Gyurcsány Ferenc tizenöt évvel ezelőtt a saját választói arcába is beleröhögött

Tizenöt éve tudták meg a magyar választók, a miniszterelnök saját szájából, hogy az becsapta őket. Gyurcsány eredetileg a közvetlen bűntársaihoz, azokhoz a szocialista képviselőkhöz beszélt, akiknek már természetesen tudniuk kellett volna, hogy a kormányuk évek óta, tulajdonképpen az egész 2002 és 2006 közötti ciklusban nem csinált semmit. De miután a fizetésük megjött és lopni szabadon lehetett, nem csináltak semmit.

2002-ben a szocialisták legfőképpen az elképesztő sajtófölényüknek köszönhetően nyerték meg a választásokat. El tudták ugyanis hitetni a választóikkal, hogy a Fidesz lop. Annyi eszük azért volt, hogy nem tagadták le azt, amit mindenki érzékelt, hogy sokkal jobb állapotban van az ország, mint amikor ők 4 évvel korábban átadták. Ehelyett azt mondták, sugallták és terjesztették az akkori Facebookon a suttogó propagandában, hogy ők mindent szét fognak osztani. Azt már persze nem tették hozzá, hogy a saját embereik között főleg.

A kampányuk végén még azt is eljátszották, hogy megígérték: az emberek által szeretett és jónak tartott fideszes programokat még folytatni is fogják. Persze akkor is mindenben hazudtak, de tényleg mindenben, de akkor még el lehetett hinni róluk talán, hogy valamennyire kormányképesek és felelősségteljesek. Már ha valaki nagyon akarta. Az értelmiség, a “független értelmiség” akkor is őket támogatta, ahogy ebben a hazugságban is, a valódi munkát sohasem végző, valódi teljesítményt sohasem nyújtó, csak a baloldali sajtó által sztárolt álművészek, álfilozófusok, álszociológusok, tulajdonképpeni celebek hisztériája zúdult mindenhonnan a választókra. Hiába derült ki pillanatok alatt Medgyessy Péterről, hogy erkölcsileg és intellektuálisan is alkalmatlan miniszterelnöknek, és hiába volt a napnál világosabb, hogy a kormányzása csupán totális káosz, folyamatos látványos lopásokkal, mindenki teljes támogatásáról biztosította őt, majd utódját, Gyurcsány Ferencet is 2004-ben. Senki nem énekelt ki a kórusból Gyurcsány mai sameszai közül sem, pedig mindegyik olyan pozícióban volt, hogy látnia kellett: esik szét minden. Sőt, volt pofájuk töretlen fejlődésről beszélni, remek gazdasági adatokról, kiváló pénzügyi helyzetről, csodálatos foglalkoztatási adatokról hazudozni.

Miközben mindenki tudta közülük is, hogy hatalmas a baj. A választás előtti hónapokban naponta 11 milliárd forint hitel felvételére kényszerült a Gyurcsány-kormány, a napi működőképesség fenntartása érdekében. És közben folyamatosan hozta az olyan adócsökkentő és egyéb népszerű intézkedéseket, amelyekről pontosan tudta, hogy a választások után vissza kell vonni majd őket. Vagy neki, vagy az új kormánynak. A végtelenül buta és végtelenül aljas baloldali elit már eleve megváltóként üdvözölte 2004-ben Gyurcsányt, akiről azt gondolták, hogy a magyar nép további kirablása mellett békében, a társadalom hatékony további becsapása segítségével, még végtelen ideig tudja biztosítani az ő kis élősdi életüket. Ez a százezres siserehad a magyar kultúra teljességének és a felsőoktatás döntő részének lerablása mellett még további tízmilliárdokat várt el minden évben az MSZP–SZDSZ-kormánytól, hogy nyugati felső-középosztálybeli életet élhessen, és főállásban gyalázhassa tovább Magyarországot és a magyarokat. Szemükben Gyurcsány 2006-ban, amikor legyőzte Orbán Viktort, olyan hőssé nemesült, aki megadja nekik ennek az életnek a lehetőségét. Épp elmentek volna a szokásos hosszú nyári “pihenőjükre”, amikor szállingózni kezdtek a hírek, hogy gyakorlatilag gazdasági csőd van. De ez őket nem érdekelte, pontosan tudták, hogy ez az ő életszínvonalukat nem érinti, a megszorítások nem rájuk fognak vonatkozni. Tehát hazudtak tovább.

Mindenki azt hitte 2006 nyarán, hogy minden megy a szokásos módon tovább, a baloldal megnyeri az önkormányzati választásokat, mint 2002-ben, legfeljebb nem annyira, és a propagandagépezet hazugságai egyben tartják a kormánypárti szavazótábor jelentős részét. Akkoriban is bíztak a Fidesz- és Orbán-ellenes protestszavazás erejében; nem gondolták, hogy további három ciklus kell majd, mire legalább esélyt szereznek a szavazók újbóli becsapására. A nyilvánosságra kerülő Gyurcsány-beszéd a baloldali értelmiséget és művész-celeb világot is sokkolta. Reális valósággá vált, hogy a “szemét” magyarok nemcsak a posztkommunistákat és a liberálisokat kergetik el, hanem azokat is, akik a folyamatos hazudozásaikkal hatalomra segítették és hatalmon tartották őket. 2006 nagy tanulsága, hogy hiába robbantották magának a főgazembernek a hangján, a baloldali és liberális szavazók arcába az igazságot, miszerint hülyére vették őket és most még évekig nyomorogni fognak, azok kitartottak a saját ostobaságuk mellett. A baloldali szavazótábor nem omlott össze, az okos budapestiek újraválasztották Demszky Gábort, aki akkor már 16 éve sem csinált semmit, a demokrácia totális “meghekkelése” és az abból következő totális bukás nem vezetett a baloldalon elitcseréhez.

Jelenleg úgy látszik, hogy a 2006-os balliberális banda érintetlen, az újak nagy része is családilag vagy kommunista, vagy maoista (belőlük lettek az SZDSZ-es “liberálisok”), intellektuális szinten pedig a plakátragasztók jutottak fel a pártok vezetésébe. A régiek legalább olvasni és írni tudtak, de a mostaniak már ennek a kívánalomnak sem felelnek meg. Karácsony vagy Fegyőr még a Facebook-posztokban is csak a képet nézi meg. Nemcsak a jobboldali szavazótábor válságálló, hanem valahol 40 százalék környékén a most már totálisan globalista, brüsszelita, szélsőliberális ellenzéki tábor is az. Szociológiai értelemben egyetlen komolyan vehető új politikust sem voltak képesek kitermelni a rendszerváltás óta. Semmiféle baloldali megújulás nem volt. A totális bukások 15 éves sorozata sem eredményezett ilyesmit. 1945 után 1919-et folytatták, 1956 után egy darabig az ötvenes éveket, 1989-ben sem voltak képesek semmiféle bűnbánatra és alkalmazkodásra. 1994-ben kommunista ígéretekkel nyertek és romokat hagytak hátra, 2002-ben és 2006-ban is hazudtak és csaltak, és újra csak romok maradtak utánuk. És 2022-re újra megígérnek mindent, amit sosem akartak megtartani, mert ők is pontosan tudják, hogy sosem voltak kormányzóképesek, a balliberálisok csak hatalomképesek, mert ahhoz elég a terror. Az öszödi beszéd és Gyurcsány nem mélypont, hanem maga a baloldal múltja, jelene és jövője. Ezek nem ugyanazok, ezek rosszabbak.

Vezető kép: Budapest, 2006. október 21. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és felesége Dobrev Klára érkezik a Magyar Szocialista Párt kongresszusára, amelyen a párt megerősítette miniszterelnökként az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után.
MTI Fotó: Földi Imre