Egy rádióinterjúban bűncselekmények elkövetésével vádolta meg Polt Péter legfőbb ügyészt Sándor Zsuzsa balliberális aktivista, aki a kommunizmusban még állami ügyészként szolgálta az egypártrendszert, a módszerváltás után pedig bíróként ténykedett. Bizonyítéka természetesen nincs a bűncselekményekre Sándornak, ám ilyen apróságok a kommunista ügyészeket sosem érdekelték…
Elöljáróban Sándor Zsuzsáról annyit érdemes tudni, hogy 1971-től tizenhét éven át ügyészként szolgálta a kommunista pártállamot. Talán nem szükséges részleteznem, milyen követelmények, pedigré és lelkialkat kellett ahhoz, hogy valaki a vérben fogant Kádár-rezsimet szolgálja a Párt ökleként csaknem két évtizedig. El tudják képzelni. Ilyen előélettel 1990 után bíró lehetett – ugyanis átvilágítás, elszámoltatás nemcsak a politikusok, de a kommunista „jogszolgáltatás” működtetői körében sem volt. Így úszhatták meg a számonkérést, a börtönt az ötvenhat utáni megtorlások vérügyészei, vérbírái, vagy a később a pártállami ügyészség szolgálatába szegődött csinovnyikok.
Sándor Zsuzsa 2012-ig bíró volt, ám a gonosz Orbán-rezsim kényszernyugdíjazta őt és további kétszáz kollégáját. Ekkor szakadhatott el benne valami, és haragudott meg engesztelhetetlenül a nemzeti kormányra, hiszen esze ágában sem volt még nyugdíjba menni. Azóta viszonylag gyakran föltünedezik tévé- és rádióstúdiókban, és egy átlagos DK-s rohamnyugdíjas színvonalán az Orbán-diktatúráról értekezik.
Ez történt a minap is, amikor az amerikai pénzekből működtetett Szabad Európa Rádiónak adott interjút. Sándor Zsuzsa hosszasan és kedélyesen beszélt nagyszerű pályafutásáról, majd a beszélgetés vége felé az alábbiakat mondotta:
Polt Péter az teljesen kiszolgálója a Fidesz-hatalomnak. Gyalázatos. Tehát szerintem bűncselekményeket követ el akkor, amikor szemet hunynak nyilvánvaló bűntettek fölött, akkor ő a hivatali kötelességét megszegi, és az egy bűncselekmény.”
Hogy mik azok a „nyilvánvaló bűntettek”, amelyek fölött a legfőbb ügyész állítólag szemet hunyt, azt Sándor Zsuzsa nem részletezte. Feltételezem: a Népszava, a Nyugati Fény, az EzALényeg, a 444 és társai által „föltárt” „ügyekre” céloz a nyugdíjas bíró. Hiszen amit ezek megírnak, az maga a Szentírás – legalábbis a Sándor Zsuzsához hasonlóknak. Ha tehetné, e cikkek alapján talán már írná is a vádiratot az ötven évvel fiatalabb Sándor Zsuzsa, hogy bekasztlizza a népköztársaság ellenségeit. Elvégre az akkori idők ügyészeinek sem volt szükségük különösebb nyomozati munkára, hogy vérpadra küldjék Mansfeld Pétert, Tóth Ilonkát. Az lett a vádirat, amit a pártközpont megküldött. Ehhez képest az újságcikkekből írandó vádirat már-már jellemfejlődésnek tekinthető…
Ilyen, amikor mosolyog (Forrás: Youtube)
- Fölteszem: amikor Sándor Zsuzsa „nyilvánvaló bűntettek” feletti szemhunyásról beszélt, nem a Gyurcsány elleni megszüntetett büntetőeljárásra gondolt a Sukoró-ügyben. És nem azokra a 2002 és 2010 közötti súlyos korrupciós ügyekre, amelyekben hiába tett feljelentést Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos, a Polt Péter vezette ügyészség végül nem emelt vádat. Nyilván nem ezekre. A tények csak megzavarnák szegényt a tisztánlátásban. Ahogyan biztos az sem tűnt föl Sándor néninek, hogy eközben néhány fideszes politikus ellen viszont vádat emelt ez az állítólag roppant fideszes ügyészség (Mengyi Roland, Simonka György, Boldog István). Furcsa egy diktatúra ez, na!
Polt Péter kvázi lebűnözőzése után a riporter próbálta megmenteni a műsort, és bedobott egy mentőkérdést:
Van ebből kiút?”
Mire a Sándor Zsuzsa testébe bújt DK-aktivista azt felelte:
Hát a választások. (…) Én nem vagyok optimista, hogy a demokratikus ellenzék kétharmaddal nyerne.”
Itt aztán következett egy kis vergődés azon, milyen borzalmas, hogy kétharmad nélkül nehézkes lesz elsöpörni az alaptörvényt.
Alkotmányjogászok gondolkoznak és dolgoznak ki különböző elméleteket, hogy hogy jutott el odáig ez a rendszer, hogy a mostani alaptörvény alapján – ami egyébként hát egy… egy borzalom, önmagában is borzalmas, és semmiféle jogalkotási szabálynak nem felel meg – tehát a mostani alaptörvény alapján is meg lehet állapítani, hogy a Fidesz a hatalom kizárólagos megragadására törekszik, sőt lassan eljutunk oda, hogy ez már szinte be is következik.”
Hozzátette, neki nagyon meggyőző Vörös Imre volt alkotmánybíró ezzel kapcsolatos „elmélete”. Ismert, Vörös azzal haknizta körbe a baloldali sajtót, hogy sima feles többséggel is alkotmányozhat majd az ellenzék, ha hatalomra kerül, és erre példaként az 1944-es (Sztálin javaslatára fölállított!) bábkormányt, az Ideiglenes Nemzetgyűlést említette.
- Ennyit tehát arról, hogy az ilyen-olyan balliberális „jogászok”, „szakértők” Sándor Zsuzsától Vörös Imrén át Fleck Zoltánig mit értenek jogállamiság, joguralom, a törvények tisztelete alatt. A szovjet szuronyok árnyékában ránk kényszerített sztálini alkotmány az nekik szent és sérthetetlen – a demokratikus úton, kétharmados többséggel megválasztott magyar törvényhozás alaptörvénye viszont megsemmisítendő irka. A Sándor-interjúból egy következtetést azért leszűrhetünk: ha tehetnék, ezek ma is ugyanúgy közénk lövetnének, mint 1956-ban vagy 2006-ban.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS