Pedofilok fektették le a genderelmélet alapjait, de nem ez a történet legdurvább része

Hála a szivárványkommandó úttörőinek, a “gender” egy gyakran használt szóvá vált, aminek jelentése máig tisztázatlan. Néha társadalmi nemként, néha pedig biológiaiként hivatkoznak rá – attól függ, melyik a kényelmesebb. A jelentésén túl az eredete azonban sokkal érdekesebb, mivel három olyan személyhez köthető, akik megpróbálták relativizálni a pedofíliát és/vagy maguk is azok voltak.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a genderizmus az elmúlt egy-két évtized terméke, de az eredete jóval korábbra mutat. Először is meg kell értenünk, mit is jelent pontosan a gender. Elvileg ez a “társadalmi”, azaz a felvett nemre utal, de gyakran használják a biológiai nem definiálására is. Attól függően, hogy az adott helyzetben melyik kényelmesebb. Mi, mucsai magyarok (akik reggel tízkor már pocsolyarészegek és nyakig trágyásak a haladóértelmiségi elit szerint) fel sem tudjuk fogni, mi a különbség a biológiai és a társadalmi nem között, de öröm az ürömben, hogy a genderisták sem jutottak tovább. Ékes példája ennek ez a részletes írás arról, hogy az orvos születéskor valójában nem tudja megállapítani a gyerek nemét, csak társítani tud hozzá egyet. Ennek az az oka, hogy a nemedet még nem döntötted el, ez majd csak később alakul ki.

De az orvos a biológiai nemedre gondol, nem a társadalmira – hangzik a zsigeri válasz. Ez senkit sem érdekel. Így működik a gender. Egyszer ez, másszor az.

Honnan indult a genderelmélet?

Sokak számára ismeretlen lehet Dr. John Money neve, és ez talán így is van rendjén. Money egy 1921-ben született szexuálpszichológus volt, akinek egyik legfőbb elmélete kimondja: a nemünk csak egy társadalmi konstrukció. Ha egy gyereket ellenkező neműként nevelnek, akkor úgy fog felnőni, akként fog viselkedni és mentálisan teljesen egészséges lesz.

Ez az elmélet több sebből is vérzik, de nem ez vele a legnagyobb gond. Money egy igen érdekes emberkísérlet keretén belül a gyakorlatban is kipróbálta az 1965-ben született David Reimer-en. Davidről azt kell tudni, hogy egy elhibázott körülmetélés közben visszafordíthatatlan károk keletkeztek a nemi szervén. Money kapott az alkalmon és felvilágosította a szülőket, hogy ettől a fiuk még simán lehet lány, ez mind csak nevelés kérdése. A szülők hallgattak is rá és lányként nevelték a fiukat.

A lányos nevelés ellenére a természet felülírta Money agymenését és David később férfiként élte az életét. Megházasodott és örökbe fogadtak egy gyereket. Money a kezelést ettől függetlenül sikeresnek tekintette, dacára annak, hogy David később öngyilkos lett. A Wikipédia szerint rossz viszonyt ápolt a szüleivel, depressziós volt, munkanélküli lett, később pedig a felesége is el akart válni tőle. Ezt már nem bírták az idegei és öngyilkos lett. A szokatlan nevelés és David öngyilkosságához vezető sorozatos lelki válság között Money természetesen nem talált összefüggést.

Egy sérült péniszből automatikusan következik, hogy Davidnek lányként kell élnie, de az ebből keletkezett trauma és az öngyilkossága között nincs összefüggés. Logikus.

Alfred Kinsey és a pedofil náci tiszt

Ha tovább keresgélünk John Money neve nyomán, felbukkan a Kinsey Intézet, ahol még mindig a szexuálpszichológia hőseként ünneplik Moneyt. A Kinsey Intézetről annyit érdemes tudni, hogy Alfred Kinseyről nevezték el és az ott készült kutatások kulcsfontosságúak voltak a ’70-es évek minden korlátot ledöntő szexuális forradalmában. Ez önmagában még nem is lenne akkora probléma, de előkerültek bizonyos feljegyzések, amelyek szerint Alfred Kinsey pedofilokon keresztül végzett szexuális kutatásokat. Kapcsolatban állt több aktívan tevékenykedő pedofillal is.

Mindezt természetesen a kutatásai kedvéért tette, amely magában foglalta a „gyermeki szexualitását” is. A dokumentumok szerint Alfred Kinsey kapcsolatban állt egy bizonyos Dr. Fritz von Balluseckkel, aki amellett, hogy náci tiszt, aktívan tevékenykedő pedofil is volt. 1957-ben meggyanúsították egy fiatal lány meggyilkolásával, de sosem ítélték el. Balluseck gyerekeket molesztált, erőszakolt és közben feljegyezte az általa tapasztalt dolgokat. Állítása szerint ez csupán tudományos kutatás volt.

