“A forradalmárok el akarták söpörni azt a gonosz és halálos diktatúrát, amely mindenféle népakarat nélkül kínozta a nemzetünket” – November 4., Halhatatlanok napja (Visszanézhető)

Immár hatodik alkalommal rendezte meg PestiSrácok.hu és az OIKOSZ Alapítvány Halhatatlanok napja című megemlékezését és családi napját november 4-én. A családi nap 12 órakor kezdődött a budai Bem József téren, 56-os pesti srác hagyományőrzők részvételével, korabeli fegyverek és relikviák bemutatójával, barikádlövészettel. Az emlékműsor 17 órakor kezdődött Csík János zenekara és Őze Áron színművész közreműködésével, majd 19 órakor zárult a hagyományőrzők tisztelgő díszlövésével.

Az eseményen felszólalt Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Stefka István, PestiSrácok.hu tiszteletbeli főszerkesztője, Szabó Gergő, a PestiSrácok.hu főszerkesztő-helyettese és Borvendég Zsuzsanna történész, Kovács István, Erdély unitárius püspöke és Varga János, Corvin közi szabadságharcos.

 ’56 hőseire azért kell emlékezni minden nemzedéknek, mert volt bátorságuk felszólalni a szabadság érdekében és az elnyomás ellen

– emelte ki az emlékműsoron tartott beszédében Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár. A politikus kifejtette, hogy hőseink úgy tették mindezt, hogy volt bátorságuk szembeszállni a korabeli világ egyik legerősebb, ha nem a legerősebb hadseregével.

Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár – Fotó: Hatlaczki Balázs

Emlékeztetett, hogy az 1956 végétől kezdődő megtorlások és elnyomás több mint százezer embert érintett, nem számolva az elítéltek, megvádoltak, megfigyeltek családjaival. Ezen a százezren felül kell számolni azt a mintegy 200 ezer honfitársunkat, akik nyugatra menekültek.

Alig van olyan család, akiket ne érintettek volna ezek a napok, s ennek hatására kibontakozó retorzió, emigráció, vagy ahogy akkor nevezték a disszidálás.  A megtorlás emberéleteket tett tönkre, családokat szaggatott szét, de a hazaszeretet lángját nem tudta kioltani. A szovjet uralom koporsójába az első szeget sikerrel verte be ’56 népe

-hangsúlyozta az államtitkár. Potápi Árpád János szerint a magyar nemzet megmutatta a világnak a kommunizmus igazi arcát, ami megpecsételte a rendszer sorsát is. Kiemelte, hogy ma ez a küzdelem tőlünk nem követel olyan áldozatokat, mint ’56 idején. Mint mondta, ma nem lőnek agyon, nem taposnak szét bennünket lánctalpakkal, nem fenyegetnek börtönnel, nem kényszerülünk elhagyni a hazánkat, éppen ezért még szilárdabban, félelem nélkül ki kell állnunk azokért az érdekekért, amelyekért ’56 hősei kockára tettek, és sokan oda is adtak mindent. Hozzátette:

Legyünk méltók mi is ’56-hoz, megőrizve magunkban és közösségeinkben a hazaszeretetet és a nemzeti összetartozást, így ’56 hősei valóban halhatatlanok lesznek minden nemzedék emlékezetében.

Stefka István, PestiSrácok.hu tiszteletbeli főszerkesztője felszólalásában kifejtette: nem volt véletlen, hogy éppen 1956. október 23-án a Petőfi szobor után a Bem szobornál gyűltek össze tízezrek, ugyanis itt olvasta fel Veres Péter kiáltványát, amely többek között azt tartalmazta, hogy legyen az országnak a Szovjetuniótól független nemzeti politikája, nagyobb demokráciát követeltek a közéletben és hogy állítsák le az erőszakos mezőgazdasági kollektivizációt.

Az sem véletlen, hogy a PestiSrácok szerkesztősége, nevéhez méltóan, immár hatodik éve, itt november 4-én azoknak a felkelőknek, munkásoknak, egyetemistáknak, pesti és budai srácoknak, a magyar parasztságnak, az értelmiségieknek, egyáltalán a magyar nép összefogásának az emlékét őrzi, akik életüket, egzisztenciájukat, jövőjüket áldozták fel a szabadságért, a függetlenségért, a magyarságukért

-emelte ki Stefka István.

A pesti srác hagyományőrzők díszlövése a szabadságharcosok tiszteletére – Fotó: Hatlaczki Balázs

November 4-e nagyon fájdalmas gyásznap a számunkra. Ez az a nap, amikor a szovjet tankok vérbe fojtották és eltiporták 1956-ban a magyar forradalmat és szabadságharcot, de győzni nem tudtak

-hangsúlyozta beszédében Szabó Gergő, a PestiSrácok.hu főszerkesztő-helyettese. Mint kifejtette, ez az a nap, amikor megint magunkra maradtunk. Amikor összetörték ugyan a magyarok testét, megtapostak bennünket, de a lelkünket akkor sem törték meg, és a jövőben sem fogják. Felhívta a figyelmet, hogy egyeseknek azonban még mindig örömünnep.

Ezek az emberek most is közöttünk élnek. Sőt még 1956-ot is el akarják venni tőlünk. Ha magát most büszkén a demokrácia őrzőinek nevező baloldaliak azonban úgy éltek a szocializmus idején, mint hal a vízben és kaméleonként mentették át magukat a bukás utánra, szívükben pedig 1956 mindig is ellenforradalom maradt.  A kommunista restauráció tehát itt van megint közöttünk

-hangsúlyozta portálunk főszerkesztő-helyettese. Hozzátette, hogy talán soha nem múlt el ugyanis hiába az utóbbi 13 év nemzeti kormányzása, sohasem változnak, és továbbra is vérszomjasak.

Szabó Gergő főszerkesztő-helyettes a PestiSrácok.hu nevében mondott beszédet – Fotó: Hatlaczki Balázs

Kiemelte, hogy mi viszont nem nézhetjük tétlenül, hogy egyre bátrabbak az elvtársak, mert amikor azt látjuk, hogy a budapesti baloldali vezetés viccet csinál az október 23-i megemlékezésükön a forradalomból, akkor ökölbe szorul a kezünk. Amikor az általuk szervezett műsorban az 1956-os hős egy demens vénember, akinek fogalma sincs a világról, azt üzenik, hogy folytatódik az agymosás. Hangsúlyozta, hogy a forradalmárok nem a kommunizmust akarták megreformálni, nem baloldali forradalmat akartak csinálni, és nem véletlenül tépték ki a Rákosi címert a magyar zászlóból.

1956 hősei a magyar emberek egyszerűen el akarták söpörni azt a gonosz és halálos diktatúrát, amely mindenféle népakarat nélkül ült rá a magyarokra és kínozta a nemzetünket 

-fogalmazott Szabó Gergő.

Az eseményen felszólalt Varga János, Corvin közi szabadságharcos, aki felelevenítette, hogy Wittner Máriával előszőr már a forradalom legelején, a Magyar Rádió ostrománál találkozott, s november 4-én, a Corvin köz mellett Vajdahunyad utcában egy napon sebesültek meg. Ezután 1957-ben találkoztak újra, a vizsgálati fogságban. Elmondta, hogy később, a bírósági tárgyalásán az ügyész őrá és még négy társára kért halálbüntetést.

Az ügyész elkezdte mondani, hogy a fiatalkorú Varga János  büntetlen, vagyontalan. Összbüntetésképpen 13 év börtön, teljes vagyonelkobzás. Tehát az elvtársaknál mindegy volt, hogy ki mit csinált, hozzátették rögtön azonnal a teljes vagyonelkobzást

-elevenítette fel Varga János. Kiemelte, hogy a nagyszülőknek mesélni kell az unokáiknak 1956-ról úgy, ahogy az valójában történt. Elmondta, hogy ő jár  rendhagyó történelemórákra és el kell magyaráznia a fiataloknak, hogy ahhoz képest, ahogy most élnek az emberek, ahhoz képest milyen volt az élet akkor is, hogyan kínlódtak az emberek.

Varga János Corvin közi szabadságharcos megemlékezik Wittner Máriáról – Fotó: Hatlaczki Balázs

Borvendég Zsuzsanna történész felszólalásában a Trianonban elszakított nemzetrészeinkre helyezte a hangsúlyt. Emlékeztetett, hogy a Rákosi-diktatúra idején tabuvá vált Trianon kérdése, és az értelmiség jelentős része alkalmazkodott az új idők szeleihez. Mivel nem csak a területi, de az etnikai revízió felvetése is a legsúlyosabb bűnnek számított, kevesen mertek szót emelni elszakított testvéreink elnyomása ellen.

Trianon fájt és fáj a magyarságnak. A környező népeknél pedig állandó kisebbségi komplexust generál. Szabó Magda a ’70-es években úgy fogalmazott, hogy 1945 után a fiatalságban az öngyűlölet érzését növesztették. A tanárok azt az iránymutatást kapták, hogy a diákokban diszkrét hazaszeretetet formáljanak, amely nem jelentett mást, mint a nemzettudat teljes kiüresítését, a nemzeti összetartozás tudásának elfeledtetését

-emelte ki Borvendég Zsuzsanna. Kiemelte ugyanakkor, hogy a magyar forradalom híre az elszakított területeinken futótűzként terjedt, hiszen a Kossuth Rádió adását fogni lehetett odaát. Mindenhol megrendülést és örömet váltottak ki az események, a pesti srácok emberfeletti küzdelme reményteli várakozással töltötte el nemzettársainkat.

