Amikor Gyurcsány nekitámadt a Magyar Hírlapnak – A sajtószabadság igazi ellensége a „hibbant Néró”, azaz Fletó volt – Stefka István és a Médiaháború

A Gyurcsány-kormány ámokfutása idején végre megerősödött a Magyar Hírlap, amely számtalan korrupciós és egyéb ügyet leleplezett. Célpont is lett: a szokásos balliberális banda a Der Stürmerhez hasonlította az újságot, elővéve a jó öreg antiszemita kártyát. A saját népére lövető Gyurcsány Ferenc bojkottot hirdetett, amivel a legnagyobb jót cselekedte: akkoriban harmincezerre emelkedett a példányszám. Közben olyan csapat jött össze a Hírlapnál, ami példátlan volt a jobboldalon. Jobbnál jobb nevek, és egy tökéletesen összerakott szerkesztőség. Médiaháború 34. rész. Mert az Öreg nem felejt. 

Összehangolt támadás indult 2008 november végén a Magyar Hírlap ellen. Az SZDSZ és az MSZP szellemi holdudvara a Magyar Hírlapot a hírhedt náci szennylaphoz, a Der Stürmerhez hasonlította. A szélsőliberális aláírók, mint például Iványi Gábor teológus, Gábor György vallásfilozófus, Lukács Péter oktatáskutató, Fazekas Csaba történész és Nagy Péter szociológus nem kevesebbet állítottak az MTI-ben (2008. november 13.) megjelent nyilatkozatukban, mint hogy mi vagyunk a „magyar Stürmer”, azaz a mi lapunkban eluralkodó szellemiség antiszemita, rasszista.

Ezért felkérték a magukat  demokratáknak vallókat, hogy ne írjanak semmilyen cikket, olvasói levelet, és ne nyilatkozzanak a Magyar Hírlapnak, sőt, figyelmeztették a „demokrata” érzelmű lapok, rádió-és tévécsatornák, hírportálok szerkesztőit, hogy ne adjanak teret olyanoknak, akik a Magyar Hírlapban publikálnak vagy nyilatkoznak. Ennek a fenyegető hangú közleménynek a Magyar Hírlap ellehetetlenítése, elnémítása volt a célja.

Gondoljunk csak bele, hogy ez a felhívás abban a közegben jelent meg, amikor az MSZP-SZDSZ Gyurcsány Ferenc vezetésével még teljhatalommal bírt, és a magyar média még mindig több mint kilencven százalékban a balliberálisok kezében volt.

Egy krampusz üdvözli Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt és feleségét, Dobrev Klárát az Országház előtt felépített Mesevárosban a Kossuth téren / MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Kristályéjszakáról beszéltek a rettegők

Ezek a nemtelen, hazug vádak már a polgári oldalon is kiverték a biztosítékot. A jobboldal tudta azt, hogy a liberális-kommunisták a szokott fegyverükhöz nyúltak, azaz az ellenkezőjét állították, ami igaz, vagy amit ők követtek el. Sőt érzékenyítettek, csúsztattak, összemostak és a külföldnek is üzentek, amikor nyilatkozatuk végén azt írták: „…a Soá jelképes előzményeként tekintett zsidóellenes náci pogrom, a Kristályéjszaka 70. évfordulójára is emlékezünk, és hitet teszünk az antiszemitizmus, a cigányellenesség és a rasszizmus minden formájának elítélése mellett.”

Ebből volt elege a nemzeti oldalnak, amikor azok vádoltak meg minket a fentiekkel, akiknek ideológiai elődeik 1945 óta gyilkolták, kínozták, kisemmizték a magyarok millióit, leverték az 1956-os forradalmat, hogy a gyászos emlékű évfordulón, 2006. október 23-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „feltegye a koronát” az egészre. Nem feledjük, amikor Fletó a rendőreivel szétverette, gumilövedékkel, kardlapokkal súlyos sérüléseket okozva bebörtönözte a békésen emlékezőket, és ugyanebben az időszakban titkosszolgálati eszközökkel cigány embereket, cigány gyerekeket öltek meg, és a sajtójukkal hergelték a társadalom kisebbik részét a többségi magyarság ellen.

