Csurka István, a színművészeti nemzetőr parancsnoka így idézte fel a szovjet betörést (Videó!)

65 éve győzött a forradalom, egy nép felállt és azt mondta: elég volt. A világ akkori legerősebb hadseregének a legkomolyabb harci erőt kellett mozgósítania, hogy elfojtsa a forradalmat, a magyarok szabadságharcát. A Pesti TV Mintha tegnap történt volna… című műsorában Csurka István, mint a Színművészeti Főiskola egykori nemzetőr parancsnoka idézi fel – egy, csak kevesek által ismert archív felvételen – a szovjet tankok bedübörgését Budapestre november 4-én. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese emlékeztet, hogy bár a régi kommunisták az egész országban igyekeztek átmenteni magukat és az élére állni a forradalmi eseményeknek, azonban néhány nap alatt kibukott, hogy végül is ki áll a magyar szabadság pártján, és ki van ellene. Egy-két vidéki városban a helyi párttitkár próbált polgárháborús helyzetet előidézni, de végül ők is elmenekültek Kárpátaljára. 1956. november 4-én Csurka Istvánhoz hasonlóan sokan látták, hogy a szabadságáért, az életéért harcoló magyar népet magára hagyták és nincs kilátás. Mégis voltak, akik megpróbálták a lehetetlent. Csepelen, Újpesten november 12-ig harcoltak a munkások, géppisztollyal és Molotov-koktélokkal igyekeztek veszteségeket okozni a szovjeteknek. Hasonló küzdelmet folytatott megmaradt forradalmárok maroknyi csoportja a budapesti Móricz Zsigmond körtéren is. A műsorban fény derül a forradalom egy kevéssé ismert részletére. A tatai szénmedencében november 4-e után egy brutális karhatalmi csoport látott neki, hogy leszámoljon a forradalommal. Kegyetlenségük miatt a bányászok a küzdelem minden reménytelensége ellenére is felvették ellenük a harcot, a puszta létükért küzdöttek. Máthé Áron történész emlékeztet a magyar asszonyok bátor kiállására. Nemcsak azért, mert december elején nőtüntetést tartottak, hanem mert a kádári megtorlás során ők voltak, akik a férjek, gyermekek kivégzése után tartották a lelket a megmaradt, csonka családokban. Őrizték a lángot akkor, amikor egy szál virágot sem lehetett a kivégzett szeretett férj, fiú sírjára vinni. Ezeknek a megcsonkított, megbélyegzett családoknak a poklot poklát kellett átélni. A veszprémi mártír, Brusznyai Árpád családjában a gyermekek megbélyegzettek lettek, de ugyanezt kellett elszenvednie a nemrég elhunyt Regéczy-Nagy Lászlónak is – emlékeztet Máthé Áron. A műsorban szóba kerül a vérbírák szerepe a megtorlásban. Azokat a valódi jogászokat, akik nem voltak hajlandóak közreműködni a koncepciós perekben, kommunista nyelvhasználattal élve deklasszálták, azaz mehettek segédmunkásnak, ha alkalmazták őket egyáltalán. Helyüket úgynevezett népi bírák, illetve népi ülnökök vették át; nekik semmi jogászi képesítésük nem volt. Egy népi ülnöki kinevezéshez elég volt a három elemi elvégzése. Ők aztán gátlástalanul eljátszották a kommunista vezérek által rájuk osztott szerepet, szórták a halálos ítéleteket és az életfogytiglani börtönbüntetéseket.