Elképesztő az a kínlódás, ahogyan a külföldről futtatott ellenzéki lakájsajtónk próbálja felszínen tartani a besült „lehallgatási-ügyet”. Most épp azon rugóznak, hogy Varga Judit igazságügyminiszter ki akart húzatni egy lehallgatásra vonatkozó kérdést és a rá adott választ a saját interjújából. Aztán persze kiderült: nem is ő, hanem a sajtósa akarta kivetetni (egyébként jó okkal) a riporter gusztustalan kérdését és az arra adott miniszteri választ, ám végül nem is lett kihúzva, benne maradt a cikkben.
Ha törik, ha szakad: az ellenzéki médiának ki kell szuszakolnia magából napi ötven cikket az úgynevezett „lehallgatási-ügyben”. A feladat nem könnyű, ellenben nehéz, hiszen az égegyadta világon semmilyen konkrét bizonyíték, hangfelvétel, független szakértők által hitelesített dokumentum, jelentés nincs, csupán egy állítólagos, de a nyilvánosságnak be nem mutatott telefonszámlista, illetve annyi, hogy egy Soros-szervezet megerősítette egy másiknak, hogy szerinte valakik valamikor föltörtek néhány telefont, például az amerikai titkosszolgálatokkal – a hírek szerint – feltűnően jó viszonyt ápoló Panyi Szabolcsét.
Talán ennek a vajúdásnak tudható be, hogy cikk született Varga Judit Le Monde-nak adott júliusi eleji interjújának egyik nüanszáról. A The Washington Post hétfőn azt írta: a magyar igazságügyminiszter azt kérte a francia laptól, szedjenek ki egy részt a még félkész cikkből. Az ominózus rész egy riporteri kérdés és az arra adott válasz volt. A provokatív kérdés így szólt:
„Megadná-e a felhatalmazást egy újságíró vagy ellenzéki személy megfigyelésére?”
Föltehető, hogy a Pegasus-ügy diverzánsakciójában vezérszerepet játszó Le Monde riportere ekkor (július elején) már tudta, milyen „botrányt” robbantanak majd hamarosan, ezért tette föl a méltatlan, agresszív kérdést, melyre Varga Judit így felelt:
„Micsoda kérdés! Ez önmagában provokáció!”
A magyar igazságügyminiszter hozzátette: csak a jogszabályoknak megfelelő megfigyelési kérelmek kaphatnak engedélyt. A The Washington Post szerint ezt a részt akarta kiszedetni Varga Judit. A „hírt” természetesen átvette a magyar balliberális sajtó is, a szokásos hüledezéssel tarkítva. Hú meg há! Hogy fordulhat elő olyan, hogy egy miniszter megpróbál beleszólni, mi jelenjen meg a vele készült interjúban?! Botrány!
Gondolom, ugyanezek a balliberális lapok is mernék provokálni például az amerikai elnököt (már ha interjút adna nekik) olyan kérdéssel, hogy lehallgatja-e még Angela Merkelt meg a többi szövetséges állam vezetőit. Pedig az a kérdés még jogos és megalapozott is lenne, hiszen az amerikaiak lehallgatási gyakorlata bebizonyosodott, lelepleződött, míg a magyar államéra semmilyen bizonyíték nincs. (Pláne arra, hogy a szövetségeseit hallgatná le.)
Aztán jött a slusszpoén. A Le Monde újságírója a Népszavának elmondta: nem az igazságügyminiszter, hanem a sajtósa szeretett volna kihúzni egy kérdést és választ a megjelenés előtt álló cikkből, ő azonban nem járult hozzá:
„Azt mondtam a szóvivőnek, hogy csak akkor javíthatnak bele az írásba, ha közben rájöttek, hogy a miniszter hibás választ adott. Harminc perc múlva jött a megerősítés, hogy az interjú teljes szövegét jóváhagyták”
– nyilatkozta Jean-Baptiste Chastand.
Tehát nem a miniszter, hanem a sajtósa. És végül a (joggal) kifogásolt rész benne is maradt a cikkben. Ennyi a történet. És ez ma hírt, cikksorozatot ér a magát függetlennek és objektívnak mondó, valójában szélsőségesen elfogult, karaktergyilkos balliberális sajtóban. Ez az újságírás – szerintük…
Besült a „lehallgatási ügy”
Csöppet még próbálja ide-odatologatni, habosítani az – úgymond – „lehallgatási ügyet” a nyakunkra ültetett ellenzéki sajtó és a soraikba ékelődött külföldi ügynökbrigád. Még néhányszor körbe- és viszonthivatkozzák egymást a nagy büdös semmiről, hogy aztán, mikor a kör végén visszaér hozzájuk a saját „információjuk”, fölkiáltsanak: „Óh, micsoda skandallum!”. Ám valójában ez már a hattyúdal. Ők is érzik: a csodafegyver besült, kész, ennyi volt benne. Komolyan vehető bizonyítékok, (tőlük) független szakértői jelentések, a nyilvánosság elé tárt telefonszámlisták, bármilyen konkrétum nélkül csak a tényleg legegyszerűbb lelkek veszik komolyan Gyuri bácsi titkosszolgálati diverzánsakcióját. A nemzetközi hadművelet szorgos kis parasztjai, a Panyik búcsúzóul még nyilván a kasszához fáradnak, s – gondolom – a hétszámjegyű küldeményeket is ügyesen iktatják és elköltik majd.
A magyarok többsége viszont ásít, lapoz s készül az ötnemes népszavazásra. S közben azon elmélkedik, miért dob föl neki a Facebook meg a Google folyton olyan témájú hirdetéseket, amilyenekről előzőleg a családjával beszélgetett…
Kapcsolódó cikkek:
- Ez a Pegazus még virslinek sem jó
- Ez a Pegazus még virslinek sem jó – 2. rész
- Panyi Szabolcs újságíró-telefontulajdonos, akin besült az izraeli wunderwaffe
Facebook
Twitter
YouTube
RSS