Harminchárom év telt el a rendszerváltoztatás óta, s immáron a magyar jobboldal harmadik nemzedéke, a tihanyi jobboldal is megszületett. Az első a lakitelki volt. A kommunista diktatúra alatt őrzői, a rendszerváltoztatás után pedig gondozói voltak a magyar kultúrának, s a szocializmus lebontásában találták meg történelmi létük értelmét. A második a Fidesz-alapítók nemzedéke lett. Megszabadították az országot a posztkommunizmus nyűgjétől, saját politikai és kulturális mintákat teremtettek, társadalmi többséget alakítottak ki és egy új, sikeres politikai rendszert építettek fel. Lerakták a szuverén politika alapjait. És végül íme, a harmadik nemzedék, a tihanyi jobboldal! Dolga nem kisebb, mint egy új, nemzeti korszak megteremtése. A siker receptje már rendelkezésre áll, a politikai keret létezik, a társadalmi többség megvan. Vége a másolásnak, vége a pancser konzervatívok korának. Felébredtünk a dogmatikus szendergésből. Következhet a kultúra megszerzése.
Egyetlen győztes sem hisz a véletlenben… Mi sem! Elárulhatom, hogy a jobboldal politikai fölényét nem a vakszerencse, nem a véletlen történelmi konstellációk és egybeesések sorozata teremtette meg. Tudatosság, bátorság és hit kellett hozzá. Tudjuk, hogy mit kell tennünk, majd bátran cselekszünk és mindvégig hiszünk a jóban. Hiszünk a helyesben. Sem keletre, sem nyugatra, hanem a történelem jó, azaz a történelem magyar oldalára állunk.
Nem akarunk megfelelni a baloldalnak, meg akarjuk törni a liberális hegemóniát. Kultúrát akarunk teremteni!
Téved, aki azt gondolja, hogy a politikai sikerhez kizárólag az anyagi gyarapodáson keresztül vezet az út. Szükséges, de nem elégséges támasztéka egy stabil politikai közösség tartós hatalmi helyzetének. Kellenek az egyetértési pontok. Mit gondolunk a nemzetről, a határon túli magyarokkal való összetartozásról. Mit gondolunk a családról, a férfi és a nő, az anya és az apa érzelmi alapokon álló közösségéről. Mit gondolunk Európáról. A határokról, ami nélkül nincs biztonság. A határokról, amit a woke-marxisták elmosnak. Tagadjuk az egyformaságot. Hisszük, hogy az igazság nem az egyenlőségen alapszik. Az igazság értelme szerintünk az, hogy kineki-kinek a saját érdemei szerint.
Hiszünk a klasszikus erényekben. A lojalitásban. A bátorságban.
Hisszük, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy semmilyen. Kereszténység megszűnik a valóság talaja. A Tízparancsolat és Jézus tanítása nélkül elveszítjük iránytűnket az élet nagy döntései előtt. Felettünk álló normák és közösség nélkül szorongás lesz osztályrészünk. Ezért védjük az antikvitást, a görög–római és zsidó–keresztény kultúrát. Elvetjük a felvilágosodás kincstári optimizmusát, nem gondoljuk, hogy megismerhető és legyőzhető a természet, azaz a teremtett világ. Az ember Isten képmása, de az ember nem Isten.
Tagadjuk az utópiát, a náci és a kommunista lázálmot. Visszautasítjuk a szabadságot korlátozó ideológiákat. A liberalizmus mai formáját, a korlátok nélküli végtelen szabadság kultuszát.
Harminchárom év telt el a rendszerváltoztatás óta, s immáron a magyar jobboldal harmadik nemzedéke, a tihanyi jobboldal is megszületett. A politikában, a kultúrában, az anyagi és a szellemi világban. Gondolatban, tettben. Szavakban és cselekedetekben. És ami nekünk megadatott, hogy vannak olyan kiemelkedő személyek, a szellem és a cselekvés emberei, akik minden nemzedékben lerakták névjegyüket. Teremtőként, őrzőként, majd tanítóként. Mesterként. Mentorként. A „kapocs-emberek”, nekem a Schmidt Máriák, a Tőkéczki Lászlók. Orbán Viktor. Nekem még Fricz Tamás… és persze Molnár Tamás is. Aztán még sorolhatnánk hosszan a neveket – ki-ki a saját élményei szerint mondhat köszönetet. Nálunk, a jobboldalon mindig volt és mindig lesz kinek köszönetet mondani.
Ők jelentik nekünk a nemzedékek közti szoros kapcsot. Olvassuk őket, hallgatjuk őket. Lehetőséget kaptunk tőlük. Nincs ma olyan ifjú, új jobboldali köztünk, aki ne sorolná a saját mestereit. Ez lényeges helyzetelőny a baloldallal szemben, ahol a marxisták, a marxistákból lett liberálisok, a liberálisokból lett balliberálisok, a balliberálisokból lett woke-marxisták színeváltozásai okoztak zűrzavart az egymást követő generációk fejében.
Irigykedhetnek is ránk.
Nekünk vannak történelmi hőseink, nekünk vannak mítoszaink. A liberálisok legyilkolták a hősöket, betiltották a mítoszokat. S csodálkoznak, hogy szoronganak?
A jobboldal szellemi erőfölénye ma többek közt a céltudatosságban és a bátorságban érhető tetten. A balliberális oldallal szemben mi ugyanis képesek vagyunk meghatározni önmagunkat. Egyéni önmegvalósítás helyett közösséget építünk. A nyugat másolása helyett saját politikai mintákat teremtünk. Nem szomjazzuk a liberálisok dicséretét, nem nyomaszt minket semmiféle megfelelési kényszer. Szakítottunk a vesztes attitűddel. Nem játsszuk el a balek konzervatívok oly régi szerepét.
A nemzeti konzervativizmus végre felébredt a dogmatikus szendergésből, hisz tetteink lényege nem a múlt passzív szemlélése, hanem a megnyerhető jövő fürkészése.
A tavalyi esztendő végén látott napvilágot a Tihanyi jobboldal című kötet, amely a Kommentár folyóirat szerzőinek korábbi, meghatározó írásait gyűjti egybe. (Részletes ismertető ITT olvasható.) Álljon itt egy csokorra való töredék a kötetben fellelhető gondolatokból, a tihanyi jobboldal krédójából.
Politikai küzdelmünk tétje, hogy korszak lesz-e a rendszerből
– jelöli ki Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója, a Tihanyi jobboldal című kötet szerkesztője a harmadik nemzedék történelmi célját.
Innen indulunk.
A tihanyi jobboldal ugyanis ma tudja, mit akar. Tudja, kivel áll szemben. És tisztában van azzal, hogy a politikai hatalom csak a kulturális hegemónia által lehet tartós.
Íme, széljegyzetekbe szedve a kötet legfontosabb megállapításai.
Rendeződj közösségbe!
A lépéselőny egyrészről abból ered, hogy a jobboldal mindig képes volt közösséget teremteni, majd önmagát térben és időben elhelyezni. Azaz belakni a teret és az időt. Míg a baloldal, ahogy a liberálisok is, csupán a semmiben lógnak. Nem rendeződnek közösségbe, eltörlik a múltat, utópiát erőltetnek ránk. Nincs valós térbeli helyük.
A hagyomány és a szabadság közösség nélkül mit sem ér
– írja a kötetben Gyürk András, a Fidesz EP-képviselője. Helyet foglalni csak közösen lehet. Az én helyett a mi magunk – ez a lényeg!
Teremts mintát!
A jobboldal sikere mögött a politikai mintateremtés győzelme áll. Míg a baloldal a nyugati minták kritika nélküli másolását követi, addig a jobboldal rájött, hogy saját viszonyrendszerre, szuverén keretekre van szükség. A jobboldal második nemzedéke, illetve annak politikai vezetése, az Orbán-kormány megértette ezt. Ahhoz, hogy tartósan maga mögött tudja a társadalmi többséget, először is fel kellett számolnia a posztkommunizmust, majd megteremteni a saját kereteit. Saját szabályokat kellett alkotni. Saját nyelvet beszélni. Az Orbán-kormány legtöbb nemzetközi konfliktusa abból ered, hogy a jobboldal szakított a nyugati érdekek követésével, a birodalmi célok kiszolgálásával. Azaz saját politikai rendszert épített.
Ha tetszik, ha nem, ebben főszerepe van Orbán Viktornak.
Tudd, hol a helyed s mi a dolgod!
A siker harmadik összetevője, hogy a jobboldal tudja azt, hogy mire vállalkozik. A valóság talaján áll, tisztában van vele, hogy egy „világrend nélküli világban” (Schmidt Mária) kell helytállnia. Véget ért a neoliberális világkorszak, az unipoláris világrend csődöt mondott, Amerika hegemóniája megszűnt. A változó világban a nemzeti kormányok pozíciója csökkenőben van, a progresszív politikai csoportok ugyanis rátették mancsukat a tömegkultúrára, amely állandó béklyót jelent a szabad gondolkodásnak.
Ezt a soft-power világot ma egy zömmel marxista alapokon álló „világmegváltó”, társadalommérnökként fellépő woke-elit uralja
– írja Hegedűs Zoltán történész. Míg a lakitelki nemzedéknek a kommunisták, a Fidesz-alapítóknak a posztkommunizmus, a tihanyi jobboldalnak a woke-marxizmus jutott. Mindig küzdeni kellett valamivel szemben.
Az új világrendben új szövetségi rendszert kell építeni. Ebbe pedig nem szólhat bele egyetlen birodalom sem. Egy magabíró ország maga alakítja ki és maga ápolja nemzetközi kapcsolatait.
A magyar érdek a magyar emberek életminőségének és biztonságának növelése, ennek egyetlen útja a szuverén nemzeti politika folytatása
– mutat rá László András, a nemzetközi kapcsolatok szakértője a kötetben. Elkezdtünk saját döntéseket hozni, és ezt nem szívlelik a gyarmattartóink, akiknek az tetszett, amikor gazdaságilag és politikailag is teljesen a markukban voltunk – mutat rá.
És végül tudnunk kell, hogy a mesterséges környezet mellett mi dolgunk van a természetes környezettel, a teremtett világgal – jelöli ki Vágvölgyi Gergely azt a keresztény tanításon alapuló zöldpolitikát, ahonnan évtizedek óta megpróbálják kiközösíteni a jobboldalt.
Felejtsd el a megfelelési kényszert!
A küzdelem során szakítani kell a vesztesek tudatával, szakítani kell a trianoni évszázaddal.
A vereség taktikája a magyar közgondolkodásba ívódott: ezt tulajdonképpen egyfajta megfelelési kényszerként is leírhatjuk
– állítja a kötetben Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese. Majd hozzáteszi: szembe kell nézni magunkkal, de nem úgy, ahogy azt a nemzetközi baloldalon elvárják a bűnös történelműnek kikiáltott magyarságtól, ezzel elültetve bennünk a vesztes-tudatot.
Küzdj a saját szabályaid szerint!
A magyar jobboldal harmadik nemzedéke, a tihanyi jobboldal már pontosan tudja, hogy a politikai siker csak akkor lehet tartós, ha egy közösség el tudja magát helyezni térben és időben. A valóságban, a térképen, a történelemben. Saját keretek közt, saját viszonyrendszerben, saját fogalmakkal és nyelvvel vívja politikai küzdelmét. Mert felismerte, hogy ha a szabályokat mások írják, akkor szükségszerű a vereség.
A tihanyi jobboldal azt is tudja, hogy tanulni lehet, de nem szükséges kritika nélkül elfogadni a nyugati ötleteket. A konzervatív magyar múlt gazdag örökséget kínál a mai magyar politikai megújuláshoz. Nem szükséges tehát a kétségbeesett szellemi importtevékenység. (Tőkéczki László)
Konzerváld a nemzetet!
A harmadik nemzedék ezek után ráébredt arra is, hogy a régi magyar konzervativizmus egyenlő az új magyar jobboldallal. A tihanyi jobboldal megtanulta, hogy konzervatívnak lenni nem más, mint nemzetben gondolkodni.
Nemzeti konzervatívok a nemzetet akarják konzerválni. Egy konzervativizmus vagy nemzeti, vagy semmilyen
– foglalja össze tömören az érvényes képletet Békés Márton.
Építs kulturális hegemóniát!
Végül a harmadik nemzedék azt is tudja már, hogy
a kultúrát nem nézegetni kell, hanem csinálni
– állapítja meg Czopf Áron.
Ahogy a közösség sem épül fel cselekvés nélkül, úgy a kultúra sem születik pusztán esztétikai szemlélődésből. Történelmi korszak csak fáradhatatlan, tudatos és eltökélt építkezéssel születik meg.
Addig pedig álljon itt Békés Márton öt pontja, a tihanyi tézisek:
- alkossunk saját kánont,
- használjuk a magunk szótárát,
- olvassuk, idézzük és bátorítsuk egymást,
- használjuk meglévő kulturális struktúráinkat,
- a szellem emberei támogassák a cselekvés embereit.
Ennyi – a baloldal meg irigykedjen csak!
Vezető kép: MTVA/Bizományosi/Faludi Imre
Facebook
Twitter
YouTube
RSS