Kiszivárogtatott amerikai jelentések, egyszerre dicsekvő és aggódó beszámolók Prigozsintól, és nagyobb veszteségek, mint a háború kezdete óta bármelyik fronton. Ha az orosz-ukrán háborút az első világháborúhoz hasonlítjuk, akkor Bahmut lett az új Verdun, s minthogy a látszólag jelentéktelen francia város is meghatározta a nyugati frontot az antant számára, úgy múlik most a háború gyors lezárásának reménye a kelet-ukrajnai településtől. Induljon tehát a háborús “tippelde”, mit várhatunk a hónapok óta beharangozott, majd megcáfolt ukrán ellentámadástól.
A Donyeck megyei város ukrajnai mértékkel nem számít nagy településnek. ami pedig a stratégiai fontosságát illeti az a nyugati médiában éppen attól függ, hogyan állnak a frontvonalak: volt már meghatározó, döntő hadszíntér, aztán pedig jelentéktelen kis falucska, amin az oroszok feleslegesen őrlik fel erőiket. A médiában. A komolyan vehető elemzők, amilyen például Robert C. Castel, azonban nem felejtik el hangsúlyozni, hogy egy háborúban az fontos, amit mindkét fél annak tart.
Az orosz hadsereg egyik legnagyobb trükkje pedig az lett, hogy fontossá tette a települést. Miután hónapok óta egyre véresebb harcok zajlanak a városban sikerült elérni, hogy az egész világ Bahmutra figyeljen, ezzel pedig sikerült elterelni a figyelmet a vuhledari kudarcról, és elérni azt, hogy az ukrán fél mindent megtegyen, hogy megtartsa a donyecki települést, egyre nagyobb veszteségeket elszenvedve.
Nagykoncert a frontvonalon
A bahmuti csata kétségkívül Jevgenyij Prigozsin magánprojektje. A Wagner-csoport vezetője a fent említett marketinghúzással egyszerre elérte, hogy hadserege a figyelem középpontjába kerüljön, ő maga hősként szerepeljen az orosz médiában (nem véletlenül jelentkezik be naponta a frontvonalról), és mind a katonai, mind pedig a politikai figyelmet elterelje a többi hadszíntérről. Olyannyira sikeres volt, hogy a nemrégiben kiszivárogtatott amerikai hírszerzési dokumentumok Ukrajna kapcsán szinte kizárólag a város felmentésének lehetőségével foglalkoznak.
A “zenészek” vagyis a Wagner-csoport katonái pedig kifejezetten jó munkát végeznek: lassan, lépésről, lépésre őrlik fel a Bahmutot védő ukrán erőket, szinte teljesen bezárva azt. A jelenlegi geolokációs adatok szerint már csak egy szabad út vezet az ukrán kézen maradt területekhez, amely azonban folyamatos tűz alatt áll. A médiavisszhang miatt azonban az ukrán vezetés nem hajlandó a visszavonulásra, bármekkora áldozatokkal is járjon a település tartása. Sőt, a napokban kiszivárgott (vagy kiszivárogtatott) információk szerint az ukrán erők éppen a város felmentésével akarják összekötni a nagyszabású tavaszi ellentámadásukat. Ami érthető is: bár a Wagner által ostromolt település feladása lehetőséget adna arra, hogy más pontokon meglepetésszerű támadásokat hajtsanak végre, az orosz propaganda hatalmasat nyerne, ha beveszi a rommá lőtt városkát, arról nem is beszélve, hogy a Wagner harcosain kívül az orosz erők jelenleg nincsenek lekötve, ők éppen úgy tarthatnák magukat Kelet-Ukrajna más pontjain. Lássuk azonban milyen lehetséges forgatókönyvekkel számolhatunk ha valóban beindul a tervezett ukrán ellentámadás:
A-verzió: az ellentámadás bejön, az oroszok nem készülnek fel időben és mind nagyon rosszul járunk
Tegyük fel, hogy a szivárogtatások tervezettek voltak. Azért ecseteli egyre több ukránbarát elemző, hogy Kijev kifogyott a lőszerből és az emberanyagból, hogy elaltassák az oroszok figyelmét, és hamarosan megindul a tavaszi ébredés offenzíva. Prigozsin szerint több mint kétszázezer ukrán katonát sorakoztattak fel az ellentámadáshoz, ebből nagyjából nyolcvanezer már átesett a NATO-kiképzésen, és nyugati fegyverekkel van felszerelve, a többi golyófogó, de arra elég, hogy nyomást gyakoroljon az orosz vonalakra.
Ha ez a forgatókönyv működik, az oroszok pedig nem készülnek fel, mert hisznek azoknak a híreknek, miszerint Ukrajna képtelen az offenzívára, akkor a NATO által támogatott ukrán hadsereg nem csak a Bahmut körüli ostromgyűrűt törheti át, de mélyen benyomulhat Luhanszk megyébe, sőt délen elfoglalhatja Zaporizzsjét, elvágva ezzel Oroszország szárazföldi kapcsolatát a Krímhez, ezzel az összeomlás szélére sodorva az orosz hadsereget.
A következő célpont Moszkva. Fotó: MTI
Ez senkinek sem lenne jó. Ahogy egy korábbi cikkünkben már kitértünk rá, ha Oroszország léte fenyegetve van, akkor Moszkva nem habozik egy végső válasszal. Ha a hagyományos erők által tartott frontvonal összeomlik, ha a Krím fenyegetés alá kerül, ha az ukránok olyan pozíciókhoz jutnak, ahonnan folyamatosan támadhatják az anyaországot, akkor bizony életbe lép a nukleáris direktíva. Ennek a következményei pedig beláthatatlanok.
Ha Moszkva nem is nyúl azonnal az atomfegyverhez, egy jelentős ukrán előretörés akkor is mindenképpen elhúzódó háborút jelent. Ezt láttuk a kijevi blöff lehívásánál is: mikor Ukrajna nem adta meg magát azonnal, a pár hónaposra saccolt háború egyévesre nyúlt, aminek még most sem látjuk a végét. Továbbá egy sikeres ukrán támadás további fegyverszállításokat, és lassú kivérzést jelent Ukrajna számára is. Elmehetnek az orosz határig is, de ha nem ülnek tárgyalóasztalhoz, akkor még messzebb kerülnek a célok (mondjuk Vlagyivosztokig), tehát felkészülhetünk rá, hogy még évtizedekig is elhúzódhat a háború, ha pedig Moszkvában megnyomják a piros gombot, akkor fölösleges azzal számolni, hogy meddig tart még az egész, a végét úgy sem látjuk meg.
B-verzió: Prigozsin szándékosan túloz, de jön az ellentámadás, az oroszok felkészültek – Ergo, most kell Bahmutban telket venni
Felmerül az a lehetőség is, hogy Prigozsin bejelentéseivel szándékosan túloz, egyrészt azért, hogy kicsit fényezze a Wagner teljesítményét, másrészt azért, hogy a ne hagyja lankadni Moszkva figyelmét. Ebben az esetben az említett nyolcvanezres ukrán sereg a teljes támadóerőt jelentheti, aminek csak egy töredéke esett át komoly nyugati felkészítésen és felszerelésen (persze a fizetési listán attól még szerepelhet negyedmillió katona, van helye a plusz zsoldnak).
Orosz ostromzár Bahmut ukrán kézen lévő része körül. Fotó: telegram
Ebben az esetben, vagyis ha az orosz fél felkészült, az ukrán erők pedig nem rendelkeznek az áttöréshez elegendő erővel, az ellentámadás el fog indulni, majd arról olvashatunk a nyugati sajtóban, hogy mennyire homofób a magyar kormány, hiszen valamivel el kell terelni a figyelmet a buktáról a keleti fronton. A másik következmény pedig az volna, hogy az ukrán hadsereg teljesen összeomlik, Kijev támogatói pedig még Washingtonban is arra a következtetésre jutnak, hogy fölöslegesen öntik a pénzt Kelet-Ukrajnába. Ha az ellentámadás sikertelen akkor ugyanis Ukrajna az utolsó kártyáját is eljátszotta.
A következő lépés a teljes káosz lesz, lázadás a hadseregben (aminek már most vannak jelei), és lassú, de stabil orosz előrenyomulás egészen addig, amíg Zelenszkij le nem mond, vagy el nem tűnik (hogy hogyan, azt csak Langleyben tudják). Ez a forgatókönyv azt jelentené, hogy ha a háború nem is fejeződik be hirtelen, a harcok intenzitása jelentősen alábbhagy. Mivel a nyugati támogatások szépen lassan elapadnak, eljön az ideje annak, hogy feloldják a szankciókat (persze csak csendben, hogy továbbra is mindenki jóENbernek tűnjön). Egy kicsit fellélegezhetünk, egy időre, aztán Kína annektálja Tajvant, mert látják, hogy mennyire töketlen nyugaton mindenki, de ez a jövő zenéje. Ha ez a forgatókönyv válik be, akkor Putyin halála után (ami már legalább egy fél éve megtörtént, mint tudjuk), azonnal megválasztják Prigozsint orosz elnöknek. Jól járunk vele? Nos, igazán akkor, ha most vásárolunk kedvezményesen telket Kelet-Ukrajnában.
C-verzió: is-is, azaz egyik sem
Ez a lehetőség azt jelentené, hogy lesz is ellentámadás, meg nem is. Az ukrán vezérkar, és az őket irányító csoportok felismerik, hogy az A-verzióban vázolt lehetőség túl nagy falat lenne, de az ellentámadást kritikus pontokra koncentrálva véghez viszik, valamiféle sikereket is elérnek, amit nagyon szépen el lehet adni a sajtóban.
Semmi nem változik a lövészárkokban
Ez sem jelentene nagy változást a jelenlegi helyzetben. A háború nem érne véget, ahogyan nem is eszkalálódna, kiváló lehetőséget teremtene azonban a konfliktus teljes befagyasztására. Ez esetben ugyanis a támogatások továbbra is folydogálnának Ukrajnának, az orosz hadsereg helyzete nem változna, minden maradna a régiben, azzal a különbséggel, hogy a következő fél év arról szólna, hogy “Kijev felkészült a téli offenzívára, Oroszország pedig megint kifogyott a lőszerből és az emberanyagból”. Ez esetben azon múlik mikor lesz vége a konfliktusnak, hogy mikor tűnik fel a következő védelemre váró demokrácia (Tajvan?), ami eltereli az Egyesül Államok figyelmét.
A jóslás női mesterség, nekünk nem is megy, csak a tényekből következtetünk, ezért nem állítanánk, hogy bármelyik lehetőség valószínűbb lenne, vagy hogy ne merülhetne fel D, E, F stb. verzió. Az azonban kétségtelennek látszik, hogy az ukrán offenzívára hamarosan sor kerül. Ennek egyik legegyértelműbb jele, hogy Kijev most jelentette be, hogy elhalasztják…
Fotó: Telegram (a Wagner harcosai pózolnak a bahmuti adminisztrációs központ előtt)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS