Paksot egykor a baloldali kormányok is bővíteni akarták – igen, akkor is az oroszok lettek volna ebben a partnerek –, de hát az az ő olvasatukban demokratikus bővítés lehetett volna, demokratikus elektronokkal és protonokkal, szemben a mostani, diktatórikus elemi részecskékkel. Talán emlékeznek arra, hogy nem volt mindig az orosz elnök ellensége Gyurcsány Ferenc, sőt, kapcsolata egy időben inkább baráti volt Putyinnal, így a DK elnökének mostani ellenségeskedése mögött vélhetőleg csak politikai célú manipulációs kísérlet állhat. Ennek tudható be az orosz veszéllyel riogatás, a Paksi Atomerőmű bővítése kapcsán emlegetett orosz befolyásszerzés, újabban pedig a Paks II beruházást vétóznák meg, sőt, a Paks I-et is leállítanák. Persze, nem volt ez mindig így. Nézzük, miről is van szó.
Nehéz feladatra vállalkoztunk, amikor úgy döntöttünk, kicsit felidézzük Gyurcsányék eddigi bravúros pálfordulásait az atomerőmű bővítésével kapcsolatban. Honnan és hogyan jutott el odáig a kommunista utódpárt és annak maradványa (valamint csatolt részei), hogy már nemcsak nemet mondanának a Paks II. beruházásra, de még a Paks I-et is leállítanák…? Vajon miért váltogatták álláspontjukat szélkakasokat megszégyenítő módon a témában? A múltat nem tudják letagadni, bármennyire is próbálkoznak elhallgatni azt. Szembesítő összeállításunk annak ellenére döbbenetes, hogy tudjuk róluk, mennyire álságos politikával hazardíroznak Brüsszel farvizén a magyar emberek ellen – a saját érdekeik mentén. Vágjunk bele!
Merész tervvel mutatkozott be a magát újabban szociáldemokratának és zöldpártinak beállítani igyekvő Demokratikus Koalíció. Utóbbi szándékot még csak az sem tudja kellően hitelesíteni, hogy a Gyurcsány-párt leigazolta a Párbeszéd korábbi frakcióvezetőjét, Kocsis-Cake Oliviót, cserébe egy árnyék-környezetvédelmi miniszteri posztért. Talán emiatt is próbálta nemcsak a hagyományos zöld energiapolitikai megfontolásokat átemelni az alapvetően technokrata és globalista párt, de a hiperkorrekció jegyében még nagyobbat is licitálni. Így jelentették be, hogy nemcsak a Paks II beruházást vétóznák meg, de a Paks I-et is leállítanák.
Pörgessük vissza egy kicsit az idő kerekét…
2006 februárjában Gyurcsány Ferenc Pakson azt mondta: bár időnként felmerül az ötlet, egyelőre egyáltalán nincs napirenden az új blokkok építése, ha pedig idővel komolyan felmerül a kérdés, akkor „az a helyes, hogy Magyarországon erről a kérdésről népszavazás döntsön majd”. Hasonlóan nyilatkozott 2007 szeptemberében Fodor Gábor, akkori környezetvédelmi miniszter is. Azon már meg sem lepődünk, hogy semmi sem úgy történt, mint ahogyan akkor megálmodták…
A paksi atomerőmű bővítését eredetileg még a Gyurcsány-kormány kezdeményezte 2009-ben. „A kormánynak az a szándéka, hogy arra kérje az Országgyűlést, hogy még az idei év első félévében hozzon döntést arról, hogy a paksi atomerőmű kapacitását egy átfogó fejlesztéssel megkétszerezzük – ha mindezeket megtesszük, akkor Magyarország a régióban olyan ország lesz, amelynek nem kell attól rettegnie, hogy ha valahol baj van az energetikai rendszerben, akkor nem tudunk fűteni, vagy le kell kapcsolni a villanyt” – mondta akkor Gyurcsány Ferenc. Szintén 2009-ben, a Gyurcsány-kormány energiaügyi minisztereként Molnár Csaba terjesztette elő azt a határozatot, ami a bővítés előkészítésére hatalmazta fel a mindenkori kormányt. Ezt akkor négyötödös többséggel fogadta el az Országgyűlés.
2009 februárjában Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy a kormány a paksi atomerőmű kapacitásának megkétszerezését javasolja, besorolva az atomerőmű-bővítést a válságkezelő intézkedések közé. Bár ma a szocialisták és a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció is élesen támadja a bővítést, kiszivárgott nagykövetségi táviratok tanúsága szerint 2009-ben még meg voltak győződve arról, hogy azt egyedül az oroszok képesek korszerűen, biztonságosan és hazánk energiaigényeinek megfelelően végrehajtani. A WikiLeaks által közzétett iratokból kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök már 2008-ban arról beszélt, hogy egy vagy két reaktor építésével kell bővíteni a paksi erőművet – igaz, ez csak hónapokkal később derült ki, később pedig már válságkezelő intézkedésként beszélt a beruházásról.
Hiába bukott le Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, hogy korábban ők is a paksi atomerőmű orosz bővítését támogatták, továbbra is támadták ugyanezért a kormányt. Az erről szóló összeállítás itt olvasható. A PARLAMENT ELÉ BENYÚJTOTT TELJES JAVASLAT szövege itt található.
A Paksi Atomerőmű tervezett bővítéséről a nyilvánosság csak nem sokkal korábban, február 16-án, Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök parlamenti beszédéből értesülhetett. „Szeretném tájékoztatni a parlamentet, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy arra kérje az Országgyűlést, hogy még az idei év első félévében hozzon döntést arról, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitását egy átfogó fejlesztéssel megkétszerezzük” – mondta a kormányfő, besorolva az atomerőmű-építést a válságkezelő intézkedések közé.
A napirend előtt elmondott beszéd alapján a hallgatóknak úgy tűnhetett, mintha az atomerőmű bővítése a január eleji orosz–ukrán gázválságra adott válasz, újonnan felmerült lehetőség lenne. Pedig a színfalak mögött akkor már legalább két éve folyt a döntés előkészítése; a kormányzati kommunikáció – mint azt az Origónak a paksi döntés születését közelről figyelő, névtelenséget kérő kormányzati forrás is megerősítette – csak kihasználta a lehetőséget, hogy jobban eladhassa a bővítés ötletét a parlamentnek és a közvéleménynek.
A Magyar Villamos Művek (MVM) csoport már 2007. július 31-től javában dolgozott a bővítést megalapozó tanulmányokon. Ez volt az úgynevezett Teller-projekt, amelynek során egy munkacsoport kezdte el a megvalósítás lehetőségeinek vizsgálatát, az előzetes környezeti értékelés elkészítését, a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok elhelyezésének vizsgálatát. A munkacsoport végül 2008 végére tette le az asztalra a három tanulmányt. A munkára a felhatalmazást 2007 elején kapta meg az MVM az állami vagyont kezelő ÁPV Rt. vezérigazgatójától (a már elhunyt Deák Péter Ferenctől). Az engedély kiadását a KHEM szerint az állami vagyonért felelős pénzügyminiszter kezdeményezte, aki ekkor a szocialista Veres János volt. Szintén a vagyonkezelő – illetve a mögötte álló Pénzügyminisztérium (PM) – hatáskörébe tartozik az MVM mint állami vállalat csoportszintű stratégiájának jóváhagyása.
Molnár Csaba közlekedési és energiaügyi miniszterjelölt parlamenti meghallgatásán mondta azt, hogy szükségesnek tartja a paksi bővítést, és a kormány hamarosan el is készül az erről szóló előterjesztéssel. Decemberben pedig Gerse Károly, az MVM vezérigazgató-helyettese ejtett el egy megjegyzést a Népszabadságban arról, hogy a cégcsoport készített egy „egyelőre nem nyilvános” tanulmányt, amely „minden bizonnyal egyik alapköve lesz a tavaszi ülésszakban várható vitáknak”. „A munkacsoport tevékenysége és eredményei jól illeszkedtek a tavaly tavasszal (2008. április 17-én) hozott 40/2008. országgyűlési határozatként elfogadott energiapolitikai koncepcióhoz” – állította a Teller-projektről a Paksi Atomerőmű Zrt. honlapján az MVM.
A paksi atomerőmű bővítése nemzeti, stratégiai ügy
– mondta Bajnai Gordon még 2010-ben. Az ellenzéki összeborulás egyik résztvevőjének akkori álláspontjáról videofelvétel is tanúskodik. Miniszterelnökként még arról beszélt, hogy 2020 és 2022 körül már működhetnének az új paksi blokkok.
Gyurcsány felszólalása:
Majd mindezt lazán letagadta az ATV-ben, Kálmán Olgánál 2014-ben.
Korábban persze leginkább az MSZP kardoskodott a bővítés mellett
2010-ben, az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként Mesterházy Attila úgy fogalmazott: a foglalkoztatás bővítéséhez olyan programok kellenek, mint a paksi atomerőmű bővítése, ami sok ezer munkahelyet teremt. Később változtatott álláspontján: szerinte csak vitáknak, hatástanulmányoknak és elemzéseknek az ismeretében lehet dönteni.
Bajnai Mesterházy Attilával együtt látogatást is tett az atomerőműben, A 2010 februárjában a Tolnai Népújság által közölt és a mai napig elérhető cikkben az akkori miniszterelnök azt fejtegeti: az erőmű fontos szerepet játszik hazánk biztonságos energiaellátásában, lehetőséget teremt az olcsó villamos energia előállítására és arra, hogy Magyarország energiatermelése minél kevésbé szennyezze a környezetét. Mint mondta, ma ugyanazok az érvek szólnak az erőmű bővítése mellett, amelyek az építésére ösztönöztek.
Gyurcsány Ferenc a Magyar Narancsnak adott 2015. február 16-ai interjúban azt mondta:
Én nem vagyok atomenergia-ellenes. Az a fajta mély zöld meggyőződés, hogy atomenergiát soha, nincs meg bennem.
Tudjuk, Feri. Mint ahogy azt is, hogy hazudtatok reggel, hazudtatok délben, hazudtatok mindig…
A hitelért cserébe tulajdonrészt ígértek egy kulcsfontosságú stratégiai ágazatban – Részlegesen privatizálták volna a Paksi Atomerőművet (is)
Míg az Orbán-kormány rendkívül kedvező, harmincéves futamidejű hitelt kapott az orosz államtól, addig a szocialisták – mint az a táviratokból kitűnik – nemzetközi hitelintézetektől, például a Világbanktól és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól vettek volna fel piaci kamatozású hitelt a beruházáshoz, ami az ország pénzügyi kitettségét sokkal inkább növelte volna. Az is beszédes, hogy Gyurcsány Ferencék a hitelért cserébe akár kisebbségi tulajdonrészt is adtak volna a pénzügyi befektetőknek, ami megszüntette volna a teljes állami felügyeletet egy kulcsfontosságú stratégiai ágazatban. Ennek következtében a haszon egy jelentős része a magyar költségvetés helyett külföldre áramlott volna, ráadásul az energiaárakat is kedvezőtlenül befolyásolhatta volna egy részleges privatizáció. Ezzel szemben az Orbán-kormány az államközi szerződés megkötésekor ragaszkodott ahhoz, hogy a beruházó ne szerezzen részesedést – írta a Magyar Nemzet.
Dőlt a lé a paksi beruházásból: Gyurcsány, Medgyessy, Harangozó, Szigetvári is szép summát vágott zsebre
Gyurcsány Ferenc a kilencvenes évek második felében még a paksi bővítés népszerűsítésén fáradozott: egyik cége havi nyolcmillió forintra szerződött az atomerőművel, de a megbízás teljesítésének véletlenül nincs nyoma.
Nettó nyolcvanmilliót termelt a paksi atom Gyurcsány Ferenc cégbirodalmának a kilencvenes évek második felében. A volt miniszterelnök marketingcége 1997 októberétől 1998 júliusáig dolgozott az atomerőműnek, amely eljuttatta a Hír TV-nek a megbízási szerződést. Az Agóra Kft. feladata az erőmű bővítésének – vagy ahogy a szerződés fogalmaz: a kapacitás növelésének – népszerűsítése, a közvélemény formálása volt. A megbízás tíz hónapig tartott, a munkát a Gyurcsány-cég havi nettó nyolcmillió forintért vállalta el. A munka elvégzését igazoló dokumentumokat egyelőre nem találják az erőműben, csak annak van nyoma, hogy az atomerőmű fizetett az Agóra Kft.-nek.
A Fidesz mindezek alapján választ várt Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnöktől, a Demokratikus Koalíció elnökétől arra: elismeri-e, hogy a paksi bővítés ellen indított „hadjáratuk” képmutató és hazug politikai akció volt. Mint fogalmaztak, az is kérdés, hogy ez a 80 millió forint „a személyes boldogulásukat vagy az MSZP pártpénztárát gazdagította”. Gyurcsány hallgatott.
A 80 millió forinttal kapcsolatban hozzátennénk: abban az időszakban „ereje teljében volt a Bokros-korszak”, és ez az összeg akkor egy középiskolai tanár százéves fizetése lett volna. Khm.
Milliókat keresett a kormányváltás előtt a paksi atomerőműben az MSZP elnökségi tagja is: Harangozó Tamás 2012-ben még sürgette az erőmű bővítését, és úgy vélte, az több ezer magyar embernek adhat munkát – írta 2014-ben a Magyar Nemzet. Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter és Józsa István mellett más baloldali politikus is gazdagodhatott a paksi atomerőmű révén – írta a napilap. A Magyar Nemzet szerint az MSZP elnökségi tagja és képviselője, Harangozó Tamás bő tizenhárom hónapig volt a Paksi Atomerőmű Zrt. igazgatósági tagja a Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején, és ezalatt mintegy 3,3 milliós fizetést kapott a cégtől.
A paksi bővítés farvizén Szigetvári Viktor cége is igen nagy nyereségre tett szert 2008–2009-ben – minderről szintén a Magyar Nemzet írt korábban. A Bajnai Gordon-féle Együtt–PM társelnöke – a Szonda Ipsos két vezetőjével együtt – 2007-ben hozta létre a Szigetvári és Társai Kommunikációs Kft.-t, amely 2008 augusztusában bruttó 2,7 milliós, majd 2009 márciusában bruttó 2,8 milliós – összesen bruttó 5,5 millió forintos – megbízást kapott a Magyar Villamos Művektől. A szerződéseket Szigetvári Viktor, illetőleg a villamos művek akkori vezérigazgatója, Mártha Imre írta alá. Feladatuk mindkét esetben az volt, hogy egy egyszeri, reprezentatív telefonos közvélemény-kutatást készítsenek 1200 ember megkérdezésével arról, mi a véleményük a paksi atomerőmű tervezett új blokkjának építéséről, a paksi üzemidő meghosszabbításáról, illetőleg általánosságban a hazai villamosenergia-szolgáltatásról. Emellett kutatási stratégiai javaslatot kellett készíteniük az esetleges paksi fejlesztés „kommunikációs stratégiájának támogatásához és hatékonyságának méréséhez”.
Miközben Szigetvári cége 2008–2009-ben még kommunikációs stratégiát dolgozott ki a paksi bővítés támogatására, aközben a bővítést lehetővé tevő idei magyar–orosz államközi egyezményt már élesen támadta.
Szigetváriék kutatása szerint a szocialista szavazók fontosabbnak tartották az atomenergiát, mint a Fidesz támogatói
A Szigetvári-cég közvélemény-kutatása alapján elkészített prezentációt, amely a 2008. augusztusi és a 2009. márciusi felmérés összesített adatait tartalmazza, a Haza és Haladás Egyesület oszlopos tagja, a Szigetvárival több közös tanulmányt jegyző Vető Balázs készítette. A dokumentumból többek között kiderül, hogy a szocialista szavazók fontosabbnak tartják az atomenergiát, mint a Fidesz szavazói. Sőt, egy-egy felmérésen belül azt is vizsgálták Szigetváriék, hogy a kérdések előtt, illetőleg a kérdések és az elhangzott információk után mi a véleményük az atomenergiáról az embereknek. Arra jutottak, hogy a kérdések után még többen válnak rá nyitottá, mint az elején.
Koltai Tamás országgyűlési képviselő, a Fidesz Tolna megyei szervezetének elnöke 2006-ban, Gyurcsány paksi látogatására reagáló közleményében azt írta: várták Gyurcsány Ferencet. „Bíztunk abban, hogy visszahozza az atomerőműnek azt a százmilliós összeget, amit még a Horn-kormány működésének végső szakaszában kapott cégbirodalmának egyik tagja, az Agóra Kft., amelynek a nukleáris üzem lakossági elfogadottságának erősítése lett volna a feladata” – nyilatkozta akkor. A fideszes politikus kitért az üzemzavar-elhárítás kérdésére is. Mint fogalmazott, azt remélték, hogy Gyurcsány Ferenc „tud valami okosat és biztatót mondani arról a 3,6 tonna sérült nukleáris hatóanyagról, ami még mindig potenciális veszélyt jelentve megoldatlanul hever az atomerőműben”. Segítünk: nem tudott.
Gyurcsány Pakson: adjunk zöld utat a bővítéshez!
A Paks TV-nek nyilatkozva azt mondta: „Most kellett döntenünk arról, hogy egy projekttársaság alakuljon azért, hogy majd tíz-tizenkét év múlva működhessen az az új blokk, blokkok, amelyek Paksot Magyarország meghatározó energiatermelő cégeként megtartják.”
Érdemes felidézni, hogy a KHEM elődje, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) még 2007-ben kezdte el kidolgozni az energiapolitikai koncepciót, mivel a korábbi, 1993-ban elfogadott határozat már alaposan elavult. A GKM számolt azzal a problémával, hogy a Paksi Atomerőmű blokkjait – a 2005-ben elhatározott üzemidő-hosszabbítás után – 2032–2037 közt fokozatosan le kell állítani. A szocialisták egy módosító indítvánnyal – amelyet Podolák György, Józsa István, Magda Sándor, Szanyi Tibor, Tóbiás József, Kárpáti Tibor, Orosz Sándor és Mesterházy Attila MSZP-s képviselők nyújtottak be – teljesen átírták a határozati javaslatot. Sok más módosítás mellett az atomerőműre vonatkozó részből is kivették azt a kitételt, hogy a kormánynak „az esetlegesen szükségessé váló, a jelenlegieket kiváltó” új blokkok előkészítését kell megkezdenie. Az indoklás szerint a módosítás „a nukleáris energia hasznosítása területén bátrabb lépések megtételére ösztönzi a kormányt”.
Más források szerint azonban a miniszterelnököt nem kellett sokat győzködni. Fodor Gábor szerint, amikor ő népszavazásról beszélt, Gyurcsány már megdorgálta a kormányülésen, amiért nem várta meg, hogy a kormány egységes álláspontot alakítson ki. Fodor szerint egy korábbi eset is azt mutatja, hogy Gyurcsány elkötelezett volt az atomerőmű mellett: 2005-ben Fodor két fideszes képviselővel, Illés Zoltánnal és Pap Jánossal együtt módosító indítványt nyújtott be ahhoz a határozati javaslathoz, amelyben az Országgyűlés engedélyezte a bátaapáti nukleáris hulladéklerakó építését, illetve tudomásul vette a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbítását. Fodor és társai azt akarták elérni, hogy a határozat mondja ki: az üzemidő-hosszabbításhoz ugyanolyan parlamenti felhatalmazás kell, mint az új atomerőmű építésehez, illetve hogy ezeket a kérdéseket jogszabályban (az országgyűlési határozat nem az) kell döntést hozni. Fodor az Origónak azt mondta, komoly nyomás volt rajtuk, őt személy szerint is megkeresték az atomerőmű támogatói – a nevekre már nem emlékezett –, és Gyurcsány környezetéből is megüzenték neki, hogy a kormányfő elkötelezett a nukleárisenergia-termelés melett. A többség végül leszavazta a módosítást.
A 2008-ban főleg szocialista – plusz 14 fideszes és 3 KDNP-s – szavazattal elfogadott energiapolitikai koncepció ugyanakkor tartalmazott egy kitételt, amely szerint a kormány „a szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé”. Vagyis az Országgyűlés egyértelmű feladatot szabott a kormánynak, hogy a tervezett beruházás minden részletét vigye a lehető legnagyobb nyilvánosságot biztosító parlament elé. Ennek ellenére a bővítés engedélyezéséről szóló, a kormány által idén március 9-én benyújtott határozati javaslat lényegében egyetlen mondatból áll. Ebben az Országgyűlés az atomtörvényre és az energiapolitikai koncepcióra hivatkozva „előzetes, elvi hozzájárulást ad (…) a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez”. Vagyis a parlament két dolgot mondott ki: lehet új nukleáris blokkot vagy blokkokat építeni, és azoknak Pakson kell megépülniük.
Ha nincs lóvé, káros az atomenergia?
Az MSZP berkein belül nagy fordulat következett be, miután elvesztették a választásokat. Az Együtt–PM is már népszavazással akadályozta volna meg a beruházást, holott Bajnai Gordon 2010-ben még nemzeti stratégiai ügynek nevezte az erőmű bővítését. Dobrevék pedig már le is állítanák még a Paks I-et is…
Amerikai befektetőkre is számítottak, de a mesterterv szerint „az orosz lesz a győztes”
Egy májusi táviratban pedig már arról számolt be az amerikai nagykövetség, hogy a paksi bővítés pályázatára valószínűleg meghívják az amerikai Westinghouse energetikai céget is, de „több megfigyelő szerint úgyis egy orosz cég lesz majd a győztes”. A nagykövetség ezt a megjegyzését például arra alapozta, hogy Mesterházy Attila – aki akkor az MSZP frakcióvezetője volt – azt mondta a követség egyik munkatársának, hogy az oroszok előnnyel indulnak a pályázaton (mivel jelenleg orosz technológiával működik a paksi atomerőmű), de reméli, hogy „amerikai vállalatokat is figyelembe lehet majd venni” a beruházásnál.
