Hogyan teszik perverzekké a gyerekeinket?

Most először fordult elő a liberálisok által folytatott szexuális perverziókat legitimáló offenzíva történetében, hogy megtorpanni kényszerültek, ha meghátrálni még nem is. A pillanatok alatt sosem volt liberális ikonná vált Wahorn András azonban nem azért kap most hideget-meleget, amit a pedofíliával kapcsolatban mondott, hanem azért, mert előtte a rasszizmus mantrába is belebakizott. Ott véletlenül igaza volt, viszont a másik ügyben szimplán csak érzéketlen állatnak bizonyult. A pedofíliát még nem lehet lenyomni a magyarok torkán, a pénzes szponzor is kilépett a műsor mögül, sőt az Index illetékes felelős vezetőjét is kirúgták, mert kiengedte a vállalhatatlan videót.

Wahorn egyébként nem liberális, hanem csak szimplán öntörvényű, ami harsogó ellenzékisége miatt eddig nem zavarta a haladókat. Ha beszélt is eddig tarthatatlan vad baromságokat, azok mindig eltűntek a progresszív sajtó “fekete lyukaiban”. Értelmes vita persze nem indult a gyermekek szexualizálásáról most sem, pedig ez a balliberálisok fő és legdurvább politikai programja manapság.

A normalitás itt még tart állásokat és a liberálisok is tudják, a gyerekek ellen elkövetett bűneik, ha kellő nyilvánosságot kapnak és meg is értik azok lényegét az átlagemberek, azt, hogy mit is akarnak tenni a gyerekeikkel a politikusaik, akkor még a saját szavazóik is megundorodnak tőlük. A liberálisok soha semmiről nem akarnak vitatkozni, hiszen az utolsó vitaképes liberális is már legalább 120 éve halott. Tehát most is a botrány csak a jobboldalon hangos, a balon meg mindenki lapít, mint általában, amikor a progresszió bűneiről van szó. De legalább lapítanak. Viszont ne hagyjuk, hogy a Wahorn vigye el a balhét, hiszen ő pont annak a “szabadságkultúrának” a terméke, amiben mindent lehet és annak az ellenkezőjét is. Ne feledjük 1968-ban a nők nem csak “felszabadultak”, hanem egyidejűleg szabad prédává is váltak. Sőt inkább pont fordítva, szabad prédává váltak és nem is felszabadultak. A magát mérhetetlenül okosnak gondoló liberálisoknak csekélyke ötven év kellett, hogy észrevegyék, nem védi meg senki a nőket tőlük. A nők szabadsága jelenleg a fejlett nyugaton körülbelül addig terjed, hogy szabadon elmehetnek oda, ahol megerőszakolják őket. Viszont rendkívül hatékony propaganda adja el ezt az abszurd helyzetet “szabadságnak”. Ugyanez a helyzet a gyermekek “szabadságjogaival” is, a liberálisok szerint ugyanis minden gyereknek alapvető emberi joga az, hogy minden valaha kitalált emberi szexuális perverzió hatást gyakorolhasson rá és azokból szabadon választhasson. Anyára és apára nincs joga egy gyermeknek, de nemváltoztatásra igen.

A Wahorn-ügy megmutatta, mennyire vékony jégen járnak a liberálisok mostanában, mennyire gyenge az a propagandafal, amely megvédi őket az emberek felismerésétől, hogy kikkel is van dolguk. Különösen azért jelentős történet ez most, mert egy éppen 18 éves “magyar youtuber” most követett el egy szexuális bűncselekményt egy gyereklány ellen, természetesen az interneten keresztül. A dolgot a konkurencia azonban felfedte és már rendőrségi nyomozás folyik az ügyben. A magyar 18 év alatti fiatalok körében állítólag “ismert” elkövető az információk szerint, vagyis azok szerint, akik állítólag látták az adott videót, ami egy állítólag zárt videochat szobában zajló eseményt rögzít. A youtuber pszichológiai nyomásgyakorlással vett rá egy 10-12 éves lányt arra, hogy vetkőzzön le a kamera előtt. Az illető állítólag képernyőfényképet is készített ilyen pillanatokról és azt másoknak is elküldte. Az elkövetés, a manipuláció eszköze az ismertség és “híresség”, a celebség volt, az, hogy csak akkor maradhat kapcsolatban a “hírességgel” a kislány, ha megteszi azt, amit kér. A helyzet minősítése nem kétséges, ha ez valóban így történt, és most természetesen mindenki az elkövető példás felelősségre vonását követeli. Ez elvileg rendben is lenne így, csakhogy talán érdemes lenne egy kicsit hátralépni és áttekinteni azt a környezetet, ahol ez az egész esemény megtörténhetett és ahol ilyesmi és még ennél sokkal rosszabb is rendszeresen megtörténhet.

