét a szodomizmus, a nemváltó műtétek, a genderfluid életmód vagy a mindenféle egyéb szexuális őrületek kórisméivel. Az ilyen elmebajoktól nem megóvni kell a kicsiket, hanem rájuk zúdítani, attól majd boldogok, kiegyensúlyozottak és toleránsak lesznek – szűrhetjük le Sándor bácsi mondandójának lényegét.
És így tovább. Aki kíváncsi a teljes cikkre, az fizessen elő a HVG360-ra. Minden forintot megérnek Révész Sándor veretes gondolatai, minden szava csupa „arany-állítmány”.
Szegény pedofilok!
Egyébként ugyanez a Révész Sándor volt az, aki még 2014-ben, a boldog emlékű Népszabadságban a következőket írta a pedofíliáról:
A pedofília nem büntetendő cselekmény! Nem is szabad annak lennie! Sehol sem büntetik, mert nem is lehet. Mivel nem cselekmény. Hanem vágy. Gyerekekre irányuló szexuális vágy. Akarattól függetlenül kialakul és meg nem változtatható szexuális beállítottság. El tudja képzelni a heteroszexuális olvasó, hogyan az ő szexuális irányultságát valamilyen terápiával a saját nemére, avagy gyerekekre lehetne irányítani? Ne gondolja, hogy ez fordított irányban inkább lehetséges. Nyilván nem lehet büntetni a pedofilt, aki a vágyait leküzdve soha gyerekhez nem nyúlt, nem mutogatta senkinek semmijét, nem készített, terjesztett, birtokolt, vásárolt eleven gyerekkel készített pornográf anyagokat.
(…) Nekik azzal a reménytelenséggel kell élniük, hogy soha nem élhetik ki bűncselekmény elkövetése nélkül a vágyaikat. Soha nem élhetik azt ki anélkül, hogy valami nagyon rosszat tennének éppen vágyuk tárgyával, akibe szerelmesnek érzik magukat. Gondoljunk bele: milyen élethelyzet ez? Úgy nem gondolhatunk bele, hogy enyhítő körülménynek vegyük esetleges bűncselekmények esetén, mert természetesen az áldozat szempontja az első. De azért mégis: gondoljunk bele! Ennél jobb, ennél nehezebb empátia-próbát (sic!) nem tudok elképzelni.”
Így megy ez, mindig is így ment. Korunk liberálisai lépésről-lépésre haladnak. Előbb relativizálják a legocsmányabb bűnöket, amelyekért normális korokban még minimum halál járt. Majd, miután a liberális politikai és médiagépezet sikeresen megmételyezte az emberek agyát, teljesen elhülyítette őket (ezt nevezik ők „érzékenyítésnek”), akkor jöhet a törvényesítés. Ezt követi a folyamatos ünneplés, (lásd: a müncheni idiótákat). Itt tartunk most: mikor már a csapból is az folyik, ők kikkel, hogyan, napi hányszor szokták csinálni, és ez szerintük miért ugyanolyan értékű, mint egy szentségi házasságban a férfi-nő kapcsolat. S végül jön majd a kötelezővé tétel. A mételyezést azért kell most már a védtelen gyermekek körében is végezni, hogy a társadalmak gyorsabban, gördülékenyebben eljussanak a végállomásig: Szodoma és Gomorra szintjére.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS