“Horthy Miklós nélkül lehet, hogy nem lenne Magyarország” (Videóriporttal)

A kormányzó méltóságteljes újratemetése a rendszerváltás időszakának egyik legfontosabb jelzés és jelkép értékű eseménye volt. Lezárt egy korszakot, és megnyitott egy újat, a nemzeti érzés újjászületésének és erősödésének időszakát – mondta Fazekas Sándor korábbi vidékfejlesztési miniszter Kenderesen, Horthy Miklós újratemetésének harmincadik évfordulóján. A megcsonkított Magyarország kormányzójának szülőfalujában nagyszabású ünnepéllyel tisztelegtek az államférfi és családja előtt, melyet a kenderesi önkormányzat és a Horthy Miklós Alapítvány közösen szervezett. Szintén az újratemetés évfordulóján nyílt meg az Építési és Közlekedési Minisztérium támogatásával megvalósult Horthy-korabeli közlekedési kiállítás a vasútállomáson, ifj. Horthy István, a kormányzó fia tiszteletére. A kiállítást Lázár János nyitotta meg.

Lázár János, a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív interjúja, melyben Horthy Miklóst kivételes államférfinak, hős katonának és igaz hazafinak nevezte, ITT nézhető vissza.

Az eseményen a magyar kormány több tagja, kormánypárti politikusok, országgyűlési képviselők, vármegyei vezetők, valamint a magyar vitézi rendek és tengerészek is részt vettek. A méltatások sorában több szónok részéről elhangzott a bolsevizmus történelemhamisításának mai napig tartó hatása, amelynek eredménye, hogy Horthy Miklós személye, történelmi szerepe a mai napig sokak által vitatott. Horthy Miklósnak kormányzóként két választása volt, a fasiszta Németország vagy a szovjet kommunista hatalom, a kettő között őrlődött. A megcsonkított, gazdaságilag kifosztott országot kellett mentenie. Fazekas Sándor úgy fogalmazott, hogy Horthy kivételes államférfi volt, ő alakította ki a mai országunk államszervezetét.

Nélküle lehet, hogy nem is lenne Magyarország.

Hasonlóképpen méltatta a kormányzót, tengernagyot Lázár János  építési és közlekedési miniszter, aki szerint a Horthyk előtt, azért, amit az országért, a nemzetünkért tettek, főhajtás, tisztelet jár.

Harminc évvel ezelőtt, 1993 szeptember 4-én hozták haza Horthy Miklós, felesége Horthy Miklósné Purgly Magdolna és fiuk, ifj. Horthy Miklós földi maradványait és temették újra a kormányzót és családtagjait a kenderesi temetőben. A halottszállító autókat, amelyek éjszaka érkeztek meg a kisvárosba, tömegek várták az utak mentén. Az újratemetésen több mint ötvenezer ember vett részt, a rendszerváltás utáni első szabad magyar kormány több tagja is. Rehabilitációja azonban messze nem tekinthető befejezettnek. Napjainkig számtalan olyan váddal illetik, amely az elmúlt rendszer által diktált megítélését másolja. Titulálják fasisztának, felelőssé teszik deportálásokért, miközben megfeledkeznek arról, milyen kényszerhelyzetben volt. Arról, hogy gyakorlatilag nem volt jó választása. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt: a megcsonkított ország talpraállítása és megerősítése, túlélésének biztosítása.

Bár az elmúlt harminc évben is minden esztendőben megemlékeznek a rehabilitálásáért harcolók és szülőtelepülése, Kenderes is, ilyen széleskörű, kormánypártok által nyíltan felvállalt Horthy megemlékezést még nem tartottak mint az idén, ami azt mutatja, hogy talán előbbre léptünk azon az úton, amely méltó helyére emeli a kormányzó életművét a magyar történelemben. A Kenderes önkormányzata által szervezett ünnepségen Barabásné Forgács Edit polgármester azt mondta, a Horthy család tagjai mindig is a település tisztelt és megbecsült polgárai voltak. Horthy Miklósnak, bár tengerészként a világot járta, szívében fontos helyet foglalt el Kenderes, amit mindig is az otthonának tekintett.

