Árulók kisenciklopédiája politikai analfabétáknak és baloldaliaknak

Olyan sűrű lett a hazaáruló mezőny idehaza, amit már nehéz átlátni. Mi azért mégis megpróbálunk különbséget tenni azok között, akik a kommunizmus ősbűnével árulták a hazát, valamint azon wannabe komcsik között, akik csak szeretnék ha a külföldi tartótisztek mögött bevethető hadsereg is állna arra az esetre, ha önnön tehetségük nem lenne elég ahhoz, hogy kellően árulják a hazát. Merthogy van itt az amerikai befolyásért kulcsoló, a külföldön mószeroló és persze olyan is, aki bármit elfogad, csak annak ne legyen köze a magyar érdekhez.

Az őskommunista

Az eredeti formában kihalófélben lévő típus, élőhelye olyan áporodott, az átmentett pártvagyon maradékán evickélő törzsközösség, mint például az MSZP. Senki sem tudja, hogy a tagoknak miért nem tűnik fel, hogy már nincs semmi a koncból, amelynek felosztása végett a pártban vannak még, de ez így van jól. Persze egyes II. kerületi polgármesterek „minden nap gondolnak a távozásra”, de ugye mi az alternatíva, ha a megújult komcsi pártok egyetlen stratégiája is az, hogy egy szép napon ők is MSZ(M)P lesznek.

Az árulkodós

Egy nagyon érdekes típus, ugyanis bármiféle cél, érdek, vagy értelem nélkül, puszta élvezetből igyekszik külföldön lejáratni hazánkat.  Általában a Balaton távolról való elkerülése miatt saját maga által sosem látott ötezer forintos lángos miatt menekül– felfüggesztve az idehaza egyébként permanens éhezést– valamelyik nyugat-európai országba nyaralni, néhány hónapot, ahol aztán a vegánokat megszégyenítő kéretlen tolakodással közli mindenkivel, hogy ő bizony román. Ebből kifolyólag pedig Jóember^TM. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint hogy az elmúlt 13 évben bármelyik nap elindult volna már hátrahagyni a posványos mucsát. Csak valamin mindig elsiklott…

Az ügynök (1-es modell)

Nem összekeverendő az árulkodóssal, hiszen az ügynök korai verzióját úgy hozták létre, nem pusztán belpesti hévből gyűlöli Magyarországot. Persze munkája eredményességéhez ez is kell. Úgy mondanák a matematika nyelvén, hogy a haza utálata szükséges, de nem elégséges feltétel. Szóval a nagybetűs CIVIL archetípusáról beszélünk, aki Svédországban mesél gyerekeknek a magyar demokráciáról, pontosabban annak hiányáról. Vagy aki közgazdász létére látszólag nem képes felfogni, hogy ha Magyarország tárgyal Kínával, az ugyanúgy a normál ügymenet része, mintha Németország tárgyalna a keleti óriással. Nekik persze szabad. Németek, demokraták, stabil a kormány és a demokrácia. Ja az nem, de majd kijavítják. Az ő különlegességük az, hogy több-kevesebb pénzt kapnak bomlasztó tevékenységükért, ezzel megalapozva a következő típusnak. Így van idejük olyanokat kitalálni, mint hogy az őskomcsik által elkótyavetyélt Liszt Ferenc Repülőtér visszavásárlása csak a kínaiaknak kedvez. Szépen körbe is ért a társaság.

A második generációs ügynök

Feketeöves kamugép, akinek természetes élőhelye bármi, ami be van kamerázva, mikrofonozva. Szigorúan politikával foglalkozik, még akkor is, ha a választók ezt nem akarják. Bár sok tekintetben többet tud adni a tartótiszteknek, a finomhangolás még hiányzik, hiszen rettenetesen rosszul palástolja a külföldi finanszírozást. Van, akit emiatt fel is jelentettek.

Igaz, más országokban a fenti három típusra építkezve sikeres tudott lenni a negyedik csoport. Afganisztán különösen kedves lehet a hazánkban ismert ügynökök számára, de ne felejtsük el, hogy ilyen messzire azért nem kell utaznunk: elég csak a szomszédba áttekintenünk elrettentő példáért. Hazánkban ugyanakkor az ügynök tartós életvitelhez nem megfelelő a politikai klíma, így idővel tovább migrál. Legalábbis reméljük.

Fotó: Hatlaczki Balázs/PS