Jámbor András is kifejtette gondolatait a magyar–angol meccs kapcsán, annyit pedig előre elmondhatunk, hogy a hazaszeretet ellen beoltott és a józan ész útját nagy ívben kerülő társaság tagjaként a józsefvárosi Marx-reinkarnációnak is sikerült túltolnia a biciklit. Diszkrét bája a bejegyzésnek, hogy Jámbor András közli: bosszantja a politikai pedofília. Itt halkan emlékeztetnénk arra, hogy politikai pártszövetségese, az MSZMP utódpártja korábban óriásplakátokon buzdított a külhoni magyarok szavazati joga elleni voksolásra. Talán elfelejtette, de bizony ezeken Bangóné Borbély Ildikó volt látható, aki nem mellesleg az akkor még kiskorú gyermekeivel mosolygott. Jámbor elvtárs akkor miért nem bosszankodott?
Történt, hogy a magyar válogatott 60 év után legyőzte az angolokat. A budapesti csodát pedig az UEFA döntése értelmében zárt kapukkal kellett megélni, de szerencsére egy, már létező gyakorlatnak köszönhetően csaknem 30 ezer magyar gyermek izgulhatta végig a mérkőzést a Puskás Arénában. Kérdezhetnénk: ilyen előzmények mellett kinek lenne bármilyen kifogása éppen? Nos, egy apró szépséghiba van: a képmutató rasszizmusellenességről tanúskodó nyomorult térdepelgetést ez a kisvárosnyi magyar gyermek egyszerűen kifütyülte. Ezzel pedig azóta sem tud semmit kezdeni sem a liberális média, sem a honi ellenzék.
Történt, hogy a válogatott mai csodálatos sikere előtt, a himnuszok alatt, szokása szerint letérdelt az angol csapat a rasszizmus ellen tiltakozva. Amit a stadionban valakik kifütyültek, lehurrogtak
– fogalmaz mindenki Jámbija. FAKE NEWS! A valóságban a brit sajtó is hangsúlyozta, hogy a magyarok az angol himnusz alatt megadták az elvárható tiszteletet. A himnuszt követő térdeplést ugyanakkor a magyar közönség könyörtelen fütyülése söpörte el, ami előtt az angol játékosok teljességgel értetlenül álltak.
Miközben minden valószínűség szerint nem csináltak semmit, de legalábbis 95%-uk nem csinált semmit. Aki pedig csinált, valószínűleg az se tudatosan
– elemzett a józsefvárosi Öveges professzor. FAKE NEWS! Ha egy pillanatra visszatérünk a realitások talajára, akkor nem kell különösebb jártasság a fizika világában ahhoz, hogy rájöjjünk: a Puskás Aréna nem fog pár száz gyerek hangjától zengeni (több ezerétől viszont annál inkább!).
Ha hurrogtak is gyerekek nem tudjuk, de azért valószínűsíthetjük, hogy nem rasszista indíttatásból, tudatos politikai gesztusból csinálták ezt. Ettől persze ez a hurrogás végtelen bunkóság, hiszen a rasszizmus ellen kiállni, az talán nem kéne, hogy bárkit megbántson, vagy felhergeljen
– tette hozzá George Floyd budapesti helytartója. FAKE NEWS! Egyfelől bármelyik jóérzésű ember számára egyértelmű, hogy 14 év alatti gyermekek nem számítanak rasszista szurkolócsőcseléknek. Másfelől, ami nem kéne, hogy megbántson vagy felhergeljen bennünket, azt talán nem kellene kéretlenül az arcunkba nyomni, és miután elmondtuk, hogy számunkra nincs ennek a gesztusnak semmilyen relevanciája (lévén nem voltunk gyarmattartó nemzet), nem kellene a szemünkre hányni, hogy mi vagyunk a rasszisták. Talán nem kellett volna, és akkor talán 30 ezer magyar gyermek nem mutatott volna fityiszt a saját elmebajukban vergődő, jóemberkedő nyugati haladároknak…
Diszkrét bája a bejegyzésnek, hogy Jámbor András közli: bosszantja a politikai pedofília. Itt halkan emlékeztetnénk arra, hogy politikai pártszövetségese, az MSZMP utódpártja plakátjain a külhoni magyarok ellen kampányolt. Bangóné Borbély Ildikó férjével és gyerekeivel mosolygott ezeken lelkesen, amit “meggyőződésből és nem pénzért” tett. És még büszke is volt rá.
Jámbor elvtárs, akkor nem bosszankodott…?
Forrás/Fotó: Jámbor András Facebook-oldala
Facebook
Twitter
YouTube
RSS