1920. évi kormányzó választását követően sem feledkezett meg szeretett kis falujáról, az itt élő emberekről, akikhez személyes kapcsolat fűzte, és akik mindig nagy tisztelettel és megbecsüléssel szóltak róla. Ezt a megbecsülést és tiszteletet többféle módon is kifejezték. Például születés és névnapján mindig egy emberként köszöntötték

-emlékezett a polgármester.

Kenderes Horthy Miklósnak köszönheti az arculatát – emlékeztetett – mely eltér a többi alföldi településétől. Iskolákat, postahivatalt, városházát építtetett, templomokat, vasútállomást újíttatott fel. F. Kovács Sándor a térség kormánypárti országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy a magyar történelem olyan mint egy hosszú szőttes, amelyet szorgos kezek szőnek selyemből, bársonyból, aranyszálakból. Vannak rajta virágos minták, de szakadások is, amelyek ismétlődő sormintát alkotnak. Voltak szakadások, amelyekre más nemzetek azt mondták, már sosem lesz folytatása, de mindig volt magyar, aki ezt a szőttest tovább szőtte és folytatta.

Ez a szőttes érdekes módon megismétel sormintákat, megismétel történeteket, megismétel életeket. Megismétli a folytonos harcot a szabadságért, a függetlenségért. Megismétli vezetőink történetét, a küzdelmet a szabadságért, küzdelmet a függetlenségért, majd bujdosást, száműzetést, haláluk után több évtizeddel újratemetést az itthoni földben

-fogalmazott F. Kovács Sándor. Hozzátette, hogy a történelemről, Horthyról mindenkinek megvan, megvolt a maga igazsága.

Volt igazság, amit mi tanultunk, a megszállóink igazsága, a szovjetek igazsága, az őket kiszolgáló csatlósok igazsága. És csak ezt hallottuk, ezt tanították, ezt mondták nekünk igazságként. És a valódit, az igazat csak szüleimtől, nagyszüleimtől, szűk baráti körben, szűk családi körben hallhattuk történelmünkről és a kormányzóról. És ez az igazság fénye kezdett újból felbukkanni itt Kenderesen, egy kora őszi napon, az újratemetésen és utat tört magának

-emlékezett a képviselő.

Hangsúlyozta, hogy a csatlósok, megszállók és őket kiszolgálók igazságáról mindenki tudta, hogy hazugság, és ez a hazugság a mai napig velünk él.

Mindannyian tudjuk, hogy a kormányzó iszonyatos nehéz helyzetben, mint ahogy történelmünkben sokszor tudtuk és sokszor elhangozott, két pogány közt kellett vívódnia. Két pogány közt, a német fasizmus és a szovjet kommunista rendszer között. És nincs olyan vezető, aki ezek között a sziklák között bármilyen jó tengerész könnyedén kormányozza egy kis nemzet hajóját. De a kormányzó igyekezet, hogy becsülettel, tiszta szívvel hazafiként kormányozza az országot

– jelentette ki a térség parlamenti képviselője.

Hubai Imre, a Jász-Nagykun Szolnok Vármegyei Közgyűlés elnöke beszédében arra mutatott rá, hogy a kormányzó és családja hamvainak hazatérése óta eltelt három évtized és a II. világháború lezárását követő, ezt megelőző kettő emberöltőnyi idő sem volt elég, hogy megszülessen egy elfogulatlan monográfia a kormányzóról és politikai teljesítményéről, melyet a Magyar Királyság utolsó két évtizedének, egyben Horthy-korszaknak is nevezünk. Majd Máté Evangéliumát idézte:

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek.

Hubai Imre felidézte, milyen gazdasági helyzetből támasztotta fel az országot a kormányzó.

Az ország a világháború és a trianoni döntések miatt siralmas gazdasági helyzetbe süllyedt. A nyersanyag és energiaforrások nagy része az úgynevezett utódállamokba került. A gyáripar nagyobb hányada azonban az új határokon belül maradt. Sajnos jött a gazdasági világválság. És csak jelentős állami szerepvállalással lehetett a ’30-as évek közepére ismét növekvő pályára állítani a gazdaságot. Ehhez a gazdasági sikertörténethez hozzájárult az a viszonylagos politikai stabilitás, amit a kormányzó, vitéz Nagybányai Horthy Miklós visszafogott politikája is biztosított

-jegyezte meg.

Felszólaltak Kenderes plébánosa és református lelkésze is. Palotai Ádám plébános Vitéz Nagybányai Horthy Miklós hitért, vallásgyakorlásért végzett munkáját idézte fel. Mint mondta, a hit mindig is a magyarok megtartó ereje volt. Horthy Miklós pedig számtalan templomot épített. Répási István református lelkész Robert Lansing amerikai külügyminisztert idézte, aki 1920 február 12-én azt mondta, hogy a trianoni békeszerződések cselszövések és rablások eredményei megalázóak és tarthatatlanok. Majd Lord Newtont, aki az angol felsőházban azt mondta, hogy Magyarország a világháború előtt virágzó ország volt. Európa legtökéletesebb földrajzi egysége, amit most szét akarnak bontani.

Ezek nem magyar embertől, nem magyar történészektől, vagy államférfiaktól, hanem amerikai és angol politikusoktól elhangzott kijelentések 1920. február 12-én és március 30-án. Tudjuk, hogy a szégyenletes trianoni békediktátumot később, június 4-én kellett aláírni. Nem azért, mert így akartuk, hanem mert ránk kényszerítették, és mint vesztesek, nem tehettünk mást. Most olyan időket élünk, amikor újra sok támadást, verbális inzultálásokat kell elszenvednünk, ha azt mondjuk, minden szélsőséges megnyilvánulás nélkül, hogy a nemzet széttagoltsága, a haza megcsonkítása fáj, örökre fájni fog

fogalmazott a tiszteletes. Hozzátette, hogy megcsonkítva is lehet tovább élni, de az az élet többé nem lesz ugyanaz. Végezetül Horthy Miklóst magát idézte, megcsillantván az ő elköteleződését és mély hazaszeretetét.

Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelenül hazaszállnak a Duna-tisza partjaira, édes hazánkba, melyet számunkra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta láthatom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét és gyönyörködhetem benne. Ám gyakorta behunyom szemem és gondolatban Keletre fordulok, mély a tenger és végtelen. De mélyebb szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz és végtelenebb a vágyódásom, mely a magyar földre és a magyar nép körébe vonz.

Utolsó felszólalóként Fazekas Sándor volt vidékfejlesztési miniszter, korábban Karcag város polgármestere emlékezett a tengernagy kormányzóról. Mint mondta, méltóságteljes újratemetése a rendszerváltás időszakának egyik legfontosabb jelzés és jelkép értékű eseménye volt. Az aktuálpolitikai pillanatokon túlemelkedve lezárt egy korszakot, és megnyitott egy újat, a nemzeti érzés újjászületésének és erősödésének időszakát. Kenderes városa büszke lehet Horthy Miklósra. A kivételes államférfira, aki a hányatott sorsú magyarságot egy rendkívül nehéz sorsú nemzetet vezetett, embert próbáló időkben – vélekedett Fazekas  Sándor.

Az első világégést követő összeomlás, a forradalom, majd a vörös terror és az idegen megszállás előidézte zűrzavarban, Magyarország megcsonkításának évében kellett új álmot alkotni. Horthy Miklós volt az, aki vállalta a kihívást, a nagy felelősséggel járó, csaknem lehetetlen feladatot

-hangsúlyozta.

Majd Horthy Miklóst a huszadik század államalapítójának nevezte, aki nélkül lehet, hogy ma nem is lenne Magyarország. Mert ma is az általa teremtett keretek között élünk. Ő hozta létre, alakította ki, mint említette munkatársaival együtt mai ország államszervezetét.

Trianon után talpra kellett állítani az országot, meg kellett küzdeni a gazdasági válsággal és a hazánkat körbevevő nemzetközi elszigeteltséggel, a háborús jóvátétel súlyos terhével, honvédelmünk katonaságunk gúzsba kötésével, és megannyi az utódállamokban élő magyarokat sújtó igazságtalansággal. A második világégés idején egyre nehezebb, később szinte megoldhatatlan feladat volt a magyar érdeket érvényre juttatni. A kezdetben egymással szövetséges, majd ádáz ellenséggé váló ígéretekben, egymásra licitáló, vagy megtorlással, az ország felosztásával fenyegetőző nagyhatalmakkal, a Német Birodalommal vagy a Szovjetunióval, Hitlerrel vagy Sztálinnal szemben

-emlékezett a volt vidékfejlesztési miniszter.

Hozzátette, nem tisztünk az 1920 és 1945 közötti időszak megítélése körül folyó politikai és történészi viták eldöntése. De fontos azoknak a nemzeti és közösségi egyéni teljesítményeknek a megismerése, bemutatása, melyekben a nemzet élni akarása, magára találása kifejeződik.

Minden elismerést megérdemelt dél és nagyszüleink erőfeszítése, mellyel az összeomlás után talpra állították az országot. Templomok, egyetemek, iskolák, városnegyedek, nyári öntözőcsatornák, utak és vasutak épültek, világszínvonalú termékeket állított elő a magyar gazdaság, fejlődött a tudományos élet. Történelmi tény, hogy az első földreformot ebben az időben hajtották végre. Sokat erősödött a gazdatársadalom, megkezdődött a vidék közművesítése, anyagi iskolák százai épültek. Emelkedett a műveltség szintje, a művészet és a kultúra maradandó értékeket alkotott. Magyarország eredményesen megküzdött a világot megrendezett világot megrengető gazdasági válsággal, melyet követően Európa harmadik legerősebb pénze lett a pengő. Két évtized alatt megduplázta a nemzet össztermékét, és a legjobb úton volt, hogy a legfejlettebb államok sorába lépjünk

-sorolta a Horthy-korszak érdemeit Fazekas Sándor.

Aztán megjegyezte, az eldönthetetlen kérdés, hogy mi történt volna, ha nem jön az újabb világháború, de az történelmi tapasztalat az, hogy a magyar akkor és most is megfelelő kormányzással és szorgalmas munkával a békét képes megnyerni.

Az akkori évtizedek eredményes, viszonylag nyugodt építőmunkája nem lett volna lehetséges gondoskodó kormányzás és Horthy Miklós kormányzó nélkül

-jelentette ki a politikus.

Az ünnepi beszédeket követően a Horthy-család kriptájánál egymás után helyezték el az emlékezés koszorúit politikusok, vitézi rendek, hagyományőrző szervezetek, önkormányzatok, vármegyék, a Magyar Honvédség és Horthy tisztelői. Csak a koszorúzás több mint egy órán át tartott.

Este 18 órakor pedig megnyílt a vasútállomás épületében berendezett Horthy korabeli közlekedési kiállítás, mely a kormányzó fiának, Horthy Istvánnak, Magyarország közlekedési hálózata újraépítőjének állít emléket. A kiállítás létrehozását az Építési és Közlekedési Minisztérium támogatta és Lázár János építési és közlekedési miniszter nyitotta meg. Az eseményről külön tudósításban számolunk be, akár csak a vasárnap délelőtti megemlékezésről, istentiszteletről, melyet a Horthy Miklós Társaság tartott a Hazatérés Templomában Budapesten. Hétfőn videó összeállításunkat is megtekinthetik, melyben többek között megszólal majd az a tengerész, aki az újratemetésre Horthy Miklós koporsóját társaival a vállán vitte és a kormányzó egyik ma élő családtagja, Horthy Éva is.