Ne tűrjük a fasisztázást!

Éppen ezért a válasz sem maradt el. A Magyar Hírlapban 2008. november 22-én jelent meg az egész oldalas „Ne tűrjük a fasisztázást” című közlemény. Megmozdult a Magyar Hírlap mellett a patrióta közvélemény színe-java, a magyar szellemi élet elitje. A Magyar Hírlap és az Echo TV munkatársai röviden a következő nyilatkozatot adták ki: „…mély megdöbbenéssel fogadtuk a minket ért igaztalan liberális támadásokat. Utoljára írjuk le, hogy a Magyar Hírlapnál és az Echo TV-nél egyetlen náci, fasiszta, kirekesztő, vagy rasszista ember nem dolgozik. Aki ennek ellenkezőjét állítja, annak számolnia kell tette jogi következményeivel. Kikérjük magunknak a mocskolódást, rágalmazást. Elegünk van a hazug vádaskodásokból!…”

Tüntetés a Hírlap mellett. Az újság címlapja / Forrás: Arcanum.hu

Nagy nevek az aláírók között

Mindezt hatvanhárom évvel a valódi nácizmus bukása után. Nekünk kellett magyarázkodnunk a komcsiknak, a liberálisoknak, az ország elárulóinak. Nevetséges. Magyarságunk miatt támadtak meg bennünket Magyarországon. Sok százan írták alá közleményünket, természetesen a Magyar Hírlap és az Echo TV munkatársai egytől-egyig. Külső szimpatizánsaink közül csak néhány nevet emelnék ki: Alexa Károly irodalomtörténész, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Balázs Péter színész, Balczó András, a Nemzet Sportolója, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, Bíró Zoltán, az MDF első elnöke, Boros Imre közgazdász, egykori miniszter, Csath Magdolna egyetemi tanár, Csoóri Sándor író, Csurka István író, Czakó Gábor író, Demjén Ferenc előadóművész, Döbrentey Kornél költő, Duray Miklós, az MKP stratégiai elnöke, Eperjes Károly színművész, Für Lajos történész, volt honvédelmi miniszter, Futó Barnabás ügyvéd, Gaudi Nagy Tamás ügyvéd, György Attila író, Kálomista Gábor filmproducer, Kárpáti György olimpiai bajnok, Kopp Mária pszichológus, Lezsák Sándor író, politikus, Melocco Miklós szobrász, M. Kiss Sándor történész, Makovecz Imre építész, Morvai Krisztina jogász, Papp Lajos szívsebész, Regéczy-Nagy László ’56-os elítélt, Rostás Farkas György író, Reiner Péter holokauszt-túlélő, Szakály Sándor történész, Szentmihályi Szabó Péter író, Szörényi Levente zeneszerző, Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, Temesi Ferenc író, Tőkés László püspök, Vándor Béla orvos, ’56-os elítélt, Weisz Péter, a Barankovics Alapítvány Izraelita Műhelyének elnöke.

A névsor önmagáért beszél. Mindenesetre egy figyelmeztető idézetet választottunk Edmund Burke ír író-politikustól a lap címsorába: „Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához, hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit.”

Felkészültünk a támadásokra, a harcra

Amíg a Gyurcsány-Bajnai kormányzás alatt a totális csőd felé vitték Magyarországot, közben elképesztő méreteket öltöttek a megszorítások, a rezsi áremelések, az emberek devizahitellel való eladósítása és a sajtó- és szólásszabadságot sértő intézkedések, addig a Magyar Hírlap mindent elkövetett, hogy leleplezze a szocialisták és a szabaddemokraták csődpolitikáját. Széles Gábor hétszázmilliós tőkeemelést hajtott végre a Magyar Hírlapnál 2009 januárjában. A Magyar Hírlap január 19-től megújult formájában és tartalmában is. A balliberális lapból végérvényesen konzervatív, jobboldali napilap lett. A tizenhat oldalas újságból huszonnégy oldalas lap lett, hétvégére harminckét oldalon jelentünk meg új címlappal, új rovatokkal. 

Felépítettünk egy jó szerkesztőséget

Ehhez a munkához személyi változások is kellettek. Fokozatosan felépítettem egy olyan újságíró gárdát, akik képesek voltak felvenni a versenyt a még mindig túlsúlyban lévő balliberális sajtóval szemben, sőt, felkészíthették a társadalmat a 2010-es országgyűlési választásokra. A Magyar Nemzettől áthoztam Huth Gergely belpolitikai rovatvezetőt, akit első helyettesemmé tettem. Mint a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese kiválóan megfelelt a szerepnek, új hangot, új véleményt, kemény tényfeltárást hozott a lapnak. Mondtam is hírlapos kollégáimnak, hogy Huthtal megerősödött a Magyar Hírlap. Belpolitikai rovatvezetőm, Petán Péter erre csak ennyit mondott: „Pista, Te erősödtél meg, nem az újság.” 

Rosszul látta, én persze változatlanul hittem, tudtam, hogy Gergely óriási hasznot jelentett, mert nemcsak a szerkesztés lett fegyelmezettebb, hanem az új tartalmakkal, friss hírekkel többször megelőztük a Magyar Nemzetet. Huth Gergely, Szentesi Zöldi László és Bayer Zsolt egy szobában ültek, egymást inspirálták, folyton viccelődtek és szinte versengés alakult ki, hogy ki tud hatásosabb vezércikket írni. Azt éreztem, hogy hátországom megszilárdult, egy húron pendültünk minden politikai kérdésben. 

Bayer Zsolt / Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Minden rovat megerősödött 

Lapszerkesztőim nem különben profi, megbízható újságírók voltak, mint Dippold Pál főszerkesztő-helyettes, Faggyas Sándor, Kiss László és Nagy Ottó. A rovatok élére is új emberek kerültek. A külpolitikai rovat élére Máté T. Gyulát helyeztem. Kiváló külpolitikai újságíró, szerkesztő volt, és első-osztályú publicista. Sajnos, ezt a remek embert fiatalon  kellett elbúcsúztatnunk. Az új, kétoldalas Krónika, Hírvilág vezetését a Magyar Nemzettől átjött Szenvedi Zoltánra bíztam. A gazdasági bűncselekmények feltárásának, leleplezésének megírásában úttörő szerepet játszott. Tárgyilagosságával, tényszerűségével új hangot vitt a lapba. 

Csákó Attila a gazdasági rovatban ütőképes csapatot hozott létre Szajlai Csabával és Szarvas Szilveszterrel. Ma már mindhárman főszerkesztői vagy hírigazgatói beosztásban dolgoznak másik médiumoknál. Az tény, hogy az MH gazdaságpolitikai rovata új információival a Napi Gazdaságot vagy a Világgazdaságot is átlépte. 

Drága emlékezetű Apáti Miklós költő vezette a kultúra rovatot, kivételes műveltséggel, érzékenységgel. A rovatot később Péntek Orsolya vette át. A publicisztikai rovat minden újság legérzékenyebb pontja. Főszerkesztőségem alatt nagyon művelt, jól író, nemzeti szellemiséggel megáldott profi újságírók vezették a publicisztikát. Először Várkonyi Balázs, majd Sinkovics Ferenc és Mező Gábor irányították. A legszínvonalasabb rovat volt, talán a legtöbben olvasták, ugyanis a szerzők olyan üzeneteket fogalmaztak a lopakodó kommunizmusról, a társadalmi problémákról, ami nemcsak időszerű volt, hanem igaz is. Mező Gábor ekkor tűnt fel írásaiban a fanyar s könyörtelen humorával, valamint szerkesztői profizmusával. 

Bayertől Temesi Ferencig – nívós szerzők sora

Nyugodtan mondhatom, hogy irodalmi, politikai, közéleti szempontból a napilapok közül kimagasló volt a Magyar Hírlap publicisztikai, vélemény rovata. A nálunk publikálók nevei, csak néhányat említve, mindent elmondanak: Apáti Miklós, Alexa Károly, Bayer Zsolt, Boros Imre, Bogár László, Bíró Zoltán, Csendes Csaba, Csurka Dóra, Domonkos László, Kiss László, Kun Miklós, Sinkovics Ferenc, Száraz Miklós György, Szentmihályi Szabó Péter, Szilágyi György, Tamáska Péter, Temesi Ferenc, Végh Attila.  

A lap formai, képi megjelenésének olyan alkotói, tehetséges szakemberei voltak, mint Salát Zalán Péter művészeti vezető vagy Sárközy György, Hegedüs Róbert fotó rovatvezetők és Horváth Péter Gyula. Sok új fiatal újságíró nevelődött a Magyar Hírlapban, akik ma már vezető újságírók, mint például Baranya Róbert, Jobbágyi Zsófia, Kacsoh Dániel, vagy Pindroch Tamás.

Gyurcsányból kirobbant a diktátor

A Magyar Hírlap megfojtására irányuló kísérletek egyre jobban erősödtek. A szocialista-liberális miniszterelnök végleg lelepleződött. Nem bírta a valódi kritikát, és ennek a legkeményebben a Hírlap adott teret. Feltártuk a szocialisták ingatlan-maffiáját, megírtuk azt, hogy Hunvald György VII. kerületi polgármestert bűnszervezet tagjaként elkövetett csalás gyanújával letartoztatták, mivel több ingatlan értékesítése kapcsán kilencszázhetvenmillió forint kárt okozott, továbbá 1,6 milliárdos károkozást kísérelt meg.

Letartóztatták Gál Györgyöt, az SZDSZ-es gazdasági bizottságának elnökét, Hunvald személyes megbízottját, valamint Kardos Péter SZDSZ-es önkormányzati képviselőt. A szocialisták és szabaddemokraták fővárosi üzelmeit átlengte a fülledt, titkos korrupció. Megírtuk, hogy gyanúsított lett Verók István VI. kerületi szocialista polgármester az Andrássy úti ingatlanok értékesítése miatt. Itt is több százmillió forintos károkozás volt a vád és több tízmillió forint kenőpénz elfogadása. Gyurcsányékat ez rettentően idegesítette, már a szocialista frakcióban is kérdések fogalmazódtak meg.

Gyurcsány akaratlanul támogatta a Hírlapot

Bayer Zsolt publicisztikájában megírta: Betelt a pohár. Ugyanis országszerte hatalmas felháborodást váltott ki, hogy cigányok megölték Veszprémben Marian Cozmát, a helyi kézilabda-együttes közkedvelt román válogatottját, két csapattársát pedig életveszélyesen megsebesítették. Erre nincs felmentés – írta Bayer, majd hozzátette, hogy az SZDSZ térden állva kérjen bocsánatot a magyar társadalomtól. Ekkor már Gyurcsány presztízsvesztesége óriási volt, a cigányokat gyilkoló katonaruhás, csuklyás csoport szálai sokak szerint a kormányig nyúltak. Csak később derült ki, hogy a gyilkosok fedésében a magyar titkosszolgálat is közreműködött, Szilvásy György titkosszolgálati miniszter – Gyurcsány közeli bizalmasa – is vastagon benne lehetett az ügyben. 

Tény, hogy az SZDSZ és az MSZP elitjének érdeke volt a magyar-cigány ellentét kiélezése. Erre tette fel a pontot a román válogatott kézilabdázó meggyilkolása. Gyurcsányék válaszlépése sem maradt el. A kormányfő 2009. február 11-én arra utasította az állami vállalatokat, hogy ne hirdessenek a Magyar Hírlapban, és az adófizetők pénzén fenntartott intézmények mondják le az újság előfizetését. Jogi és adminisztratív eszközökkel akarta tönkre tenni Gyurcsány Ferenc a Magyar Hírlapot. El akartak minket hallgattatni. 

Ez egy demokráciában, jogállamban, amely 2006. október 23. után erősen megtépázott volt, példátlan támadásnak számított a szólás -és sajtószabadság ellen.

Felszólítás a Magyar Hírlapban / Forrás: Arcanum

Tüntetés a Hírlap és a sajtószabadság mellett

Követeljük a magyar sajtó szabadságát! – jelent meg egész oldalasan, üres háttérrel a felszólítás. Egyben meghirdettük a Magyar Hírlap tüntetését a sajtó- és véleményszabadságért február 13-án, péntek 14 órára Budapestre, a Kossuth térre, az Igazságügyi Minisztérium elé. Azon a napon a fagyos, hószállingózós időben óriási tömeg, vagy tizenötezren tüntettek a sajtószabadság mellett. Felszólalt a többi között Raduly József cigány vezető, aki gratulált Gyurcsány Ferencnek, hogy a gondolatrendőrség főparancsnokává avanzsált. Morvai Krisztina hibbant Nérónak nevezte a miniszterelnököt. Bíró Zoltán, az MDF első elnöke a lakiteleki alapítók szellemében üdvözölte a tüntetőket. Szerinte Gyurcsányék a magyar népet bélyegezték meg fasisztának, rasszistának. Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője arra biztatta az egybegyűlteket, hogy Raffael Sándor és Sztojka Iván mellett – részesei voltak a gyilkosságnak – nevezzék meg a legnagyobb bűnösök között Gyurcsány Ferencet, Draskovics Tibort, Gergényi Pétert, Lendvai Ildikót, Kuncze Gábort, Horváth Aladárt és Kolompár Orbánt. 

Széles Gábor kijelentette, hogy Gyurcsány Ferenc óriási gazdasági károkat okozott, alkalmatlan miniszterelnöknek. Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap főmunkatársa emlékeztetett arra, hogy Gyurcsány egyszer azt mondta, ha a zsidókat bántják, akkor ő zsidó, ha a cigányokat, akkor ő cigány. Kár, hogy azt nem tudta kimondani: ha a magyarokat bántják, ő magyar. Mint a lap főszerkesztője azt hangsúlyoztam, hogy Gyurcsányéknak ez már a kezdet vége.

Fotó a tüntetésről a Magyar Hírlapban, készítette Hegedüs Róbert

Vád

A konzervatív médiumok és az önkényuralomra törő szocialisták és szabaddemokraták között kitört a nyílt háború. Nemcsak az ország nemzeti érzelmű többsége állt mellénk, hanem a Fidesz, a KDNP és a jobboldali politikusok is. A lengyelek is mindjárt a magyar sajtószabadság mellé álltak. A Magyar Hírlap címlapján Vád címmel megjelent Bíró Zoltán, Für Lajos és Lezsák Sándor, az 1987-es lakiteleki találkozó szervezőinek közleménye. Ebben a többi között bűnpártolással vádolták Gusztos Péter országgyűlési képviselőt, Draskovics Tibor minisztert, Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt és az őket szolgáló haszonélvezőket, akik a nyilvánvaló tények elhallgatásával támogatják a cigányok által elkövetett bűnök terjedését. Vádolták őket etnikai gyűlöletkeltéssel, de vádolták őket a magyar nép fenyegetésével, nemzeti létünk és a határon túl élő magyarság veszélyeztetésével, a sajtó-és szólásszabadság, az állampolgári jogok diktatórikus korlátozásának kísérletével is. Végül leszögezték, hogy elég volt ennek a kormánynak a garázdálkodásából! Távozzanak, és soha vissza ne térjenek! 

A sajtószabadság lábbal tiprásáért a balos média szolgai csöndje feltűnő volt. Közben a Magyar Hírlap eladott példányszáma harmincezret is meghaladta. Néhány nap alatt négyezerrel emelkedett az előfizetőink száma. Olyanok is olvasták a lapunkat, akik eddig azt sem tudták, hogy létezünk. Mellettünk volt a magyar társadalom nagy része. Ekkor 2009. február 13-át írtunk.

(folytatjuk)