Olyan bűncselekményről beszélünk, amelyet egy tulajdonképpeni kamasz követett el, aki jogilag már felnőtt talán, de a cselekményéből következően nyilvánvalóan nem az éles eszéről és belátóképességéről lesz majd híres. Nyilván nem először csinálta ezt, és nyilván nem a saját innovációja az eljárás, a neten szinte minden népszerű felhasználói platform a gyerekek és a kamaszok kihasználásáról, perverz szexuális vagy üzleti célok érdekében történő kihasználásáról szól. Ez a kölyök egész életét gyakorlatilag ebben a manipulatív környezetben töltötte, már alsó tagozatos korában nyilván influenszer (“véleményvezér”) akart lenni, mint korosztályának 25-30 százaléka a mérések szerint. Ez a szerencsétlen teljesen identikus a saját YouTube csatornájával, nem tesz különbséget a like-ok és a valóságban megtörténő simogatások és a mosolyok között. Ez utóbbiakban értelemszerűen nem sok része lehetett. A hormonjaival is itt kell kezdenie valamit, mert a kamaszlányok is inkább a neten tartózkodnak mostanában és nem a valóságban. Ebben a világban nincs meg a lányok és a fiúk közötti kapcsolatok azon lassú felépülése, ami a kultúránkban az elmúlt évszázadban a nemi szerepek elsajátítását segítette.

Ez nem egy pedofíl oldalról van, hanem egy Netflix sorozatból.

Normális esetben a kiskamasz világból egy értelmes létben öt-hat vagy még több év alatt vezet el az út a másikra figyelés valódi képességéig és saját maguk alapszintű megértéséig. A normalitásban az emberek fizikai közelségben, a metakommunikáció minden eszközével együtt fordulnak egymás felé, a manipuláció közvetlen következményekkel jár, megtanulod szégyellni magad. Megtanulnak különbséget tenni jó és rossz között, felmérni a saját határaikat, képesek együttérezni a gyengébbekkel, a szenvedőkkel, a megalázottakkal. Főleg azokkal, akiket a saját talán ösztönös, talán tanult manipulációik, cselekedeteik aláznak meg, mert a közösség megadja ezeket a negatív visszajelzéseket. Megtapasztalhatják azt, hogy milyen az, ha őket nem szeretik. De az internetes szocializációból ez teljesen hiányzik, nincs semmiféle valódi visszajelzés, csak a feliratkozók, like-ok és a megtekintések száma, illetve a kritikátlan kommentek, amelyek mögött ugyanúgy nincsenek valódi felelős érzelmek és indulatok, mint a videójátékok végtelen ismételhetőségének gyermeki kockázatnélküliségében. A valóságban sem jönnek mindig jól ki a dolgok, sőt sokszor nem, de ott sokkal könnyebb megtanulni mi a rossz.

Az elkövetőnk nagy valószínűséggel nem tanult meg érezni, szégyenkezni, más helyzetébe belegondolni. Nem is tekinti érző, valós lénynek azt a kislányt, akit éppen manipulál nyilvánvalóan szexuális célok érdekében, teljesen mellőzve az intimitás és a kölcsönösség érzését. Mert nem tudja, nem is képes annak tekinteni. Valamiféle szexre és a kielégülésre hajt, amiben a gyereklány csak kellék. Ez az internet magánya. A kislány sem csak azért válik áldozattá, mert rosszkor van rossz helyen. Már áldozatnak nevelték, hiszen “rajongani” tanították, az a tapasztalta, hogy ami a neten történik vele, az a valóság. Azzal bombázták, arra kondicionálták, hogy a kislánysága nőiesség, hogy az érzéseit a rajongás és az azonosulás útján élje meg. Csinálja azt, amit a képernyő mond neki. Még csak nem is azt, amire a képernyőn lévő valaki mond, hanem azt, ami a gépből jön. A technológia gátlástalan használata, a nyugati civilizáció szabadságnak hívott felelőtlensége és ostobasága juttatott ide minket. Na és persze a gyerekek szexuális tárggyá silányítása. Beteg felnőttek akarnak olyan kislányokat és kisfiúkat látni, akik azon tűnődnek milyen neműek is éppen, és milyen nemű emberekkel akarják majd “szeretni” egymást. Teljes egészében összemosva, összeerőszakolva egymással a szeretetet, a szerelmet, a szeretetéhséget a primitív szexualitással.

És ugyanúgy a vágyat és a beteljesülést a kielégüléssel. Az internet gyermekei mások vágyait szolgálják, nem a maguk életét élik. Mindenki a saját felelősségére és a saját szerencséjére él. Ezeréves tapasztalatunk mondja, hogy legyünk már az eszünknél, legyünk a felnőttség határán, amikor szabad akaratunk megkapja az uralmat a szexuális vágyaink felett. Kultúránk eddig, ha nem is régóta pont megadta a lehetőséget, hogy biológiánk ismeretében, lassan érzelmeink, ösztöneik változásához igazodva tanuljuk meg, milyen is nőnek vagy férfinak lenni. Most azonban szexuális ragadozók, elmebetegek szabadultak a világunkra. Gyereklányokat, kisfiúkat oktatnak a szexuális külsőségek magától értetődő befogadására, aztán mi meg csodálkozunk, hogy ahol lehet, a világhálón, a teljes anonimitásban, aki akar és teheti elfelejt minden emberit és megszerzi, amit akar.

Ez a youtuber nagyon rossz dolgot cselekedett, a baj csak az, hogy nála ezerszer nagyobb bűnösök terjesztik ostoba és gonosz tanaikat a sajtóban és az egyetemeken, akiktől persze nem védjük meg a gyermekeinket. Ez persze nem menti fel azt, aki ilyet csinál, de másoknak is helye lenne a vádlottak padján. A szabadság bajnokai a balhét majd ezzel a kölyökkel vitetik el és nem azokkal a felnőttekkel, akik arról értekeznek, szigorúan tudományos alapon természetesen, hogy minden szexuális vágyat elfogadóan meg kell érteni…