Amikor a liberális rájön, hogy a gyermekkori kedvenc könyvét betiltják az elvbarátai

Valamelyik, a nyolcvanas években az ötvenes évekről készült magyar filmben volt egy jelenet, amelyben a közepes főelvtárs az intézmény udvarán celebrált könyvégetés során, miközben ő is lelkesen dobálja a máglyára a burzsoá irodalmat, konstatálni kénytelen, hogy Hasek Svejkjét készül éppen a tűzre hajítani. Felháborodva kérdezi a mellette sürgölődő beosztottjától, hogy ez hogy kerül ide? Mire az közli vele: Ön írta alá a listát, igazgató elvtárs!

Hősiesen bevallom, nem emlékszem, hogy mi lett a könyvvel, tűzre dobták vagy megmentették, csak az a biztos, hogy az elvtársért, aki aláírta a listát, hamarosan hajnaltájt jött a fekete autó és évekig kénytelen volt beérni a börtönkönyvtár lényegesen szűkebb kínálatával, ha ugyan agyon nem verték vagy fel nem akasztották közben (a filmben is, meg az életben is).

Mindez onnan volt kénytelen az eszembe jutni, hogy egy németországi könyvekkel kapcsolatos, egyelőre még nem égetés jellegű intézkedésre reflektált Nyáry Krisztián, a lelkes liberális vagy kommunista, nem is tudom, az alábbiak szerint:

Na most, elvtárs, az a szomorú helyzet, hogy te írtad alá a listát. Most veszed észre, hogy az elvbarátaid buták, gonoszak, szűklátókörűek, személyiség nélküliek, és minden olyan listát is aláírnak, amin te is rajta vagy? Késő bánat, eb gondolat.