Kinsey ezzel az emberrel állt kapcsolatban és használta a jegyzeteit a kutatásaihoz. Szerinte az eset már megtörtént, az adatok megvoltak, pazarlás lett volna veszni hagyni őket. Kinsey szexuális életével kapcsolatban semmit sem lehet megtudni. Minden jegyzete el van zárva az Indiana Egyetem Kinsey Szex-, Nemi- és Reprodukciós Kutatóintézetének archívumában. Az általa összegyűjtött 7985 és a csapata által összegyűjtött további tízezer szexuális történettel egybekötve, titkosítva.

Mi a közös Kinseyben és Moneyban?

Mi köti össze Alfred Kinseyt John Moneyval? A pedofília iránti rajongásuk. Money szerint a pedofília nem más, mint az emberi szexualitás egy másik oldala. Szerinte az érzelmi – nem tettleges – pedofília valójában a szerelemről szól. Az érzelmi pedofíliát a szülői szeretet többlete okozza, amely erotikussá vált, de ez nem egy viselkedési zavar, a heteroszexualitás pedig egy társadalmi konstrukció.

A harmadik úttörő már nem is titkolta

Meg kell még említenünk Michel Foucault francia filozófust, aki a ’60-as években például tunéziai kisfiúkat molesztált. Foucault-ról annyit érdemes tudni, hogy ő a kritikai elméletek, így a kritikai queer elmélet keresztapja. Többek között az ő kutatásai nyomán indult el a ma ismert kritikai fajelmélet is. Bár fény derült a tunéziai kalandjaira, senki sem határolódott el tőle, nem égették el a könyveit, nem törölték az egyetemekről (ahogyan azt például a Harry Potter írójával a nők melletti kiállása miatt tették).

Foucault nevéhez elsősorban a queerelmélet kötődik, ami körülbelül annyi, hogy minden változó és változtatható, semmi sem állandó, a normákat pedig le kell dönteni. Az egyik általa ledönteni kívánt norma pedig – sosem találnánk ki – a pedofília tilalma volt. Foucault azzal érvelt, hogy a hagyományosan patriarchális társadalom elnyomó szexuális normákat alakít ki a heteroszexuális dominancia alapján. Magyarul ez annyit tesz: a férfiközpontú társadalom a heteroszexualitás köré szövi a normákat.

Úgy vélte, a gyerekek képesek beleegyezést adni a szexuális kapcsolatokhoz, és mind a gyerekektől, mind a pedofiloktól csak a heteroszexuális elnyomók ​​tagadják meg a szexuális élményt (vajon a tunéziai kisfiúk is beleegyeztek?). Szerinte a heteroszexualitás csak egy társadalmi konstrukció. Azért tabu a gyermekmolesztálás, mert a heteró többség így találta ki. Foucault még petíciót is indított, hogy lejjebb vigyék a szabad szexualitás korhatárát. Ennek dacára továbbra sem határolódott el tőle senki, az ő könyveiből tanulnak az egyetemeken.

John Money, Alfred Kinsey és Michel Foucault szerencsére nem járt sikerrel. Nem sikerült legalizálniuk a pedofíliát. Az általuk útjára indított mozgalom viszont annál sikeresebb lett.

A homoszexualitás nem egyenlő a pedofíliával

Nem szeretnénk, ha ebből félreértés lenne. Egy saját neméhez vonzódó személy, legyen az férfi vagy nő (igen, csak ez a kettő van) attól, hogy a saját neméhez vonzódik, még nem lesz pedofil. Akkor sem lesz pedofil, ha szivárványos zászlót tűz a hátára vagy részt vesz a Pride-on. A homoszexualitás nem egyenlő a genderlobbival. Amikor transzvesztiták, drag queen-ek és hasonló, előadóművésznek csak hunyorítva nevezhető személyek azért küzdenek, hogy gyerekek előtt rázhassák javarészt meztelen testüket, azt nevezzük genderlobbinak. Ennek pedig nem sok köze van a homoszexualitáshoz. Egy teljesen más szexuális orientációhoz van köze, amiért a mozgalom úttörői is rajongtak.

Az ilyen rendezvényeken sosem az a kérdés, hogy miért van szükség kiskorú közönségre, hanem hogy miért akarja egy sztriptízbárban fellépő nőimitátor, hogy gyerekek nézzék a vonaglását.

Ha viszont a balos filozófia szerint mindenki rasszista, homofób, idegengyűlölő stb., aki nem szólal fel a rasszizmus, homofóbia, idegengyűlölet stb. ellen… akkor az is pedofil, aki nem szólal fel a pedofília ellen.

Vezető kép: John Money (j)