Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a kommunizmus egyik üldözöttjét, Ravasz László református püspök egy gondolatára reflektált a Pesti TV Boomerlázadás című műsorában. Szerinte, ha simulékonyabb is ez a korszak, a balliberális média akkor is megpróbálja jelentéktelenné tenni nemcsak a keresztény egyházakat, hanem a nemzeti önállóságra való törekvést is, amiért ma Európában és egyáltalán a világban érdemes küzdeni. A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke fontosnak tartja az igazság kimondását. Éppen ezért nem szereti a politikai korrektséget, ami a valóság eltüntetésére és az elhallgattatásra épül. Nagyon fontosnak tartja a kárpát-medencei, a határon túli magyar reformátusokkal a szoros együttműködést. Balog Zoltán leszögezte, hogy az ökumenia erősíti Magyarországon nemcsak a keresztény egyházak szövetségét, hanem más egyházakét is.
A hétfői Boomerlázadásban Balog Zoltánnal, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökével beszélgetett Mészáros Nóra műsorvezető és Stefka István, a Pesti TV programigazgató-helyettese. A jó hangulatú társalgás Stefka István gondolataival kezdődött.
Amikor püspökké szentelték, akkor volt egy nagyon érdekes gondolat, amit Ravasz Lászlótól idézett. A református püspököt a kommunizmus alatt üldöztek, s ő azt mondta, minél törpébb egy kor kor körülöttünk, annál nagyobb a feladat. Vajon mi haladunk a törpébb kor felé?
A tömegmédia manipulatív ereje
A volt miniszter hezitálás nélkül így válaszolt:
Én úgy érzem, hogy olyan világba kerültünk, ahol nem mernek a vezetők igazi egyéniségek lenni és az egyéniségek nem mernek vezetők lenni. Mert olyan módon határozza meg a tömegmédiának a manipulatív ereje a hétköznapjainkat, a döntésekhez, kihívásokhoz való viszonyunkat, hogy számos vezető úgy dönt, hogy közvéleménykutatást tart előző este, másnap reggel pedig azt választja, ami mellett idő közben a többség állt. Nem meri vállalni a saját véleményét
– kezdte, majd felidézett egy emléket:
A korábbi életemben voltam egy konferencián Berlinben. Ott épp ránk akarták bizonyítani, hogy Magyarország micsoda diktatúra. Az első bájos kérdés az volt, hogy nem tartok-e attól, hogy az erős vezetők nagy veszélyt jelentenek a demokráciára? Az én válaszom az volt, hogy a gyenge vezetők jelentenek veszélyt a demokráciára. Mert elvállalni a felelősséget, végig vinni, megcsinálni, vállalni a véleményünket, megküzdeni azokkal akiket meg akarunk nyerni az ügyünknek, meg azokkal, akik ezt akadályozzák, az nem a törpeségről szól, hanem arról, hogy vállalja azt a komoly feladatot, ami rá szabatott. Nem véletlenül mondjuk azt a szót, hogy „rendeltetett”. Ha mi nem vállaljuk azt a feladatot és életet amit az Úr ránk szabadott, akkor törpék maradunk. Pont olyan törpék, mint a kor.
A következőkben a politikai korrektség volt a téma. A Pesti TV programigazgató-helyettese felidézte, hogy többször elhangzott már Balog Zoltánt azon véleménye, miszerint nem tud megbékélni a politikai korrektséggel. Megtámadták azzal, hogy nem kellene ennyire nyíltan beszélnie.
A mi egyházunk a szókimondás egyháza. Hiszen azt olvassuk a Bibliában, hogy legyen a ti igenetek igen, a nemetek nem. Ez az így is, úgy is – innen nézem, onnan nézem – relativizálás. Az, ha sokféle igazság van, az azt jelenti, hogy nincs igazság. Ebben a hitben kell alakítani a közéletet és az életet is, hogy csak egy igazság van. Ez az igazság megismerhető, ez a cselekvésünk mércéjévé tehető. Minden politika, de a politika nem minden.
Egy ügyet szolgálok
Ha már ehhez a témához jutottak, óhatatlanul meg kellett kérdeznie Mészáros Nórának, hogy a politikai korrektség volt-e az oka annak, hogy visszavonult a politizálástól. Erre Balog mosolyogva azt válaszolta:
A vissza szót elfogadom, a vonulást nem. Én mindig úgy éreztem, hogy én egy ügyet szolgálok, az egyházamnak, az Úristennek és a nemzetemnek az ügyét. Nekem ez egybeesik. Ezt lehet különböző területeken, különböző eszközökkel. Én visszatértem az egyházamba, amit valójában hívő emberként, lelkipásztorként sohasem hagytam el, mindig ott voltam a közösségemben. De eljött az idő, és az embernek fel kell ismernie az idő jeleit. Az vált belső meggyőződésemmé, hogy mindazt, amit megtanultam a közéletben, azt próbáljam hasznosítani az egyházam javára és a nemzetünknek a javára.
Magyarország szívügye, hogy a kárpát-medencei egységet összetartsa
A későbbiekben az a kérdés merült fel, hogy a magyar református egyház a határon túli magyar reformátusokkal szoros kapcsolatot tart-e. Balog erre úgy reagált, hogy
a rendszerváltozás előtt is már, és az után is szívügye volt hazánknak, hogy a kárpát-medencei egységet összetartsa. Ez 2009-re sikerült, mi már megteremtettük azt az egységet, amit úgy hívunk, hogy Generális Konvent. Ennek tíz egyház a részese, s havonta találkozunk, ugyanazok az énekeink és az istentiszteleteink, és ahol tudunk, segítünk egymásnak – most épp a Kárpátaljaiaknak kell a segítség.
És hogy a mai református egyháznak milyen a helyzete, erről a püspök így beszélt:
Az, hogy mit veszít az ember a sötétség idején, azt akkor látja, amikor felgyújtja a villanyt. Nekem az 1990-es évek voltak ezek, akkor derült ki számomra az, hogy az elmúlt negyven év micsoda veszteséget okozott. Még most is, harminc év után is hiánypótlás zajlik. Most olyan kormányunk van, hogy hiányokat próbálja pótolni. Én szeretném, ha két dolog együtt lenne: a belső lelki megerősödés meg a külső megerősödés. A jövőnknek az a kettő dolga, hogy ne menjen az egyik a másik rovására.
A beszélgetés második részében a migráció kérdéséről volt szó. Stefka István nyitó kérdése ez volt:
Elindult a migránsáradat. Ezt az iszlám által gerjesztett áradatot Európának, a kereszténységnek fel kell vállalni?
A migráció egy rossz dolog, ami Európát csak tönkre tudja tenni
Balog Zoltán azzal kezdte, hogy 1915-ben erről a témáról kormányon belül is súlyos viták zajlottak. És bevallotta,
én az első körben kerítésellenesként érveltem. Racionálisan átgondolva beláttam, hogy a migráció egy rossz dolog, ami Európát csak tönkre tudja tenni.
Ennek a vélekedésnek mély gyökerei bibliai gyökerei vannak – magyarázta a püspök. Az Úristen kijelölte a nemzetek határait. Mindenki a saját fügefája alatt legyen boldog, mindenki a saját szőlőhegyén. Az nem megoldás, hogy egy országot tönkreteszünk – a nyugati civilizációval – és aztán az emberek onnan eljönnek. Ott kell megteremteni a lehetőségeket.
Miniszterként és püspökként, keresztény emberként is fontosnak tartom, hogy az, hogy a migrációt elutasítjuk az nem azt jelenti, hogy nem tekintenénk emberi lényeknek, ember testvéreiknek azokat, akiknek menekülniük kell. De meg kell különböztetni azokat, akik a nyugati kommunikációs eszközök keltette vágyakkal azt gondolják, hogy itt mindenkinek annyira jó élete van, hogy miért ne jönnénk ide, és azokat, akik valóságos menekültek. Az utóbbiakat kötelességünk befogadni. És nem sokat beszélünk erről, az ezeknek való segítség a magyar rendelkezésekben, szabályozásokban benne van!
A gonosz mindenütt dolgozik
A továbbiakban arról is szó esett, hogy mi lehetett az oka annak, hogy zavart és balhét gerjesztett a balliberális oldal a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán. Balog Zoltán véleménye az, hogy
a gonosz mindenütt dolgozik (…) A zavar szándéka az az, hogy belerángassák a legmocskosabb politikát abba, amit mi szeretnénk tisztán tartani. Minden bemocskolása, ami másnak az ünnepe. Ez számomra kevésbé érthető, és mérhetetlenül felháborító. Ez számos ügyben megnyilvánul, például Szent István ünnepe, egy lelkészszentelés. Persze, minden dolognak van fonákja, szoktam mondani. De csak fonákja van? Ez mérhetetlen szomorú dolog, bízom benne, hogy Magyarország népének a többsége ezt nem így gondolja.
Forrás: Pesti TV
Facebook
Twitter
YouTube
RSS