Az éppen születésnapját ünneplő Borvendég Zsuzsanna történész – Fotó: Hatlaczki Balázs

Mint mondta, cselekvő energiákat szabadított fel bennük, amelyek különösen Erdélyben és a Kárpátalján vezették őket a tettek mezejére. Ugyan nem voltak tömeges utcai tüntetések, csak egyetemi mozgolódások, röplap készítések, néma demonstrációkban megnyilvánuló bátor kiállások és a szolidaritás kifejezésének egyéb szórványos jelei, de a helyi kommunista hatalmak számára ez is elég volt ahhoz, hogy lecsapjanak.

A retorziók brutális méreteket öltöttek, különösen Erdélyben, ahol tízezreket állítottak bíróság elé, vagyis a leszámolás arányaiban megegyezett a Kádár által levezényelt megtorlással. De a kárpátaljai magyarok is megszenvedték az elbukott szabadságharcunk következményeit. Önmagában ezek az adatok azonban semmit sem mondanak el a lényedről. A kommunisták közismert kegyetlensége mögött meghúzódó aljasságról, amelyet máig alig szabad emlegetni, mert sérti a politikai korrektséget

-hangsúlyozta a történész. Mint mondta, erőteljesen jelen van még a közgondolkodásban, különösen a humán értelmiség soraiban az a nézet, amely a nemzeti identitásunk megőrzéséért folytatott harcot hagymázas és ártalmas fantazmagóriának, a hazaszeretetet pedig egy romantikus és túlhaladott érzelemnek tekinti, amelynek nincs már helye a megokosodott modern világban.

Hogy mekkorát tévednek, azok tudják a legjobban, akik jártak már Erdélyben, a Felvidéken vagy Kárpátalján. Az ottani többségi társadalom számára az elsődleges önmeghatározás, a nemzeti hovatartozás kérdése. Náluk nem okoz lelkiismereti problémát, ha büszkén kitűzik a hétköznapokon is nemzeti lobogójukat. Lehet, hogy a legrosszabb kommunistákból születtek meg a legrosszabb neoliberálisok? Valószínűleg igen. Ezért is van ma nagy felelősség a vállán minden nemzetben gondolkodó, nemzetünk sorsáért aggódó honfitársunknak

-emelte ki Borvendég Zsuzsanna.

Kovács István, Erdély unitárius püspöke is felszólalt a megemlékezésen. Beszédét Pál levelével kezdte, a korinthusbeliekhez írott levél harmadik részének 17. versével, amelyben az apostol így fogalmaz:

az Úr pedig a lélek, és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság

Kifejtette, hogy forradalmárok, hősök lelkét örököltük. Azt a lelket, amelyről Pál apostol így beszélt, ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság. Úgy látja, nem véletlen az, hogy a hitben való szabadságkeresés, a hitben való megmaradás, az Isten közelségének keresése, az a tényleges szabadságharcoknak volt mindig is a mozgatórugója és a szabadságharc létrehozója.

Valami a magyar lélekben különösen, erőteljesen sugárzott és ott volt az a különös erő, amely éppenséggel ebből a hitből táplálkozott. Abból az Istenbe gyökerező hitből, amely azt is megfogalmazta, a mi hőseink és áldozataink és egyszerűen kötelességüket teljesítő forradalmáraink számára, hogy a szabadság nem a valamitől való elszakadás, a szabadság kötődés, kötődés a szent dolgokhoz, a magasztos dolgokhoz. A szabadság, megmaradás Isten mellett, mert Isten maga a szabadság

-fogalmazott Kovács István. Szerinte talán ez a legszebb paradoxona a mi emberi életünknek, hogy az Istenhez való kötődésünkben van a szabadság.

Kovács István, Erdély unitárius püspöke a Halhatatlanok napján, a Bem József téren – Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok,hu

Kiemelte, hogy a hívő ember tudja, hogy az áldozat az ára a feltámadásnak, az emberi áldozat vért hoz, az emberi vér pedig életet, mindig új élet lesz a vérből. Ez a keresztény lét reménysége, hite.

Ezért tudjuk azt, hogy a mártírok vére mag, amely kikel és életet hoz, és ezért tudjuk azt, hogy itt, ami Budapesten megtörtént, az életre szóló, örökkévalóságba átvisszhangzó példa, amely földrajzilag is túlrezgett ezen a városon. A Kárpát-medence bebizonyította, hogy az idegrendszer, a lélek, a szétszakíthatatlan, szétszakíthatatlan és megmaradt az az egység, amely által ez a nép együtt lüktetett, a szíve együtt dobogott

-hangsúlyozta Erdély unitárius püspöke.

Vezető képünkön Varga János Corvin közi szabadságharcos látható, aki a pesti srác hagyományőrzők (valóban korabeli) fegyverbemutatójának köszönhetően éppen 67 év elteltével vehetett kezébe egy Mauser-puskát. Pont olyat, mellyel a kezében az 1956. november 4-i szovjet invázió idején repesztalálat érte a Vajdahunyad utcában.

A galéria a pontokra kattintva léptethető tovább.