Mindezt megkoronázza az az interjú, amit Gyurcsány 2015-ben a Magyar Narancsnak adott. Ebből kiderül, hogy gyakorlatilag alkalmatlan volt arra, hogy egyáltalán meghozzon egy ilyen fontos stratégiai kérdésben egy döntést, mégis megtette – a fentiekből láthatóan csak a profit érdekében. Fogalma sem volt a parlament elé terjesztett javaslat tartalmáról, és az sem igazán érdekelte, ha esetleg becsapták a képviselőket. Persze azt is tagadta, hogy tárgyaltak volna az oroszokkal a megépítésről, és ekkor már azt is fontosnak tartotta, hogy társadalmi vitát kezdeményezzenek a kérdésben, amit ők egyébként nem tettek meg. Gyurcsány még a Teller-tanulmányt sem látta; neki elég volt az egy oldalas összefoglalás, amit elé tettek.
Mindezek után jó kérdés, hogy valóban alkalmas-e az általa vezetett párt arra, hogy bármilyen javaslattal rukkoljanak elő az atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról? Vagy bármiről, ami a paksi beruházással kapcsolatos? Egyáltalán tudja, hogy mi az atomenergia?
-
Amikor még Feri is rajongva nézett Putyinra…
Itt halkan jegyeznénk meg, hogy ellenzéki pártszövetségesük sem igazán brillírozik a témában – emlékezetes Fekete-Győr András, a Momentum egykori elnökének remek kifejtése arról, hogy a napkollektor igazából atomerőmű. Fekete-Győr később az orosz nagykövetség előtt ezt mondta: „…nincs szükségünk 2032-n túl atomenergiára…” Nyilván a napkollektorokról beszélt. Egy pártdokumentumból az is kiderült, hogy a Momentumnak végül is nincs semmi baja a Paksi Atomerőművel és az atomenergiával, a Paks II. Atomerőmű viszont nem kell, hiába a ma elérhető legkorszerűbb, VVER–1200 típusú blokkok fognak megépülni a paksi projekt keretében. Hogy is van ez? Magyarra fordítom Fekete-Győrt és a Momentumot: atomenergia nem kell, atomenergia mégis kell, Paksi Atomerőmű kell, Paks II. Atomerőmű nem kell. Tegye fel a kezét, aki érti, hogy miről is beszélnek a srácok…
Újratárgyalta volna a Nyugattal Paks II-t a francia elektromos művek korábbi brüsszeli lobbistája, Márki-Zay Péter is
A 2022-es választás előtt az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje is megszólalt a témában. Akkor a Pesti TV-nek úgy nyilatkozott: a baloldali koalíción belül vannak olyan hangok – a két „picike zöldpárt” részéről –, amelyek szerint a Paks II. projektet teljesen le kellene állítani. Bár Márki-Zay Péter a rezsicsökkentés ellen szólalt fel, állítása szerint újratárgyalni szeretné csupán a beruházást, ugyanakkor elképzelhető – ahogy más kérdésekben is –, hogy itt is a koalíciós pártok akarata érvényesül a miniszterelnök-jelölt nyugati lobbitevékenysége fölött, és teljesen elkaszálják a Paks II. fejlesztéseket. Szalai Szilárd riportját itt nézhetik vissza.
Azt is elmondta, hogy szerinte az atomenergia tiszta, klímasemleges, zöld, biztonságos és hatékony. A Paks II. szerződésről úgy fogalmazott, hogy nemzetközi tapasztalatok szerint a vezetés képes az ilyen szerződéseket a nemzeti érdekek mentén újratárgyalni. Hm.
A színváltozást kontrasztosan mutatja, hogy Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció nagyasszonya Pakson, 2021. augusztus 25-én, az Atom téren úgy nyilatkozott, hogy a Paks II. ügyében a szerződéseket felül fogja vizsgálni, vagy felmondja. A felmondást az ellenzéki koalíció több pártja is támogatta.
A kormányzópártok egyértelműen kijelentették, hogy megvédik a magyar lakosságot az áremelkedéstől és a legfontosabb kérdésnek tekintik a tartós ellátásbiztonságot, amelynek egyik fontos pillére lesz az új paksi beruházás. Ezt vétózná meg az ellenzéki gittegylet, ami azért mégsem meglepő, hiszen eddigi tevékenységükkel is leginkább a magyar emberek ellen, nem pedig az ő érdekükben hoztak döntéseket.
Folytatjuk!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS