Különleges Salvini-interjúkötet jelent meg a héten pánlakájpropagandista összefogással, hiszen Chiara Giannini olasz újságírónő “Matteo Salvini vagyok” című interjúkötetét Bayer Zsolt Hír TV-s showjának vendégeként ajánlotta a magyar közönség figyelmébe Miklósi Klára, aki aztán le is fordította a száz kérdést és választ, továbbá Salvini környezetét és politikáját bemutató könyvet. Az alkotást Bayer Zsolt egy vaskos, Európa pusztulását és Közép-Európából kiinduló feltámadását boncolgató előtanulmánnyal egészítette ki, az olasz kiadás átvételét és a magyar kiadás előkészítését pedig Szarvas Szilveszter és Huth Gergely tárgyalta le és a PestiSrácok.hu jelentette meg. A kötetet a Revolution ’56 Sörözőben december 16-án, este hét órától a Plebejus Polbeat felvételén Bayer Zsolttal és Miklósi Klárával mutatjuk be; az adás szombat este nyolckor látható a Pesti TV műsorán. Korlátozott számban csütörtök este is megvehető lesz a könyv, ami már a Magyar Menedék, az Anima és a Líra hálózatában is kapható.
Megírtuk, hogy Chiara Giannini olasz újságírónő és háborús tudósító 2019-ben, még Salvini miniszterelnök-helyettesi megbízatása idején írta meg e kötetet. Száz kérdést tett fel a migránshajókat feltartóztató, az olasz nemzeti identitást hosszú, balliberális, internacionalista züllés után újra megerősítő, a hétköznapi ember gondjaira rendkívül érzékeny politikusnak. A válaszokból egy vagány, mégis nagy víziókat alkotó, megfontoltan döntő politikus, egy klasszikus bohém hazafi portréja bontakozik ki.
Bayer Zsolt és Miklósi Klára találkozásának más gyümölcse is lett: Zsolt és a Sajtóklub tagjainak felhívására 2019. október 19-én sok ezer magyar felemelő és megható szimpátiatüntetésen gyűlt össze Olaszország budapesti nagykövetsége előtt, hogy kifejezze szolidaritását a Rómában, „az olasz büszkeség napján” tüntető tömegek és Matteo Salvini mellett.
Bayer Zsolt, a mi klasszikus bohém hazafink a vaskos, filozofikus magasságokba emelkedő bevezető tanulmányában így ír:
Nem tudom, hogy örökre elveszett, vagy még visszahozható, de ma, most nincsen, ez a szomorú, kétségbeejtő tény. Menjetek el, és nézzétek meg a saját szemetekkel. Nézzétek meg, hogy néz ki ma Bécs, nézzétek meg, mivé lettek a gazdag német burgerek ékszerdoboz városkái. Nézzétek meg a mai Münchent… Uramisten… Menjetek el Rómába, Nápolyba, és zokogjatok. Menjetek fel a Sacré-Coeurhöz, és nézzétek, hogyan árulják a lépcsőkön a mindent ellepő feketék a hamisított bóvlit. Próbáljatok ki egy romantikus esti sétát Marseille-ben…
A mi békebeli, gyönyörűséges Európánk oda van…
S ha most egy marslakó érkezne közénk, s neki kéne elmagyarázni, milyen is volt a mi békebeli Európánk, a mi derék marslakónkat ma kizárólag Prágába, Krakkóba, Varsóba, Pozsonyba, Kassára, Budapestre, Sopronba és Egerbe vihetnénk. Mert Európa ma mi vagyunk. Mi maradtunk. Európa ma ide szorult vissza, a mindig lesajnált, mindig lenézett, mindig kiröhögött, mindig meggyalázott Közép-Európába.
Ezt az Európát kell most megvédenünk. Mindenáron. Ez pedig Matteo Salvini nélkül nem fog menni. A többit pedig majd meglátjuk…
Álljon itt kedvcsinálóként a Matteo Salvinihez intézett 79. kérdés és válasz is:
Itália tíz év múlva: milyennek képzeli?
Itália tíz év múlva? Nézze, nincsenek a győzelemre, hatalomra, vagy zsarnokságra vonatkozó álmaim, ezt szívesen másoknak hagyom. Nekem elég lenne az, hogy hozzájárultam egy normálisabb társadalom építéséhez, ahol a méltóságot, a jövőt munkával teremtjük meg, ahol az egyes ember küldetése a saját elkötelezettséggel, érdemmel, tehetséggel elért önmegvalósítás, anélkül, hogy ezt kötelezően valakinek mindig meg kelljen köszönni. Egy a jogok és kötelességek Itáliája, ami az én szememben egy és ugyanaz a dolog, egy saját, teljes autonómiával kormányzott, de a nemzeti harmóniát nem feláldozó területek Itáliája anélkül, hogy ezért feláldoznánk a nemzeti harmóniát, sőt. Egy erős, szigorúan őrzött határok Itáliája, de ugyanakkor egy a saját, ajtón kívüli történésekre is odafigyelő ország, ami kész közbeavatkozni, segíteni felszámolni azokat az okokat, amik a migránsáradatot provokálják. Itália, egy ország, amelyik befektet az infrastruktúrába, a környezetvédelembe. Sok, elsősorban Észak-Európából való példa igazolja, hogy ez nem lehetetlen. Amiről álmodom, az egy olyan Föld, ahol Aostától Agrigentóig mindenki megtalálja a saját identitását és készen áll a ránk váró nehéz időszak összes kihívására.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS