Bizony, voltak ilyen szép napok, amikor Joe Biden alelnökként megsimizte Bajnai Gordon akkori miniszterelnök buksiját a Fehét Házban, és az egekig magasztalta a magyar gazdaságpolitikát, amely éppen akkor vett föl gigahitelt az IMF-től, miközben Európa legsúlyosabb megszorító intézkedéseit nyögte a magyar társadalom. Hogyan lett Bajnai Gordon miniszterelnök, hogyan merülhetett fel egyáltalán, hogy miniszterelnök legyen, és mit tett a hitelfelvételen és a brutális megszorításokon túl azért, hogy ekkora kedvenc legyen a Fehér Házban? Bajnai különben máig az. Lássuk, miért…
A MTI fotóarchívumában máig fellelhető egy 2009 decemberében készült közös kép, amelyen Joe Biden, az Obama-adminisztráció akkori alelnöke és Bajnai Gordon akkori magyar miniszterelnök látható. Önmagában természetesen nem meglepő, hogy egy amerikai alelnök és egy miniszterelnök találkozik Washingtonban. Az elmúlt időszakban kirobbant gyanús, Amerikából érkező pártfinanszírozások, amelyekben Bajnai Gordon és köre is vastagon érintett, viszont időszerűvé teszik, hogy felidézzük, miről is tárgyalt Bajnai az IMF-fel és Bidennel amerikai látogatása alkalmával.
Joe Biden amerikai alelnök beszélget a hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodó Bajnai Gordon miniszterelnökkel. Fotó: MTI/Beliczay László
Egyáltalán, hogy lehetett egy Bajnaiból miniszterelnök? Hát így…
Csak emlékeztetőül: Gyurcsány Ferenc még 2009 márciusában jelentette be, hogy távozik a miniszterelnöki posztról, a maga után hagyott gazdasági káosz és csődközeli államháztartás válságmenedzselését az MSZP és az SZDSZ jóváhagyásával vállalta át Bajnai Gordon, aki a rendszerváltás évtizedeinek világszinten is legnagyobb, kiigazításnak csúfolt megszorító intézkedéscsomagját jelentette be, mindjárt „megválasztását” követően. Bajnai lényegében ott folytatta, ahol Gyurcsány abbahagyta, csak egy láb helyett mindjárt kettővel térdelt a magyar társadalom nyakán, hiszen többek közt felemelte a nyugdíjkorhatárt, befagyasztotta a közalkalmazotti béreket, elvette a 13. havi nyugdíjat, csökkentette az önkormányzati támogatásokat. Gyurcsány gazdasági ámokfutását ugyanakkor jól jellemzi, hogy a brutális megszorítások így is csak a 4,7 százalékos államháztartási hiány elérésére voltak elegendőek; bele sem érdemes gondolni, hogy mekkora lett volna a hiány a megszorítások nélkül. A lényeg, hogy Bajnai csak annak árán juthatott egyáltalán a miniszterelnöki pozíció közelébe, hogy felvállalja még azokat a megszorításokat is, amelyekre már Gyurcsány sem volt hajlandó, még az IMF kedvéért sem, inkább lemondott. Bajnai vállalta.
Kétszer volt csődközelben az ország, mindkétszer a szocik miatt
De azért egy pillanatig ne gondoljunk Gyurcsány Ferencre pozitív figuraként a történetben, hogy „lám, volt azért, amit már ő sem csinált volna meg a népével”, pláne azért sem, mert az egész galibát ő és tettestársai okozták. Talán érdemes lenne lassan a tankönyvekbe is beleírni, hogy a rendszerváltozás utáni időszakban kétszer került csupán csődközeli állapotba Magyarország, mindkét esetben az MSZP–SZDSZ kormánykoalíciónak köszönhetően, mindkét esetben a kormány önhibájából, ráadásul mindkét esetben az IMF dobott mentőövet a magyarországi baloldalnak. Először a Horn-kormány idején, a Bokros-csomag bevezetéséért, majd Gyurcsányék ideje alatt, a Gyurcsány–Bajnai-csomag bevezetéséért cserébe. A balliberális médiagépezet nyilván megrendelésre, kis adagokban mérgezi azzal folyamatosan a közvéleményt, hogy az IMF valójában a segélyért cserébe nem vár el konkrét megszorító intézkedéseket, csak a költségvetési célok teljesülését szabják feltételül, a megvalósításba nem szólnak bele.
Bár, mint azt később látni fogjuk, ezt maguk a szocialisták sem egészen így gondolják. Elöljáróban jegyezzük meg, hogy az IMF mindkét esetben, amikor az országot tönk szélére sodró szocialista kormányok hozzájuk fordultak, ugyanazon forgatókönyv alapján írt csomagok bevezetését fogadták el egymás után kétszer is. Legyünk őszinték: az IMF vezetői már első alkalommal, Horn idejében mondhatták volna, hogy „kedves szocialista elvtársak, mi lenne, ha nem a legszerencsétlenebbeken, és általában az embereken spórolva próbálnák gatyába rázni az országot”. És ha már a Horn-kormány bukdácsolása után egy Fidesz-kormány négy éve kellett hozzá (nem, nem a Bokros-csomag), hogy az ország ismét talpra álljon, akkor a második alkalommal, amikor pár évnyi bénázás után ismét ott kopogtattak az MSZP–SZDSZ legkiválóbbjai az IMF ajtajában, hogy „hát, már megint csődbe vittük az országot, kéne pénz”, szóval az IMF még második alkalommal sem szólt, hogy ne a társadalom megnyomorításától reméljék a gazdaság helyreállítását. Nem, az IMF-nek megfelelt a szocialista megszorító politika kétszer is, egyéb ötletet nem vetett fel soha, szóval talán kimondhatjuk, hogy az IMF bizony ezt a politikát méltányolja, és élhetünk a gyanúperrel, hogy „unortodox” gazdasági intézkedésekre, amelyek nem a megszorításokon alapulnak, sosem adnának pénzt. Teljesen mindegy, hogy a megszorító politika nem működik. Ez mondjuk Görögország esetében tán még nyilvánvalóbb…
A hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodó Bajnai Gordon miniszterelnök megbeszélést folytat Dominique Strauss-Kahnnal, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) akkori vezérigazgatójával. Fotó: MTI/Beliczay László
A villámhitelező, ámde szigorú IMF
De még mindig nem tartunk a Bajnai–Biden-fotónál, hiszen pár mondat erejéig fontos kitérnünk arra: hogyan is vette fel Gyurcsány az IMF-hitelt? Leginkább gyorsan. Nagyon-nagyon gyorsan. Meglepő hirtelenséggel. A Magyar Narancs korabeli cikke hőseposznak is beillő összefoglalójában lázas, tevékeny férfiakat mutat, akik éjt nappallá téve elérik, hogy az IMF adjon pénzt a bajban. A cikket röviden összefoglalva: miután az MSZP–SZDSZ-kormányzat csúnyán eladósította Magyarországot, a magyar gazdaság rendkívül rosszul reagált a romló forintra, sőt – akkor még ezt a Magyar Narancs is szabadon leírhatta –, félő volt, hogy egyes nemzetközi spekulánsok a forint, vagy egyenesen a magyar gazdaság ellen játszanak. Október 9-én annyit estek az OTP-részvények, hogy összeült a kormányzati válságstáb. Miközben Veres János pénzügyminiszter elment hazudozni a szakszervezeteknek, hogy nem lesz bérbefagyasztás, meg a 13. havi nyugdíj eltörlése, Simor András, az MNB akkori elnöke mindent megtett:
éjt nappallá téve dolgozott, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tető alá lehessen hozni a totális válságot elhárító megállapodást.
Cupp! Király Júlia, az MNB akkori alelnöke, legutóbb épp Márki-Zay Péter gazdasági tanácsadója Washintonban vezette a tárgyalódelegációt, oly sikeresen, hogy az IMF már október 13-án jelezte, hogy ad pénzt. A Magyar Narancs cikke itt érdekes kiszólásokat is megenged magának, mint például, hogy az MSZP prominensei, például Lendvai Ildikó pontosan tudták, hogy az IMF mennyire szigorú, és a tárgyalások ellenére egy ideig reménykedtek abban, hogy „az IMF-hitel – és a vele járó béklyó – nélkül is megúszhatja a válságot” az ország.
Az IMF-fel folytatott tárgyalások végül az október 23–26-i hosszú hétvégén kulmináltak. Simor, Gyurcsány, Veres és Bajnai Gordon fejlesztési miniszter gyakorlatilag beköltözött az MNB épületébe, szétszálazták a költségvetést, hogy átírják a makropályát és újabb tartalékokat képezzenek. Információink szerint az egyeztetéseken komolyan nyomult az Európai Bizottság is, ugyanis presztízskérdést csinált a megállapodásból, válságelhárító színben kívánt tündökölni. Gyurcsány október 26-án külön megbeszélést bonyolított Nicolas Sarkozyvel, Angela Merkellel és Gordon Brownnal, akik befolyásukat latba vetve lobbiztak a jobb feltételekért. Az uniós állam- és kormányfők támogatása nélkül a megtépázott tekintélyű Magyarország nem kapott volna ekkora hitelkeretet. Az eredményeket – a 13. havi nyugdíj karcsúsítását és a közszféra bérbefagyasztását – végül október 28-án a miniszterelnök tárta a nyilvánosság elé
– írja széles nyelvcsapásokkal a Magyar Narancs, csak hogy értsük: a hős kormányférfiak és a vezető európai államfők is összefognak, hogy Magyarország alig húsz nap alatt gigakölcsönhöz jusson. Ma egy lakáshitelt nem lehet ilyen gyorsan elintézni. Mindenesetre ma, amikor Brüsszel mindent megtesz, hogy Magyarország se a neki járó uniós forrásokhoz, se az újjáépítési alap pénzeihez ne jusson hozzá, különösen izgalmas, milyen segítőkész volt mind az IMF, mind Európa elitországai, hogy a szocik kölcsönt vehessenek fel. Zárójel bezárva: a történet ott tart, hogy Gyurcsányék úgy érzik, van pénz, elköltik, és minden rendben lesz. Nem így történt. Annyira nem, hogy Gyurcsánynak kínossá vált bejelenteni az újabb durva megszorításokat, amelyektől már a hitelfelvétel húsz napjában tartottak a szocialisták, a szabaddemokraták, és különösen a bölcs Lendvai Ildikó.
Bajnai fontoskodva telefonálgat a Fehér Ház előtt. Fotó: MTI/Beliczay László
Magyarország a legmegbízhatóbb, leglegebb legország
Gyurcsány lemondásával azonnal felmerült, ki lesz az az állat, vagy ki lesz az a balfék, aki elviszi a balhét, és be meri jelenteni, hogy mi az, hogy, nagyon is lesznek megszorítások. Sőt, még annál is több megszorítás lesz, hiszen az IMF, mint tudjuk, szigorú. Bajnai vállalta, 2009 márciusában átvette az ország irányítását, hogy végigvigye az IMF-tervet, amely mellett különben miniszterként már születésekor ott bábáskodott. Gyurcsány lemondott, a választások is lassan belátható közelségbe kerültek, a magyar választók úgy gondolták, ezt a pár hónapot már kinyomorogják valahogy, így Bajnainak semmi más dolga nem volt, mint hogy szigorúan betartsa az IMF elvárásait, és biztonságot sugározzon a nemzetközi pénzpiac és a Világbank felé. És végre itt érkezünk el a kép születésének időpontjára, 2009. december elejére, amikor is Bajnait rapporta hívták Washingtonba, és az IMF mellett, azzal szoros összefüggésben az akkori amerikai alelnökhöz, Joe Bidenhez is ellátogatott. Ebben a sorrendben. Bajnai így beszél a sajtónak egy nappal az IMF-vezérrel történt találkozója után:
Magyarország iránt erősödik a bizalom. Gazdasági szempontból is – az IMF vezérigazgatójával folytatott előző napi megbeszélés világossá tette, hogy Magyarország jó úton jár, azon kell haladni –, és abban a tekintetben is, ami ugyanilyen fontos, hogy Magyarország, mint szövetséges az egyik legkiszámíthatóbb partner az Európai Unióból és Közép-Európából.
Bizalom, biztonság, megbízható partner, legkiszámíthatóbb szövetséges – ezek voltak a kulcsszavak, ezeket kellett Bajnai minden megnyilvánulásának sugallni, némi magabiztosságot azonban adhatott neki, hogy az IMF-től kapott gigahitelnek a fele is elég volt, hogy a durva megszorításokkal kiegészülve stabilizálja a gazdaságot. Dominique Strauss-Kahn, az IMF akkori vezére a találkozó kapcsán azt fejtegette, cseppet sem aggódik amiatt, hogy egy esetleges következő magyar kormány le merne lépni a megszorítások politikájáról. Mint fogalmazott,
nekem úgy tűnik, a politikai nyilatkozatok mögött Magyarországon mindenki világosan érti, hogy nincs más út a gazdaság megmentésére.
Persze, hogy küldünk csapatokat Afganisztánba, a pénzt majd megoldjuk
Nos, Dominique Strauss-Kahn jóslata nem jött be, a polgári kormány ugyanis nem használta fel az IMF maradék hitelét, szakított a megszorítások politikájával, és az IMF hitel mihamarabbi kifizetésével örökre búcsút mondott a Világbank bábáskodásának. De itt még nem tartunk, hanem ott, hogy Bajnai azt is elárulta a sajtótájékoztatón, hogy az IMF-beli látogatása előtt még ellátogatott a Capitoliumba, ahol részt vett vendégként az afganisztáni csapatbővítés kérdésében rendezett kongresszusi meghallgatáson, amelyen Hillary Clinton külügyminiszter és Robert Gates védelmi miniszter is jelen volt. Sőt, mint kiderült, Clinton külön is köszönetett mondott Magyarország afganisztáni szerepvállalásáért (mivel teljesen véletlenül összefutottak az IMF épületében, ahol rögtön Afganisztánról kezdtek tárgyalni), ráadásul az amerikai külügyminiszter a kongresszus előtt is megerősítette, hogy Magyarország Amerika szoros szövetségese. Bajnai igazából valahol ezen a ponton érthette meg, hogy mit is várnak tőle, így már a Joe Bidennel való találkozója előtt bejelentette: Magyarország részt vesz az afganisztáni csapaterősítésben, amelynek szükségességéről Barack Obama korábban értekezett.
Most, amikor a világban elég sok baj van, és elég sok bajjal néz szembe a NATO mint szövetség, az Egyesült Államok mint annak egyik vezető ereje (…) számítanak ránk
– fogalmazott a biztonságot és partnerséget sugárzó Bajnai, idehaza óriási botrányt kavarva, a recsegő-ropogó költségvetésbe ugyanis egyáltalán nem volt betervezve a magyar kontingens bővítése, és erre az újságírók is azonnal rákérdeztek. Bajnai persze mindenkit megnyugtatott, hogy tárgyalni kell, de a forrásokat elő fogják tudni teremteni. Végül ez sem így lett, de ez már a Fidesz–KDNP problémájává vált. A lényeg, hogy most jön a cuki rész a fotóval.
Bajnai a Fehér Ház előtt nyilatkozik a sajtónak. Fotó: MTI/Beliczay László
És akkor Biden megsimizte a Gordonka fejét, mert ügyes kisfiú volt
December 4-én tehát végre sor kerül a Bajnai–Biden-csúcstalálkozóra; az IMF-et megnyugtató, magát megbízható, kiszámítható partnerként felmutató magyar kormányfő a financiális kérdéseket sutba dobva bejelenti, hogy Magyarország csatlakozik az Egyesült Államok afganisztáni csapaterősítési stratégiájához, és mintegy 200 fővel növeli a magyar kontingens csapatlétszámát, ami a korábbihoz képest 60 százalékos bővítést jelentett. Büszkén ki is jelentette:
az Egyesült Államok már nem azt a kérdést teszi fel Magyarország és Közép-Európa többi országa esetében, hogy mit tehet értük, hanem azt, hogy mit tehet velük a közös érdekek előmozdításáért.
Biden pedig cserébe a lojális és példamutatónak szánt felajánlásért, és cserébe a jó együttműködésért a Világbankkal gyakorlatilag az egekig magasztalta Bajnait, és a megszorításokon és kölcsönfelvételen alapuló gazdaságpolitikáját, pozitív példaként állítva más kelet-európai országok elé. Az akkor még alelnök Biden kifejtette:
Magyarország demokratizálódása, éretté válása, politikai és gazdasági fejlődése az a modell, amelyet Kelet-Európának követnie kell.
Majd hozzátette:
Ukrajna, Grúzia és a más, Európához csatlakozni szándékozó átmeneti állapotban levő államok számára Magyarország az egyik modell.
Igen, még Ukrajna számára is. Joe Biden elmondta:
a Magyarország által folytatott gazdaságpolitika példamutató, elszántságot és bátorságot mutat, példát állít mások elé a válságkezelés módját illetően.
Sőt, szerinte az Egyesült Államokban elismerés övezi azt a makrogazdasági politikát, amelyet Magyarország folytat. A megkezdett út folytatására ösztönzött. Mint mondta, Magyarország az élen jár, rendkívül nehéz döntésekkel, de másoknál talán gyorsabban tud kilábalni a válságból. Nyilván itt az IMF-től is kölcsönzött néhány gondolatot az alelnök, de a lényeg az üzenet. Csináljál bármilyen felelőtlenséget, vegyél föl annyi hitelt, hogy az már veszélyeztesse a gazdaság tűrőképességét. Ha baloldali vagy, bármikor kaphatsz gyors gigahitelt a Világbanktól. És ha a csórókon spórolsz, meg is fognak dicsérni érte. Az a lényeg, hogy akkor vagy a megbízható kelet-európai ország mintapéldánya, ha annyira el vagy adósodva az IMF felé, hogy kvázi a Világbank mondhatja meg, mit is tehetsz a saját gazdaságod háza táján, továbbá nem árt, ha mindig megbízható partnernek mutatod magad, és ha az USA kéri, azonnal küldöd a katonáidat Afganisztánba, vagy ahová kell.
Washington, 2009. december 4. A hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban tartózkodó Bajnai Gordon miniszterelnök (b2) és Joe Biden amerikai alelnök (j) sajtótájékoztatót tart megbeszélésüket követően a Fehér Ház Roosevelt-termében Washingtonban. Fotó: MTI/Beliczay László
Afganisztáni bukás, de Bajnai jó embere maradt az USA-nak
Most pedig emlékezzünk meg arról, hogy ez bizony az az afganisztáni küldetés, ahonnan két évtized elteltével éppen Joe Biden elnöksége alatt vonultak ki farkukat behúzva az amerikaiak. Gyakorlatilag percekkel azt követően, hogy az amerikai katonák elhagyták a kabuli repülőteret, a tálibok azonnal bejelentették az Egyesült Államok vereségét, egységeik pedig rettentően megörültek a rengeteg hátrahagyott ellátmánynak és fegyvernek. A fenti kis történetet pedig azért fejtettük ki ilyen terjedelmesen, hogy az olvasónak ne sokat kelljen azon morfondíroznia, vajon mi történne az országgal baloldali vezetés esetén, mondjuk az orosz–ukrán háború fényében. És mi lett volna, ha ez a kép Bidenről és Bajnairól mostanság készült volna? Kiszabadultunk volna-e az IMF és az USA vasmarkából, vagy megmaradtunk volna olyan kelet-európai mintaállamnak, amely el van adósodva az Egyesült Államok felé, megszorításokon alapuló, átlagembereken spóroló gazdaságpolitikát folytat, továbbá az amerikai elnök hívó szavára bármilyen hülyeségbe beleugrik. Merthogy az USA részéről volt igény arra, hogy Bajnai, az ő jó emberük hatalmon maradjon. Kapott is Amerikától kampánypénzeket a mozgalma, már jóval korábban, mint Márki-Zay Péter. De erről majd egy következő cikkben…
Forrás: Magyar Narancs, MTI; Vezetőkép: MTI/Beliczay László
Facebook
Twitter
YouTube
RSS