Újabb siker a külkapcsolatok terén, újabb tengerentúli elismerés a Fidesz–KDNP-kormánynak: Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi, republikánus elnöke közleményben támogatásáról biztosította Orbán Viktort a 2022-es országgyűlési választáson. Mindenki keres nemzetközi szövetségeseket, a baloldal internacionalista mivoltától pedig még kevésbé idegen az ilyen, a különbség azonban abban rejlik, hogy mi a felek közötti partnerkeresés motivációja. Magyarországon kiválóan szemlélteti a két pólust a komprádor ellenzék, illetve a nemzetben gondolkodó, hazaszerető nemzeti oldal.
Donald Trump és Orbán Viktor 2019 májusában találkoztak személyesen a Fehér Házban. Az egyeztetése után az akkori amerikai elnök azt mondta hazánk kormányfőjének: „úgy érzi, mintha ikrek volnának”. A kölcsönös szimpátia már jóval ezelőtt kialakult a két vezető között, amit a hasonló nézeteik mellett a kereszténység védelme, a migráció megállítása és a terrorizmus felszámolása érdekében tett erőfeszítéseik alapoztak meg. És ez a szignifikáns különbség a baloldal globalista „kapcsolatépítése” és a jobboldal szövetségeskeresése között.
Az elvekhez rugalmasan álló ellenzékünk úgy próbál jó viszonyt ápolni a (kizárólag) nyugati nemzetközi szervezettekkel és baloldali pártokkal – legyenek azok a drogliberalizációt a zászlajukra tűző radikális liberális fiatalok, vagy Brezsnyevet még személyesen ismerő kommunista őskövületek –, hogy gondolkodás nélkül kiszolgálják az igényeiket. Ennek megfelelően hajbókolnak az Európai Bizottságnak, istenítik a jogállamisági jelentéseket, valamint a szuverenitásunktól, mint egy darab szeméttől megválva, bevezetnék az eurót Magyarországon, sőt, támogatnák a Szovjetunióhoz való visszatérést Európai Egyesült Államok címszava alatt. Ezzel a szolgálatkész hízelgéssel persze lehet jó pontokat szerezni, tiszteletet kivívni azonban aligha.
A nemzeti-polgári kormány elképzelése a nemzetközi kapcsolatokról merőben eltér a politikai ellenfeleiétől. A pragmatikus külpolitika jegyében törekednek minden országgal a jó kapcsolat megteremtésére, nem bírálják más államok vezetőit (ahogy a baloldal tette Trumppal), de nem is emelik őket piedesztálra (mint az ellenzék Obamát). A jobboldal a szimpátiát a teljesítményével és a másokhoz való barátságos közeledésével nyeri el, partnert keres, nem gyámot. Nem véletlen, hogy a legutóbbi beszámítható, magas prioritású rendezvényeken és tárgyalásokon el nem alvó amerikai elnök így írt a magyar kormányfőről:
Orbán Viktor szívből szereti hazáját, és azt akarja, hogy a népe biztonságban legyen. Hatalmas és csodálatos munkát végzett Magyarország védelmében, az illegális bevándorlás megállításában, a munkahelyteremtésben, a kereskedelemben, és meg kellene neki engedni, hogy folytassa a közelgő választáson is. Ő egy erős vezető, akit mindenki tisztel. Teljes mértékben támogatom őt és újraválasztását Magyarország miniszterelnöki posztjára.
Miért nem írnak ilyet Gyurcsány Ferencről, a magyarországi ellenzék vezetőjéről, vagy épp Bajnai Gordonról, hazánk tizenkét évvel ezelőtti miniszterelnökéről még a baloldali nemzetközi elvtársak sem? A válasz egyszerű. Egyrészt, mert számukra mi nem egyenrangú felek, csak gyarmat vagyunk. Másrészt, mert ekkorát még ők sem hazudhatnak. A szemkilövető, akinek kormányzása alatt ártatlanokat vertek félholtra és nyomorítottak meg egy életre, „szívből szeretné a hazáját”, vagy épp azt kívánja, hogy „népe biztonságban legyen”? Ezt még kimondani is vicc, leginkább sötét humor. És mi lenne a „hatalmas és csodálatos munka”, amit a magyarok és Magyarország érdekében végeztek? A gyomorforgató kampány többmillió határon túli honfitársunk ellen? Az elhúzódó válságok korának megteremtése és az óriási IMF-hitel felvétele? A GDP jelentős csökkenése, és az államadósság vele arányos növekedése? A 10,5 százalékos munkanélküliség és 55 százalékos foglalkoztatottság (2009)? Nyilván egyik sem. Ezek épp ellentétesek azzal, ami miatt Trump méltatja Orbán Viktort: a munkahelyek létrehozásával és a kereskedelem élénkítésével.
Orbán Viktor már megkerülhetetlen lett az európai politikai palettán, nemzetközi szinten is mérvadó tényezővé vált. Olyat sokszor láttunk már, hogy magyar politikus nyíltan kiáll egy nagyhatalom vezetője mellett, vagy azzal szemben, az azonban példátlan, hogy a világ legnagyobb gazdaságával rendelkező ország korábbi elnöke, máig meghatározó prominens politikusa mondja ki egyértelműen: támogatja egy tízmilliós ország, egy tizenötmilliós nemzet miniszterelnökét, hogy „folytassa a megkezdett munkát”.
Vezető kép: MTI/Koszticsák Szilárd
Facebook
Twitter
YouTube
RSS