A félig román, félig magyar és teljes mértékben liberális Ludovic Orban elítélte Áder Jánost, amiért a magyar államfő párhuzamot merészelt vonni a trianoni országcsonkolás, illetve a Krím-félsziget népszavazás útján történt elcsatolása (pontosabban: visszacsatolása) között. Az oláh Nemzeti Liberális Párt elnöke mellett az ellenzéki szociáldemokraták is kiakadtak Áder szavain, mint az ingaóra. Tudniillik fáj nekik az igazság. Pedig már Tamási Áron megmondta: „az igazságot is meg lehet szokni”.
A történet előzménye, hogy Áder János hétfőn Kijevben, a Krími Platform nevű rendezvényen arról beszélt:
a magyarok tudatába mélyen beleégett mind a nagyhatalmi agresszió, mind pedig Trianon traumájának emléke, „ezért mi pontosan tudjuk, hogy Ukrajna népe számára miért annyira érzékeny seb a Krím annexiója”.
A köztársasági elnök kijelentette: a magyaroknak is van történelmi tapasztalatuk arról, hogy idegen hatalmak önkényesen átrajzolják egy éppen akkor nehéz helyzetbe került állam határait.
„Magyarországtól az első világháború után addigi területének és lakosságának kétharmadát szakították el. Az ekkor kisebbségi sorsra jutott magyarság évszázados sérelme, hogy a lakóhelyét megszerző államok elvették tőle ősi iskoláit, és mindent megtettek, hogy elsorvasszák az anyanyelvén történő oktatást”
– fogalmazott Áder János a távirati iroda tudósítása szerint. Tiszta, világos, bátor beszéd. A köztársasági elnök minden szava, sőt szóköze: igaz. Tudniillik ez történt, történik. Minden magyar politikusnak így, ilyen őszintén és bátran kellene beszélnie legnagyobb nemzeti tragédiánkról.
Népakarat, vagy micsoda
Ludovic Orban viszont fölháborodottan kelt ki magából. Az apja révén félig magyar származású román politikus „harciasnak” és sértőnek nevezte Áder János mondatait, szerinte ugyanis „semmi köze a történelmi valósághoz” egy lapon emlegetni Erdély és a Krím elcsatolását.
Romániával szembeni sértés kapcsolatba hozni a Krím-félsziget Oroszország általi annektálását egy olyan döntéssel, amely tulajdonképpen az első világháború végén fennálló nemzetközi kontextus alapján kifejezett népakarat nyomán született”
– hazudta Orban. Helytelenítette azt is, hogy Magyarország köztársasági elnöke a két történés között egy nemzetközi konferencián vont párhuzamot, amelyen részt vett Florin Cîţu román kormányfő is. Ludovic Orban hozzátette:
„normális körülmények között egy ilyen nyilatkozat nem maradhat válasz nélkül a bukaresti hatóságok részéről”.
Egyébként az apja révén félig magyar, és emiatt paranoiásan túlkompenzáló Ludovic Orban néhány napja Székelyföld etnikai viszonyainak átalakításáról ábrándozott. „Ha a térséget sikerül a potenciáljának megfelelően fejleszteni, látni fogják, hogy az etnikai összetételt is jelentősen meg lehet változtatni” – így bíztatta a Székelyföldön kisebbségben lévő román nemzeti liberálisokat az öngyűlölő politikus. Ehhez csak annyit érdemes hozzátenni: az etnikai viszonyok erőszakos megváltoztatása nemzetközi jogba ütköző bűntett. Igaz, Románia százegy éve mást sem csinál, mint ezt, őket mégsem bombázzák rommá, mint annak idején a NATO a szerbeket…
Áder János a hétfői Krími Platformon, Kijevben (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
Össztűz Áder Jánosra
Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusai közül is többen is nekiestek Áder Jánosnak. Marcel Ciolacu PSD-elnök elfogadhatatlannak nevezte, hogy Klaus Iohannis román elnök és Florin Cîţu miniszterelnök
„nem mondott semmit a Krím elcsatolását Erdély Magyarország által történt elvesztéséhez hasonlító totálisan elszállt kijelentésre. (…) Nincs itt semmiféle összehasonlítanivaló! A Krím-félsziget erőszakos elcsatolását nem ismeri el hivatalosan egyetlen demokratikus ország sem. Ellenben Erdély egyesülése Romániával a románok egyöntetű akaratának eredménye, amit az 1918. december 1-jei, gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés határozatban rögzített, és amit elismernek nemzetközi szerződések, az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés is”
– olvasható Ciolacu bejegyzésében, amely szerint „Romániának nincs miniszterelnöke, nincs államfője, nincsenek államférfijai, akik állást foglalnának, amikor az országukat a legmagasabb szinten alázzák meg”.
Ciolacu bejegyzésében nem is a hazugságok az érdekesek (hiszen Trianon kapcsán nagyítóval találni olyan román politikust, történészt, aki képes igazat szólni), hanem az, hogy a román baloldal legalább képes a saját nemzete érdekeit képviselni – szemben az egy évszázada folyton a saját nemzetére rontó magyar baloldallal.
Mi az igazság?
Románia 1916-ban annak ellenére támadta hátba az Osztrák-Magyar Monarchiát, tört be Erdélybe, hogy előzőleg szövetséget kötött a központi hatalmakkal. Pedig I. Ferdinánd román király még becsületszavát is adta, hogy nem fogják megtámadni a több fronton is élet-halálharcot vívó Magyarországot. Aztán mégis megtették. Ennyit ér arrafelé a becsület. Most pénteken lesz százöt esztendeje, hogy rárontottak Erdélyre, raboltak, gyilkoltak, fosztogattak. Pár hét múlva, a német-osztrák-magyar ellentámadás nyomán viszont már fejvesztve kotródtak kifelé a földünkről, és hamarosan Bukarestet is elfoglaltuk. A románok végül békét kértek, letették a fegyvert, hogy aztán ezt az esküjüket is megszegve a háború végén újra hadba lépjenek, és újra betörjenek Erdélybe. Aztán jött a gyulafehérvári gyűlés, ahol mindösszesen 1228 román küldött önkényesen kimondta Erdély Romániához csatolását, amit aztán az antant hatalmak Trianonban (főbb elemeiben) elfogadtak.
Kolozsvár, 1918. december 22. Több tízezren mondják ki, hogy Erdély Magyarország része akar maradni (Forrás: szabadsag.ro)
Három héttel később viszont Kolozsváron több tízezer magyar, szász (és néhány román) tüntetett az elcsatolás ellen, a Magyarországhoz tartozás mellett. Szó sem volt tehát „népakaratról”, miként azt Ludovic Orban hazudja. Azért is akadályozta meg az antant, hogy Erdélyben (meg a többi elszakított részen, Sopront kivéve) népszavazást írjanak ki a terület hovatartozásáról, mert akkor még a román többségű települések egy része is inkább a civilizált Magyarországon maradást támogatta volna a balkáni Románia helyett. Ám akkor dugába dőlt volna a mesterterv: a középhatalmi Magyarország szétzúzása, Közép-Európa gyarmati sorba taszítása, tönkretétele.
- Ludovic Orbannak (alias Orbán Lajosnak) annyiból persze igaza van, hogy Trianon és a Krím esete ég és föld. A Krím-félszigeten ugyanis népszavazást írtak ki, és az ott élők (zömében oroszok) több mint kilencven százaléka kérte az anyaországhoz való visszatérést. A Krím ugyanis évszázadok óta orosz föld. Ott tényleg a népakarat döntött. A több mint egy évezrede magyar Erdély esetében viszont 1228 román önkényes akarata elég volt, hogy a nyugati hatalmak elvegyék Magyarország ősi földjét, és átadják azt a minden írott és íratlan szabályt fölrúgó, többszörösen esküszegő Romániának.
Ennyit tehát Ludovic Orban és a többi román hazudozásairól. Áder János szavai igazak voltak, ám a jövőben lehet majd ennél keményebben is fogalmazni, és még akkor is csupán karcolgatjuk a százegy évvel ezelőtti diktátum aljasságát, becstelenségét.
A román politikai vezetők őrjöngése bizonyos szempontból érthető: az elmúlt évszázadban elszoktak attól, hogy a magyar politikusok nyilvánosan szóba merjék hozni Trianon igazságtalanságát. Megértem, hogy Románia mint orgazda, amelynek a Nyugat tálcán átadta Erdélyt és a Partiumot, bosszús, amikor fölemlegetik az ebül szerzett jószág dolgát. A fölemlegetés, az igazság kimondása után ugyanis általában az következik, hogy az áldozat, a kifosztott valamilyen formában igazságtételt követel magának. Ettől rettegnek.
- Hát csak rettegjenek! És akkor se keseredjenek el, ha majd valamikor elveszítik azt, ami sosem volt az övék. Hiszen – Tamási Áron szavaival – „az igazságot is meg lehet szokni”.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS