Népszerűségében és nagyságában egyaránt egyedülállónak számít a Tavaszi Emlékhadjárat, amely egyben a magyar katonai hagyományőrzés egyik legfontosabb rendezvénye is. A székelyföldi és felvidéki résztvevők jóvoltából összmagyarnak nevezhető esemény idén is megrendezésre kerül majd, a nagy hagyományokra visszatekintő Történelmi Lovas Egyesület szervezői munkája, valamint a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség támogató együttműködése jóvoltából. Portálunk az utóbbi szervezet elnökét, Székely Tibort, aki nem mellesleg a Nemzeti Vágta főkapitánya is, valamint a Tavaszi Emlékhadjárat programigazgatóját és egyben a szóban forgó szövetség alapítóját, Fülöp Tibor Zoltánt kérdezte az idei hadjáratról, valamint a katonai hagyományőrzés aktualitásairól.
Nemrégiben ünnepelte fennállása harmincadik évfordulóját a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség. Milyen eredményekre büszkék az eddig eltelt három évtizedből?
Szövetségünket 1992-ben jegyezték be hivatalosan, így valóban immár krisztusi korba léptünk. Örömmel mondhatom, hogy számos eredményre büszkék lehetünk – kezdte visszatekintését Székely Tibor h. ő. huszárezredes, a szervezet elnöke. –
A mögöttünk hagyott három évtized alatt egy rendkívül szerteágazó és életképes szerveződést sikerült felépítenünk. Magyarország legnagyobb történelmi egyenruhás szervezete vagyunk, amely közel száz egyesületet tömörít, szerte az egész Kárpát-medencében.
Különösen nagy öröm számunkra, hogy az anyaországi egyesületeken kívül a Felvidéken, a Délvidéken és Erdélyben is vannak egyesületeink.
A nevük önmagában is jelentősen definiálja a tevékenységüket, mégis megkérdezem: miként fogalmazná meg az önjellemzésüket, mik a legfontosabb ismérvei a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetségnek?
Történelmi hagyományőrzéssel foglalkozó közösség vagyunk, és egy nagyon erős kohézió jellemzi ezt a társaságot. Tevékenységünkben a katonai hagyományok ápolása, a hazafias nevelés, valamint a nemzeti értékek megbecsülése a legfontosabb. Lényegesnek tartok azonban ezek mellett kiemelni még valamit.
Székely Tibor, a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke. Fotó: Székely Tibor archívuma
Működésünkben lényegesen többről van szó, mint egyfajta militarista játékról, amellyel szórakoztatjuk magunkat és az irántunk érdeklődőket. Valójában ugyanis a magyar kultúra minden lényeges eleme jelen van az életünkben, amelyek közül a katonakultúrát, a történelmet, az irodalmat, a folklórt, a komolyzenét és a képzőművészetet emelném ki elsősorban.
Meglep, hogy a kézművességet és a népművészet egyéb ágait nem említette, pedig megjelenésükről elmondható, hogy impozáns és korhű, alkalmazkodva a vonatkozó történelmi korszakhoz.
Mindenképpen ki kell térni erre is, valóban, az pedig kifejezetten örömmel tölt el, ha a külső szem is észreveszi a megjelenés hitelességére való törekvésünket. Ez ugyanis a kezdetektől fogva jellemez bennünket. S ha már a kézművesség és a különféle népművészeti ágak szóba kerültek: el lehet mondani, hogy nem csupán mi köszönhetünk nagyon sokat ezeknek a mestereknek, de fordítva is igaz, ugyanis a magyar kézművesség különböző ágai – kezdve a szabótól a zsinórkészítőn át egészen a csizmadiáig – sok esetben tőlünk kaptak inspirációt bizonyos területek felfedezésére, hiszen olykor kifejezetten komoly kihívást jelent egy-egy hiteles, korhű ruha elkészítése.
Aki csak egyszer is ott volt valamilyen rendezvényükön, láthatta, hogy a lóval való szimbiózisuk is irigylésre méltó.
Nem akarok nagy szavakat használni, de volt szerencsém bejárni a világot, és arra kellett rájönnöm, hogy nekünk a ló a delfinünk.
A ló és a magyar ember kapcsolata örök és elválaszthatatlan, nem véletlenül tartanak bennünket szerte a nagyvilágban lovas nemzetnek.
Ez a jelzős szerkezet abszolút mértékben helytálló, hiszen a ló mindig is társa volt elődeinknek, és manapság is tapasztaljuk, hogy például a mentális egészségünket is javítja a lovakkal való kapcsolatunk. Amikor szabadidőnk van, akkor mindig igyekszünk valamilyen lovas időtöltést szervezni magunknak, és ezt csak tanácsolni tudom mindenki másnak is, aki megteheti. Összegezve pedig elmondható, hogy tevékenységünk minden pillanata örömforrás számunkra, hiszen a katonai hagyományőrzés a nemzeti öntudat, hagyományápolás és a magyar virtus megjelenítője.
******
Ha már a hagyományápolás és a magyar virtus szóba került, akkor okvetlenül szólni érdemes az 1849 tavaszán lezajlott dicsőséges, tavaszi hadjáratnak emléket állító nagyszabású rendezvényről, a Tavaszi Emlékhadjáratról, amely szintén több, mint három évtizedes múltra tekint vissza. Az elsőt még 1989-ben szervezték meg, és azóta a rendezvény Európa térben és időben legkiterjedőbb katonai hagyományőrző eseményévé nőtte ki magát. A Tavaszi Emlékhadjárattal kapcsolatos tudnivalókról a rendezvény ötletgazdáját és programigazgatóját, Fülöp Tibor Zoltánt kérdeztük.
Néhány, hasonlóan gondolkodó barátommal még az átkosban alapítottuk meg a Történelmi Lovas Egyesületet – elevenítette fel a kezdeti lépéseket Fülöp Tibor Zoltán. – Valójában az 1848–49-es időszak akkori nagy ismerője, Katona Tamás történész, később politikus javaslatára jutottunk arra a gondolatra, hogy az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat ösvényein kellene lovagolni. Mertünk nagyot álmodni, és a hadjárat 140. évfordulóján, 1989-ben megszerveztük az első emlékhadjáratot. A maihoz képest akkor persze még lényegesen kevesebb helyszínen és kisebb létszámmal zajlott az emlékezés. Azóta minden évben lezajlik a rendezvénysorozat, amely mára örömteli módon felfejlődött.
Fülöp Tibor Zoltán és barátai a kezdetek kezdetén, 1989-ben, az első felvonuláson. Fotó: Fülöp Tibor Zoltán archívuma
Manapság közel 60 katonai hagyományőrző és 50 más társadalmi szervezet vesz részt rajta, és mintegy 80-100 lovas huszár járja be a kijelölt útvonalat.
Mennyire fedi le az egykori tavaszi hadjárat útvonalát az emlékhadjárat útvonala?
Mostanra már eléggé pontosan lefedi. Az anyaországi rendezvénysorozat első állomása a Heves vármegyei Hort. Innen indulva – az elmúlt éveket figyelembe véve, valamint a teljesség igénye nélkül sorolva – érintjük Hatvant, Boldogot, Kókát, Jászberényt és a Jászság több városát, Nagykátát, Tápióbicskét, Isaszeget, Gödöllőt, Mogyoródot, majd végül Vácott zárul a program. Külön kiemelendők azon helyszínek, ahol csatabemutatót is tartunk. A csatabemutatók többnyire ugyanazokon a napokon vannak, mint amikor 1849 tavaszán lezajlottak, tehát Boldogon a hatvani csata napján, április 2-án, Tápióbicskén április 4-én, Isaszegen pedig április 6-án, Vácon két nap eltéréssel, április 8-án. Összességében több napon át, folyamatosan zajló rendezvénysorozatról van szó, amely komoly szervezési munkát igényel. Minden településen nagy segítséget nyújtanak számunkra a helyi önkormányzatok, művelődési intézmények, valamint a helyi hagyományőrző egyesületek. Azt is ki kell emelni, hogy az eredeti tavaszi hadjáratnak voltak felvidéki csatái is, Nagysallónál és Komáromban. A Felvidéki Tavaszi Emlékhadjáratot napjainkban felvidéki bajtársaink szervezik, és itt is megemlékeznek az egykori csodálatos hadi sikerekről. Természetesen a felvidéki és az anyaországi programsorozat összekapcsolódik. Ott vagyunk minden évben Budavárban is, ahol a tavaszi hadjárat utolsó csatája lezajlott. Ezt a hármast, tehát a Hort–Hatvani térségből induló és Vácon véget érő Nagy Menetet, a felvidéki szakaszt, valamint Budavárát foglalja keretbe a tiszafüredi előrendezvény, amit furcsa módon motoros barátaink szerveznek, és a pomázi utórendezvény, amely egy közösségerősítő program valójában.
Azokban a bizonyos hadi sikerekben nagy szerepet játszott a közös cél és a bajtársiasság is. Ez utóbbi nemes tulajdonság mennyire van jelen az utódokban, a mai hadjáratosokban?
Amikor egy katonai hagyományőrző rendezvényen vagyunk, egyik helyről megyünk a másikra. Itt ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, sátrat kell építeni, folyamatosan programok vannak, nehézségek vannak, amelyek olykor magától értetődő módon konfliktusokat is képesek szülni.
Huszárok vágtatnak át a Tápión a Tavaszi Emlékhadjárat tápióbicskei csatabemutatóján. Fotó: Christine Prottengeier
A bajtársiasság, mint jelenlévő érték, ilyenkor kell, hogy megnyilvánuljon, a közösség érdekében. Már csak azért is, mert a Tavaszi Emlékhadjárat mára Európa egyik legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvénysorozatává nőtte ki magát.
Az emberek áldozatvállalása és hazaszeretete és persze bajtársias szemlélete hozta létre és működteti ezt, immáron több, mint három évtizede.
Mennyire övezi nagy érdeklődés a rendezvényt?
Az emlékhadjárat népszerűsége kiemelkedőnek nevezhető, hiszen a rendezvénysorozatot a különböző helyszíneken óvatos becsléseink szerint is legalább ötvenezren keresik fel. Ez természetesen részünkről, szervezők részéről is megköveteli azt, hogy minél sokszínűbb legyen a programkínálat.
A történelmi előadásoktól kezdve a népzenei- és néptáncműsorokon, a rockkoncerteken és a főzőbemutatókon át egészen a zenés katonai hagyományőrző parádékig, valamint a már említett látványos csatabemutatókig nagyon széles a palettánk. Emellett a Tavaszi Emlékhadjárat résztvevői saját korhű ruházatukkal, felszereléseikkel és történelmi fegyvereikkel idézik fel a magyar történelem egyik, igen jelentős katonai sikereket felmutató hadi eseménysorozatát.
Helyszínről helyszínre haladva építik ki táborhelyeiket, ahol gondoskodnak az emberek étkezéséről, szállásáról, a lovak istállózásáról, takarmányozásáról. Az élő történelemóráknak is tekinthető programok valamennyi érdeklődő számára feledhetetlen élményt nyújtanak.
Említette, hogy európai és világviszonylatban is nagynak számít a Tavaszi Emlékhadjárat.
Igen, ez így van, mert bár a különböző katonai hagyományőrző mozgalmak a világon sok helyütt reneszánszukat élik, az általuk szervezett programok többnyire egy-egy hétvégére szorítkoznak.
Nem tudunk arról, hogy Európában létezne még egy olyan volumenű katonai hagyományőrző rendezvény, mint amilyen a Tavaszi Emlékhadjárat. E programsorozat tehát a maga nemében egyedülálló, de legalábbis ritkaságszámba menő jelenség.
Emellett legalább olyan fontosnak tartom, hogy nyújtanak némi ösztönzőt a magyar kultúra ápolására, népszerűsítésére is. Ugyanilyen fontos, hogy a Tavaszi Emlékhadjárat a Kárpát-medence több térségébe is elviszi a hagyományőrzéshez kapcsolódó programokat. Ezzel hitünk szerint sikerül részt vállalnunk a közösségteremtésben, és elősegítenünk a hasonló értékrendű magyar emberek egymásra találását. Úgy érzem, ezen felül is van mire büszkének lennünk! A Történelmi Lovas Egyesület történelmi szerepét betöltve megteremtette a ma már virágzó 48-as katonai hagyományőrző mozgalom magyarországi alapjait. Kezdeményezésünkkel megtörtünk és kitapostunk egy olyan utat, amelyet előttünk nem járt be még senki, és amely mára már szerencsére sokak által használt országúttá szélesedett. Ezzel szervesen összefügg, hogy az egyesület kezdeményezésére létrejött országos szövetség, a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség mára szervezeti keretek közé emelte a katonai hagyományőrző tevékenységet Magyarországon, bevonva ebbe az elcsatolt területeken élőket is.
Fülöp Tibor Zoltán, a Tavaszi Emlékhadjárat ötletgazdája és programigazgatója. Fotó: családi archívum
Az idei Emlékhadjárat szervezésével egy időben ismét belefogott valami újnak az életre hívásába is. Beszélgetésünk végén arra kérem, meséljen erről bővebben!
Idén másodjára kezdtem bele bajtársaimmal az 1849-es Tavaszi Hadjárat Hagyományőrző Hadseregének felépítésébe, hogy a hadjárathoz érzelmileg kötődő egységek alakuljanak ki, míg a közben felnőtté váló Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetséggel és a hozzá tartozó csapatokkal – melyet talán megbocsátják nekem, ha saját gyermekemnek tekintek – igyekszem összehangolni tevékenységünket. Hála Istennek, jelenlegi elnökével gyümölcsöző kapcsolatot tudunk ápolni. Ami az emlékhadjáratot illeti, nem kis feladat évről évre megszervezni, de szerencsére sokan segítenek. Különösen az érintett településeken azok, akik saját maguk is felfedezték, hogy nemcsak a magyar történelem, de az abból merítkező és építkező, hosszúra növekedett rendezvénykígyó, vagyis az emlékhadjárat táptalaja lehet az alkotó és teremtő tevékenységeknek, elsősorban a helyi kulturális életben.
Vezető kép: Fülöp Tibor Zoltán archívumából
Facebook
Twitter
YouTube
RSS