Itt karácsony lesz, nem fenyőünnep, az iszlám térhódításból pedig nem kérünk!

Európa missziós területté vált. A karácsonyt az ateisták és a haladárok is legszívesebben feladnák, csupán a mértéktelen fogyasztást, illetve a hedonista összejöveteleket hagynák meg Jézus születésének napján. A migrációs paktum elfogadásával ráadásul – amivel szerintem az önsorsontó progresszív elit lábon lőtte Európát – még nagyobb veszélynek tesszük ki a keresztény és persze egyben a zsidó kultúrát. Új evangelizációra van szükség, aminek egy új jobboldali kultúra(védelem) és nemzetépítő politika adhat csak lehetőséget, pontosabban cselekvési keretet. Olyan politika, amilyet az Orbán-kormány – nem állítom, hogy hibátlanul –, de legjobb tudásával és őszinte igyekezetével, soha nem látott széles társadalmi támogatottsággal a családok, a nemzet és a vallási közösségek érdekében, a normalitás határát átlépő szabadossággal szemben képvisel. (Ezt nevezzük illiberális demokráciának.) Mi pedig előléphetünk és bátran kimondhatjuk: nem lesz itt semmiféle profán fenyőünnep, nem kérünk Európa lakosságcseréjéből, ellenállunk az iszlám térhódításának, s akkor is karácsonyt fogunk tartani, méltón fogunk ünnepelni, ha egy hangos kisebbség nyugaton és itthon is gáncsoskodik. A végén úgyis mindig nekünk lesz igazunk…

A karácsony legyen tényleg karácsony!

Az ateizmus ugyanolyan hitbéli döntés, mint a legalapvetőbb keresztény magatartás, azaz az isteni kapcsolat keresése és ápolása, illetve Jézus útjának követése. Csak ellenkező előjelű és ramatyabb életminőséggel jár. Persze, a mának élni (Carpe Diem!) és a testi élvezetekkel elfojtani az emberi természetbe kódolt (teremtett) transzcendens igényt is megoldás lehet. Az ateizmus valakinél szorongással, valakinél teljes érdektelenséggel vagy testi vegetálással, de akár tudatlan felszínes „boldogsággal” egy egész életen át zavartalanul funkcionálhat. Félélet, de élet. Engedjük meg nekik, hogy szabad akaratukkal döntsenek.

De dönthetünk másként is. Az ünnep, aktuálisan Jézus születésének ünnepe viszont alkalmat ad arra, hogy megálljunk és megkeressük a természetünkben rejlő szeretetigényt. Mert többek vagyunk a növénynél és nem vagyunk állatok sem. Emberek vagyunk – vágyakkal, sóvárgásokkal, óhajokkal, szenvedélyekkel, érzésekkel. Karácsony a legjobb alkalom, hogy felfrissítsük szellemi vagy lelki szükségleteinket, a szeretetre való sosem kielégülő, ám egy boldogabb élet felé vezető igényünket.

20231220 — Karácsonyi vásár a Bazilikánál, bethehem // fotó: Hatlaczki Balázs

Tartsunk hát valódi karácsonyt, ne elégedjünk meg a fogyasztói társadalom, illetve a nagy progresszív ateizmus által kínált fenyőünneppel! A karácsony nem fogyasztási élmény, hanem jó alkalom arra, hogy Jézus útját követve megéljük a szeretetet.

Szerintem megéri! Sokak szerint megéri.

Európának új evangelizációra van szüksége, hisz egy hangos kisebbség az elmúlt évtizedekben mindent megtett azért, s részben sikeres is volt az erőfeszítése, hogy az ünnep szentsége helyett csak a profán maradjon meg az életünkben. Az evangelizációhoz viszont régi-új együttélési kereteket teremtő jobboldali politikára van szükség. Nem olyanra, amit a baloldalnak, illetve a kortárs liberalizmus progressziójának szüntelen megfelelni akaró nyugati „kereszténydemokraták” és „konzervatívok” hirdetnek, hanem valami olyasmire, amiben a magyar kormány a nemzetépítés során példamutató módon élen jár.

Hogy mire is gondolok? A hagyományos család anyagi és erkölcsi támogatására, a nemzeti értékek és hagyományok megőrzésére, a szuverenista törekvésre, illetve egy olyan együttélési viszony megteremtésére, amiben a történelmi egyházak társadalmi munkája az oktatásban, a szociális gondoskodásban és a gyógyításban megsüvegelendő tevékenység. És persze szükség van a keresztény kulturális alapzat megerősítésére is, hisz kultúra nélkül csak árnyékemberekként kóválygunk.

2024-ben uniós választások lesznek – ez alkalmat adhat az új jobboldal (ami valójában a régi, klasszikus jobboldal krédóján alapszik) megerősödésére. Így ez az értékelvű politika – a kultúrán keresztül – képes lehet majd egy olyan európai élettér kialakítására, ahol a hit nem megvetendő, a vallásos ember nem a gúny tárgya, a történelmi egyházak nem lebontandó akadályok, s ahol a karácsony tényleg karácsony. Nem profán fenyőünnep és nem fogyasztási élmény csupán.

Nem kell új dolgot kitalálni!

Van itt egy komoly félreértés véleményem szerint. A konzervativizmus nem nosztalgia, de nem is kulturális sznobság. Nem a múlt visszasírása és nem is a jelen kárhoztatása. De olyan értelemben nem is ideológia, mint amilyen a liberalizmus vagy az újabban egyre divatosabbá váló szocialista nézetek. Inkább magatartásforma, attitűd, testtartás és erkölcsi alapvetés. A konzervativizmus nem utópista és nem is idealista gondolkodásmód. Nem akarja az embereket átnevelni és nem ígér olyan szép-új-világot, mint az erőszakos ideológiák teszik. Ezt sajnálatos módon sok, önmagát konzervatívnak nevező gondolkodó vagy politikus sem érti.

Másodsorban konzervatívnak lenni nem elméleti álláspont. A konzervativizmus cselekvő embert kíván, olyat, aki nem csak okoskodik a múlton és ostorozza a jelent, esetleg naponta mondja el, hogy „régen minden jobb volt”. A konzervatív gondolkodó, vagy a konzervatív politikus realista, ám nem csupán valami ellen dolgozik, hanem építkezik. Támogatja a természetes együttélési formákat, a családot, a nemzetet és a hitbéli közösségeket. Lokálpatrióta és tevékenyen részt vesz a politikában.

A konzervativizmus nem azt állítja, hogy akkor lesz az életminőségünk jobb, ha mindent ugyanúgy teszünk, mint ahogy az elődeink a múltban tették, hanem azt, hogy azon értékek szerint kell a jelenben cselekednünk, amelyekben a felmenőink is hittek, s amiket sikeresen kipróbáltak és beváltak.

Erre a legjobb alkalom egy ünnep. Talán nem is létezik jobb apropó a múltban sikeresen bevált viselkedés követésére, mint a karácsony valóságának megélése.

S itt leginkább a szeretet gyakorlására gondolok.

Az iszlám térhódítás a legnagyobb külső veszély

Az Izraelt ért brutális palesztin terror óta még világosabban látszik, hogy a bevándorlás komoly egzisztenciális fenyegetettséget jelent a zsidóságra és a kereszténységre itt Európában is. Gyakorlatilag egy erőszakos és bizonyos szempontból természetes lakosságcsere folyik, ezzel párhuzamosan pedig egy vallási és kulturális térhódítás, ami Európa felszámolásához vezet. Ahogy látom még a mi életünkben belátható időn belül.

Ráadásul a politikai és kulturális hegemóniát (még) birtokló nyugati progresszív elit naiv módon – tudatosan vagy tudatlanul – támogatja is ezt a történelmi átalakulást. Hiszik, hogy a multikulturalizmus megvalósítása jó irány, de hiszik azt is, hogy a kereszténység csak akadálya az egyén szabadságának. Vannak továbbá olyanok is, akik nem látnak túl a mai nap adta testi élvezeteken, így hidegen hagyja őket a változás. Persze, a terror megjelenése megijeszti őket is, de ennek ellenére tovább áltatják magukat azzal, hogy egyedi esetekről van szó.

Menedékkérõk tüntetnek az olasz kormánynak a menedékkérelem szigorítására irányuló törvényjavaslata, az úgynevezett Cutro-rendelet ellen Rómában 2023. április 28-án. MTI/EPA/ANSA/Angelo Carconi

A keresztény kultúra háromfrontos támadás alatt áll. A világ számos táján üldözik a keresztényeket (rosszabb esetben legyilkolják őket hitük miatt), másrészről – a felvilágosodás óta – önsorsrontó vitát vívunk önmagunkkal szemben az európai kultúra identitásáról, ami zárójelbe tette a keresztény értékrendet, végül – harmadszor – egyre erősödik az iszlám térhódítás.

A most elfogadott migrációs paktum (amibe végül is benne van a baloldalról oly sokszor tagadott kvótarendszer) tovább rontja a helyzetet. Az uniós megállapodás, amit rá akarnak erőltetni az illegális bevándorlás ellen küzdő országokra, így Magyarországra is, valójában segíti az iszlám térhódítást, így a zsidó-keresztény kultúra pusztítását.

Mit lehet hát tenni? A válasz számunkra végtelenül egyszerű. A karácsony szentségét és az ünnepet meg kell tartanunk, hisz ezek az alkalmak erősítik hitünket, megvédik értékeinket és őrzik egészségünket. Megóvják a megszokott és biztonságos életminőségünket.

Áldott karácsonyt!

(Vezető kép: Az ország karácsonyfája // fotó: Hatlaczki Balázs)