Nehéz lenne olyan napot találni a naptárban, amelyen Románia ne árulta volna el valamelyik szövetségesét az utóbbi százötven évben, ne szegte volna meg valamely nemzetközi szerződését, ígéretét. Ám a mai nap még a fiatal román állam mércéje szerint is kiemelkedik a becstelenségek tengeréből. Száznégy esztendővel ezelőtt e napon rontott rá a Magyar Királyságra, tört be ősi földünkre, Erdélybe a román hadsereg – hogy aztán pár héten belül fejvesztve meneküljön ki onnan. A német, magyar, osztrák, bolgár, török hadak rövidesen Bukarestet is elfoglalták. 1916-ban is igazunk volt, és akkor még erőnk is volt, hogy megtoroljuk keleti szomszédunk becstelenségét, kleptomániáját.
Száznégy évvel ezelőtt, 1916. augusztus 27-én üzent hadat az Osztrák-Magyar Monarchiának a fiatal román állam. Az első világháború kitörésekor, 1914-ben Románia még a központi hatalmak szövetségese volt, ám nem lépett be a háborúba, a fegyveres semlegességet választotta. Sumákoltak, lavíroztak: figyelték, melyik oldal kerekedik felül, hogy ahhoz álljanak. A román miniszterelnök, Ion I. C. Brătianu titkos szerződést kötött az antant hatalmakkal, és őrült területi ígéretekért (a Tiszáig megkapják Magyarországot) cserébe vállalta, hogy Románia hátba támadja szövetségesét. 1916. augusztus 27-én hadat is üzentek az Osztrák-Magyar Monarchiának, ám a Kárpátok tövében jó ideje lesben álló román seregek már a hadüzenet előtt megkezdték a támadást a többségében gyengén őrzött hágók ellen. (I. Ferdinánd román király előzőleg becsületszavát is adta, hogy nem készülnek minket megtámadni…) Külön kiemelést érdemel a román miniszterelnök hazugsága, amellyel az orvtámadást indokolta: eszerint seregeik
„elnyomott erdélyi testvéreik felszabadításáért” indulnak harcba.
Erre a hivatkozásra nem árt emlékezni, később még jól jöhet. A területeinkre éhes románok Budapest elfoglalását tűzték ki célul, ám kudarcot vallottak. Az első hetekben ugyan néhány erdélyi várost elfoglalt a 370 ezres román haderő (szinte teljesen felégették Csíkszeredát, súlyos károkat okoztak Brassóban), ám hamar kifulladt az orvtámadás. A két éve háborúzó, több fronton lekötött magyar, osztrák, német, bolgár, török haderő rövidesen ellentámadást intézett a románok ellen. Erdély felől az 1. osztrák-magyar és a 9. német hadsereg Erich von Falkenhayn tábornok vezetésével ellencsapást mért a románokra szeptember elején, és október végére teljesen szétverte, kiűzte a megszállókat.
Eközben Bulgária felől August von Mackensen tábornok vezényletével indult támadás, amely gyors és átütő sikert hozott – annak ellenére, hogy a románok nagy számbeli fölényben voltak. Mackensent segítette a Dunán egészen Dobrudzsáig hajózó osztrák és magyar monitorflotta, melynek köszönhetően elfoglalták Constanțát. Alig két hónappal az orvtámadás után Románia az összeomlás szélére jutott. Erdélyt október 25-ére szabadították fel a német és osztrák-magyar erők, másnapra pedig Romániát elvágták a tengertől, megnyitva az utat a központi hatalmak előtt a Román-alföld és Bukarest felé.
August von Mackensen német tábornok (Forrás: mult-kor.hu)
Novemberben I. Ferdinánd király és a román kormány Jászvásárba menekült. A Havasalföldön visszavonuló román, orosz, szerb és francia egységek a felperzselt föld taktikájával igyekeztek minél nehezebbé tenni a nyersanyagok ellenséges kézre jutását. Az Arges folyó mentén még megpróbálkoztak egy ellentámadással, ám az gyorsan összeomlott, és szabaddá vált az út Bukarest felé. Mackensen hadüzenetet küldött a román főváros parancsnokának, amelyben azt írta:
A központi hatalmak csapatai Bukarest megtámadására készülnek. Ebben sem a román tábori hadsereg, sem az ott lévő orosz kötelékek nem fogják megakadályozni… Magának a várnak a lövetésére messzehordó ágyúk állnak rendelkezésünkre. Hogy a román fővárost és annak lakóit… megkíméljük… felszólítom Nagyméltóságodat, hogy a helyőrséget és a várost feltétel nélkül adja át.
Ám Bukarest szétlövésére már nem volt szükség, mivel a teljes megsemmisüléstől tartó román erők kiürítették a várost. A Mackensen tábornok vezette központi hatalmak december 6-án vonultak be Bukarestbe. A város bevétele után az oroszok, szerbek és franciák által segített románok még egy évig tartották a Regát északkeleti részét, ám végül 1917 decemberében fegyverszünetet kértek, különbékét kötöttek a központi hatalmakkal.
- Ennek külön pikantériája, hogy a románok az antanttal kötött titkos szerződésben korábban megígérték: soha nem kötnek különbékét az ellenséggel. Vagyis ezt a szerződésüket is megszegték. Mint ahogy aztán a központi hatalmakkal kötött különbékét is, hiszen egy nappal az első világháború vége előtt, 1918. november 10-én hadat üzentek Németországnak, hogy így hivatalosan „győztesnek” minősüljenek.
Ezt követte 1918. december 1-jén Gyulafehérváron 1228 erdélyi román küldött nyilatkozata, amelyben kinyilvánították, hogy Erdély csatlakozik Romániához. (Ennek a szeparatista manővernek a napja Románia „nagy nemzeti ünnepe”.) Majd az egyszer már kiűzött, szétvert és fegyverszünetre kényszerített Románia ismét, immár másodszorra is rátámadt Erdélyre, Magyarországra, amely addigra már nemcsak a fegyvert tette le, hanem a dilettáns, nemzetvesztő Károlyi Mihály kormányának „hála” a több százezres, jelentős részben még harcképes magyar véderőt is lefegyverezte. Így a románok 1919-ben jelentősebb ellenállás nélkül tudtak bevonulni Budapestre.
Az alig százötven éves Románia nem az első világháborúban kezdte, és nem is akkor fejezte be az árulások, köpönyegforgatások, esküszegések sorát. Már az első világégés előtt, a Balkán-háborúk alkalmával hátba támadták szövetségesüket, Bulgáriát: jutalmul háromezer négyzetkilométernyi bolgár földet kaptak. A második világháborúban pedig újfent hozták a formájukat, megint átálltak, megint hátba támadták a szövetségeseiket. Egyébként 1940-ben maguk a románok kérték a Nyugat döntőbíráskodását, ebből lett a második bécsi döntés, Észak-Erdély visszatérése Magyarországhoz. Ezt tehát a románok kérték, ők is aláírták az erről szóló egyezményt, (színleg) tudomásul vették.
Juhász László
2020-08-28 at 11:29
Miért lett volna jobb Batu kánnal és Szulejmánnal?
Az oroszok behódoltak a mongoloknak, cserébe több, mint két évszázadig iszonyú súlyos és brutális tatár igát nyögtek. A mongolok elképesztően magas adókat vetettek ki az orosz fejedemségekre és terror uralmat gyakoroltak az orosz nép fölött.
A balkáni népek, a szerbek, a bolgárok, a bosnyákok, vagy a románok talán jól jártak Szulejmánnal? A török uralom sokkal kártékonyabb volt, mint a Habsburg.
A Magyar Királyságnak a Habsburgok alatt általában, rövid kivételektől eltekintve széles belső önllósága volt, az országot a király és a magyar országgyűlés, a hazai nemesség hatalommegosztásával, a magyar törvényeknek és szokásoknak megfelelően kormányozták, a magyar nemesi vármegyék kiemelkedő regionális autonómiával bírtak.
A török hódoltságban ellenben oszmán közigazgatást vezettek be, oszmán törvények alapján kormányoztak, a közügyekbe a magyarságnak szinte semmi beleszólása nem volt, nem létezett hatalommegosztás. A magyarok földjeit döntően kisajátította a török kincstár, a magyar földbirtokosok helyére idegen török birtokosokat ültettek idegen uralkodó osztályként, a magyarság a hódoltságban nem rendelkezett autonómiával.
Az pedig mese habbal, hogy ha behódolunk Szulejmánnak, akkor meghagyja az ország önállóságát. A török korábban pontosan ugyanezzel szédítette a görög, a szer és a bolgár vezetést is, a végén ennek ellenére mégis bekebelezte az Oszmán birodalomba a területeiket. A török mindig fokozatosan számolta fel a keresztény országokat, először adófizetésre kényszerített őket, majd katonailag teljesen megtörte, aztán függő vazallussá tette, végül pedig bekebelezte.
A Magyar Királyság a török hadászati főirányában feküdt, a Nyugat-Európába vezető katonai felvonulási útvonalon. A Magyar Királyság középső része, pontosan azért lett török hódoltság, mert a hadászati főirányba esett, ezt a területet az oszmánoknak közvetlenül birtokolniuk, megszállniuk kellett, ha biztosítani akarták katonailag a felvonulási és utánpótlási vonalaikat fő célpontjuk, Bécs felé. Erdélyt pedig csak azért nem kebelezte be a török, mert nem esett a felvonulási útjába Nyugat-Európa felé.
Juhász László
2020-08-28 at 11:10
Erdélyt csak azért nem kebelezte be a török, mert nem esett a felvonulási útjába Nyugat-Európa felé.
Ugyanakkor a Magyar Királyság középső része, pontosan azért lett török hódoltság, mert a hadászati főirányba esett, ezt a területet az oszmánoknak közvetlenül birtokolniuk, megszállniuk kellett, ha biztosítani akarták katonailag a felvonulási és utánpótlási vonalaikat fő célpontjuk, Bécs felé.
Nimrod74
2020-08-28 at 01:07
Na még mielőtt nagyon behevülnének kedves honfi és honvédőtársak! Azt azért megkérdezném, hogyha a Románokkal együtt sikerül kiugranuk, akkor belegondoltak volna mi történik? Merthogy csak hogy el ne felejtsük már, hogy bár Antonescu marsallék ügyesebbek voltak, de a a hazai politikai elit a Körmányzó úrral az élen is ezen gondolkodott…. szóval akkor ki is árult el kit? (Volna) “Valamiért” 44 őszére hírtelen mindenki a szövetségesek barátja akart lenni, ahogy korábban a másik oldalé….szóval elég nevetséges ez vagdalkozás, uraim!
benzoli
2020-08-27 at 23:48
Istvan Janos E. E. – “kérdezzük meg a Balkán keresztény népeit, mi a véleményük az oszmán-török fennhatóságról”….”ma beengedhetnénk a migránsokat”….”ami keresztényellenes, az nem válik a magyarság javára”….”. A Balkaniak 500 evig nyogtek az Oszman igat. Az uralkodo reteg szedte be az adot a Torokoknek. Sokan kozuluk attertek a Muzulman hitre, hogy megtarthassak elojogaikat. Ez ervenyes a Magyar nemessegre is. Amikor a Torok elbukott, visszamentek keresztenybe. … A Migrans az ellenseg. A Nyugat aki behozza oket, ARULO. Annak idejen nemelyikuk nagyon is odavolt Szulejmanert. Mondvan, az ellensegem ellensege a baratom. … A Lengyelek pedig sohasem tudtak segiteni Magyarorszagon. Csak akartak segiteni. Imaval. …
Bugris
2020-08-27 at 19:49
Szulejmán? Erdély akkor élte aranykorát.
comte de gippaud
2020-08-27 at 19:28
A magyar történelem legtragikusabb fordulata volt Károlyiék ballibsi hatalomátvétele.
Szisztematikusan pont az ellenkezőjét tették, mint amit kellett volna. És tették ezt annak ellenére, hogy Belgrádban Károlyi arcába tolták, hogy a Magyarok meg lesznek büntetve.
benzoli
2020-08-27 at 18:24
Királytigris – Szulejman az jo tipp. Akkor Austria nem kebelezte volna be a Magyar kiralysagot. Nem lett volna Elso es Masodik vilaghaboru sem. De elmaradt volna a 10 eves Balkani haboru is a szomszedban………………………………………………
Esvány
2020-08-27 at 18:18
Egy régi mániám, harckocsival végig menni Románián! Erős, ütőképes hadsereget Magyarországnak!
Királytigris
2020-08-27 at 18:13
benzoli!
Reméljük, nem sokáig…
Királytigris
2020-08-27 at 18:12
Lehet, hogy nekünk is Batuval, meg Szulejmánnal kellett volna letámadni Európát, és nem harcolni ellenük?
Biztos minden másként lenne!
benzoli
2020-08-27 at 18:09
A kis Antantot csak Nagy Romania elte tul.
Kálmán a mezőről
2020-08-27 at 17:33
A cikk egyvalamiben nagyot téved: nem toroltuk meg a hátbatámadást.
Bukarest elfoglalása nem volt megtorlás, csak a lesből támadó földre kényszerítése.
A megtorlás az lett volna, ha az írmagját is elpusztítjuk az oláh katonai infrastruktúrának.
Ezt is kellett volna tenni – és akkor ma Románia alakja csak egy szőrös nyelvre emlékeztetne.
Hesslerezredes
2020-08-27 at 17:29
A nagyapám az I. vh-ban huszár volt. Lehet, ő is ott van/volt a bevonulók között. 7 éves voltam, amikor meghalt. Engem nagyon szeretett és én is őt. Rengeteg hülyeséget csináltunk együtt – halálra idegesítve a nagyamamámat (a feleségét) -, ahogy ennek lennie kell egy unoka és egy nagyapa között :). Becsületes magyar ember volt. Nekem nem halt meg, a szívemben máig elevenen él.
TS
2020-08-27 at 17:12
Bugris, ezredes: így van! Lehet ugrálni, hogy hitszegés meg az meg az, hát ők a maguk szempontjából jól csinálták!
Bugris
2020-08-27 at 17:00
Nem kritizálni kéne ellenségeinket, hanem tanulni tőlük. Hìzelegni, Hazudni, Hátbatámadni. A három H. Lovagiassággal csak veszíteni lehet.
Tudományos libsizmus
2020-08-27 at 16:17
Mackensen eredetileg porosz huszártiszt volt. Az többi európai hadsereghez hasonlóan a poroszok is a magyarokról másolták le a saját huszár fegyvernemüket. Fiatal korában éveket töltött Magyarországon, hogy a helyszínen tanulmányozza a magyar lótenyésztést.
ViAM
2020-08-27 at 16:13
Feledni nem kell, nem is lehet, mert a feltörő emlékek, a naponta hallható jajszó elér az ember füléhez.
De!
Amíg a magyarok nem állnak a sarkukra, nem ismerik fel saját értékeiket, hibáikat, előbbi mellett nem állnak ki következetesen, kőkeményen, nem gondolkodnak és tesznek önállóan, addig marad a panasz, a siránkozás.
Hesslerezredes
2020-08-27 at 16:13
Egyébként Mackensen tábornoknak már miért is nincs egy lovas-szobra a Kossuth téren a mai napig, vagy a román nagykövetség előtt minimum???? Ez az ember felajánlotta a saját és a katonái kardját/puskáját vérét és életét (!!!) Károlyinak, hogy kivágja a nyuscsukat Erdélyből, mint macskát sz…ni! Erre Károlyi őrizetbe vetette, hogy pusztulna százszor még el Károlyi a döglő porában is!!!!!
Követelem, hogy Mackensen tábornoknak legyen lovasszobra Budapesten központi helyen. Ha Bandholz tábornoknak lehet – egybéként megérdemelten – szobra, akkor Mackensennek is!!!!
Tudományos libsizmus
2020-08-27 at 16:12
Románia úgy veszítette el az első világháborút, hogy kétszeresére növelte országa területét, mind ellenségei, mind egyik szövetségese rovására. Érzik ők maguk is, hogy az ebül szerzett jószág előbb-utóbb ebül is fog elveszni. Ez a magyarázat a kisebbségi komplexusukra, amit beteges nagyzási hóborttal igyekeznek ellensúlyozni.
Hesslerezredes
2020-08-27 at 15:58
Magyar szempontból nézve a cikk teljesen megalapozott és jogos. Ha azonban úgy nézzük, ahogy a nemzetközi politikát (és a nemzetközi jogot) a brit politikusok fölfogták – az államoknak nincsenek örök barátaik és örök ellenségeik – az államoknak csak örök érdekeik vannak (az eredeti szövegen már én általánosítottam) – akkor kifejezi a cikk azt a végtelen naivitásunkat és jóhiszeműségünket, amely annyi bajunknak és bánatunknak volt a történelem során mindig az okozója. A nemzetközi politikában csakis az eredmény számít ugyanis – az odavezető út már senkit nem érdekel. És mivel a magyar uralkodó osztály Erdélyben évszázadokon át maga hívta be az olcsó román jobbágyot a magyar munkaerő helyett (ez utóbbi meg kivándorolt Amerikába, tovább rontva ezzel az etnikai arányokon), továbbá a kiegyezés után a magyar politikai és gazdasági vezetés az égvilágon semmit nem tett az ellen, hogy regáti bankok olcsó hitelek nyújtásával segítsék erdélyi földbirtokok felvásárlását erdélyi románok részéről, így az első világháborúra már egyértelmű román többségű Erdélyre sajnos volt is, nem is kevés, etnikai jogcímük a románoknak. Az csak egy fintora a történelemnek, hogy az erdélyi románok is jól megszívták a náluk jóval primitívebb regáti nyelv-, és fajtársaik bunkóságát az egyesülést követően. Egyet kell tenni: tanulni a románoktól! Egyetlen velük kötött szerződést sem szabad komolyan venni. Ha konfliktusba keverednek Oroszországgal, hát nekünk azonnal meg kell szegnünk a NATO-n belüli szövetségi kötelezettségeinket Románia felé (megengedhetetlen még a gondolat is, hogy egyetlen románért is akár csak egyetlen csöpp magyar vér kihulljon!!!)!!!!!!! Ha az EU-n belül kell/lehet megszegni Románia rovására bármit, akkor azt MEG KELL SZEGNI!!! (És nem érdekel senkinek az a hülye dumája, hogy: ‘hát, mink nem vagyunk olyanok!’ – nem a nagy hadházyt, dehogynem, igenis olyanok vagyunk és akinek nem tetszik, hogy feketeseg…űek vagyunk, hát a válasz az, hogy nyalják fehérre!!!)
Románia és maga a román nép ugyanis a mi halálos és engesztelhetetlen ellenségünk. Ők akarták, hát majd megkapják, mert a történelem ismétli önmagát!