Soha nem gondoltuk volna, hogy eljön ez a nagyszerű, fennkölt pillanat! Márki-Zay Péternek embert próbáló erőfeszítéssel sikerült elérnie azt, ami ezidáig csak álom volt: közös nevezőre kerültünk Dobrev Klárával. Ha csak egy ügyben is, de megszületett az oly’ régóta vágyott „nemzeti minimum”. Egy állítás, amely mindnyájunkat összehoz, ami magyart és magyart egymás mellé állít ebben a nehéz, zavaros időkben: Márki-Zay Pétert egész egyszerűen nem tartjuk alkalmasnak a miniszterelnöki pozícióra. Ha pedig volna még kerékkötője ennek a „széleskörű összefogásnak”, aki ismét magyart magyar ellen fordítana, azaz bárki kételkedne Dobrev Klára értékítéletében, annak jó szívvel ajánljuk a miniszterelnök-jelölt „évtized-értékelőjét”, ami megmutatta, hogy Márki-Zay Gyurcsányhoz képest csupán egy szánni való csinovnyik. Alkalmatlan, ám annál veszélyesebb – kiváltképp, ha hivatalhoz jut.
Márki-Zay Péter csütörtökön bebizonyította, hogy miért volt Amerikában oly sikeres házalóügynök, ám egyúttal megerősítette Dobrev Klára őszinte véleményét is, miszerint alkalmatlan miniszterelnöknek.
Lyukat dumál a hasadba, süketel, vetít; úgy beszél, hogy közben nem mond semmit. Márki-Zay rendíthetetlen önbizalommal el akar adni neked valamit, amiről se te, és gyaníthatóan ő sem tudja, hogy mire jó.
A terméket (azaz a politikai programot), ami ugyan el sem készült még, Márki-Zay Péter már rámenősen árulja. Rád akar tukmálni valamit, ami még nincs kész.
Tagadhatatlan, hogy ebben ügyes. Márki-Zay Péter kitűnő kereskedelmi ügynök. Kiemelkedő képessége, nagyszerű tehetsége van ahhoz, hogy eladjon valamit, ami nincs.
És bekopogott az ajtón a vigéc
Az ellenzék is valahogy így járhatott vele… Bekopogott az ajtón egy vigéc, aki szimpatikusan bemutatkozott, be is dumálta magát a nappaliba (messziről jött ember sok jót mondott magáról), ám amikor már benn volt és helyet foglalt a szoba közepén, egyre bántóbban kezdett el viselkedni. Az ellenzék pedig nem tudta kitessékelni… Célzott rá, hogy mennie kellene, hogy ne sértegesse a lakókat, hogy kínos a jelenléte, ám a házaló csak nem tágított. Inkább tovább beszélt, beszélt és beszélt. Kirakni ezután már nem lehetett. Magától nem megy, erővel nem érdemes.
Márki-Zay Péter az ellenzéki előválasztásnak nevezett kampányeseményen bebizonyította, hogy tehetséges vigéc; az azóta eltelt időben pedig azt, hogy pocsék politikus.
Úgy van összerakva, hogy ugyanazok a tulajdonságai emelik ki az átlagból, amelyek le is húzzák őt az átlag alá.
Ám a legnagyobb veszélyt is pontosan ez jelenti: könnyen bedumálja magát bárhová… csak nehogy az ellenzék otthona után az ország ajtaján is beengedjük.
Ne felejtsük el, ha már benn van, akkor kirakni többet nem lehet!
Az a bizonyos pillanat, amikor megláttuk a csinovnyikot
Már az év- vagy országértékelőre való készülődés is szépen jelképezte azt a zűrzavart, ami a baloldal miniszterelnök-jelöltjének kampányát ezidáig is jellemezte.
Egy héttel ezelőtt még sem az időpont, sem a mondanivaló nem volt világos. Annyit tudtunk, hogy Dobrev után következik, ami már önmagában beszédes és mutatja az erősorrendet, ám a dátumokkal hadilábon állt a miniszterelnök-jelölt és a csapata is.
Volt ígéret kormányprogramról, és volt fogadkozás arról, hogy meglesz az országos lista is, de csak nem készült el egyik sem.
A súgógép
Így a mi kis vigécünknek el kellett adnia a nagy büdös semmit. Tagadhatatlan, hogy nagy önbizalommal tette. Még akkor is, ha utólag kiderült, hogy súgógépről olvasta fel a beszédét.
Márki-Zay Péter stábja szigorúan figyelt arra, hogy a beszédben semmi kivetnivaló ne legyen; a legfontosabb cél a kockázatok csökkentése volt, illetve azoknak az aknamezőknek az elkerülése, amire az elmúlt időszakban többször is rálépett. Így nem esett szó arról, hogy mi volt a célja azzal, hogy az elmúlt időszakban szinte minden társadalmi csoportot megsértett.
Kommunisták, fasiszták
Kínosan ügyeltek továbbá arra is, hogy még utalás szintjén se kerüljön szóba a rendszerváltoztatás óta legbotrányosabb kijelentés, miszerint Márki-Zay Péter külön-külön a kommunisták és a fasiszták képviseletére is készül.
Pedig erre sokan kíváncsiak voltunk!
Azután jött az összes közhely, darálva, a hasunkba lyukat beszélve. Jól betanult lecke, semmi újdonság. Közhelyek, amelyeket az elmúlt időben Gyurcsány Ferenctől hallhattunk.
A valódi különbség az, hogy míg Gyurcsány szenvedéllyel és „népvezéri karizmával” igyekszik fellépni és megtéveszteni a választópolgárokat, addig Márki-Zay Péter hozzá képest csupán egy unalmas csinovnyik.
„Nem bírod ezt a politikai nyomást”
Végül ugyan akadozva, sokat bakizva, de kockázat és ezúttal komolyabb sértegetés nélkül felmondta az ellenzék sablonszövegét és megbizonyosodhattunk arról, amit már sejtettünk: Márki-Zay remek vigéc. És bizonyosságot nyert az is, amit Dobrev Klára állított az emlékezetes miniszterelnök-jelölti vitában:
Péter, el kell, hogy mondjam neked szemtől szembe, és szerintem ez a legegyszerűbb és legjobb alkalom rá, hogy egész egyszerűen nem tartalak téged alkalmasnak a miniszterelnöki pozícióra. Az, ami itt történt az elmúlt napokban, hogy szinte minden napra jutott valamilyen valótlanság, olyan vádaskodás, amit nem tudtál bebizonyítani, és aztán ottmaradt az emberek fülében, ez egész egyszerűen nekem morálisan elfogadhatatlan. Nagyon nagy a politikai nyomás és úgy látom, nem bírod ezt a politikai nyomást.
És milyen igaza volt neki!
Azóta is minden napra jutott valamilyen vádaskodás; valami, ami morálisan elfogadhatatlan. Ugye-ugye?
Mi lenne, ha…
A Márki-Zay Péter alkalmatlanságát bizonyító „nemzeti minimumot” egyetlen esemény robbantaná szét: az ellenzék megnyerné a választást, és valami egészen titokzatos okból kifolyólag Gyurcsány nem puccsolná meg seperc alatt.
Ekkor és csakis ekkor, előállna az a pillanat, hogy egy olyan miniszterelnökünk lenne, akiről csak és kizárólag ő maga hinné el, hogy alkalmas a feladatra. Esetleg még Simon András… De ő nem számít.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS